Ahol a víz az úr

A Vigadó térnél lépünk a hajó fedélzetére. Kényelembe helyezzük magunkat a napsütötte teraszon, majd néhány perc múlva kürtölve, ringatózva elindul a hajó. A rakpartokon sorban állnak az autók, de a folyón háborítatlanul siklunk a Vár alatt, a Parlament előtt, a Hajógyári-sziget mellett. A nemrég felújított Táncsics vagy Hunyadi fedélzetén üdítőt vagy éppen jófajta bort kortyolgatva gyönyörködhetünk a főváros panorámájában. Közben magunk mögött is hagyjuk a fővárost, s már a varázslatos Szentendrei-sziget mellett siklik hajónk.

Budapesttől távolodva egyre frissebb a levegő, végre tiszta, „vízillatú” a Duna, s hamarosan feltűnik Szentendre. A folyóparti kisvárosban a keskeny, már-már sikátorszerű, macskaköves utcákon felüdülés a séta. A kultúra kedvelői is megtalálják itt számításukat, hiszen „beugorhatnak” a Szentendrén élő majd kétszáz képző- és iparművész egy-egy kiállítására, s mindig érdekességgel szolgál a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Magyarország népi építészetét és hagyományos népi életmódját bemutató skanzen. De érdemes itt felkeresni a Gyémántmúzeumot, a Marcipánmúzeumot vagy éppen a Bormúzeumot, ahol még kóstolóra is számíthat a turista. Aki pedig nem Szentendrén akarja eltölteni a napot, az továbbhajózhat Vácig, ahol a háromszög alakú barokk főteret és az azt körbeölelő, szinte kivétel nélkül műemléki védettség alatt álló házakat érdemes feltétlenül megtekinteni.

A Vácra érkező kirándulók megcsodálhatják az irgalmas rendi kórház és kápolna, valamint a Városháza és a görög templom épületét. Vác talán legismertebb nevezetessége a Nagypréposti Palota kőkapuja és a székesegyház. A Vácnál is „feljebb” utazók legközelebb a természeti adottságai és reneszánsz kori műemlékei miatt világhíres Visegrádon szakíthatják meg utazásukat. Visegrádon járva megmártózhatnak a lepencei strand negyvenfokos gyógyvízzel feltöltött medencéiben és a Duna-öbölben is, a sportot kedvelők pedig téli-nyári bobpályán száguldozhatnak vagy minigolfozhatnak. Az sem jár rosszul, aki Nagymarosig hajózik. Itt látható például a Dunakanyar egyetlen ma is álló középkori egyházi műemléke, egy római katolikus templom tornya. A túrázók a Remete-barlang felé vehetik az irányt, akinek pedig van hozzá energiája, felkapaszkodhat a 482 méter magas Hegyes-tetőre, ahol a kilátóból páratlan látványt nyújt a Dunakanyar, a Börzsöny hegység és a Pilis vonulata. A szomszédos Kismarosról erdei vonatozásra indulhatunk: a több mint százéves vonalon – amit eleinte a Börzsöny erdeiben kitermelt fa, majd később a kőfejtőkből származó sziklatömbök szállítására használtak – remek túrát tehetünk Királyrétig.

A Budapestről induló kirándulóhajóval Esztergomig is eljuthatunk, ahol csak időnk és energiánk szab határt a városnézésnek – egymást érik itt a látnivalók. A fő nevezetesség természetesen a lenyűgöző Bazilika s mellette a híres Bakócz-kápolna. A Bazilikát érdemes a „pincétől a padlásig” végigjárni: a templom alatti kriptában a középkori főpapok síremlékeit, az óegyiptomi stílusban készült, kör alakú sírboltban pedig az esztergomi érsekek temetkezési helyét tekinthetik meg a látogatók, „fent”, a kupolát körbeölelő teraszról pedig páratlan kilátás nyílik a Börzsönyre, a Visegrádi-hegységre, a Pilisre, a Gerecsére és a távoli, felvidéki hegyekre. Esztergomban járva a város kanyargó utcái, tarka tetős házai, templomtornyai, az esztergomi vár, a török dzsámik és fürdők maradványai remek hátteret adnak a sétához. S mielőtt újra hajóra szállnánk, hogy visszatérjünk a fővárosba, átsétálhatunk a Mária-Valéria hídon Szlovákiába – mondjuk egy knédliuzsonna kedvéért.