Akár egy titkos ügynök

Mintha két élete lenne, az új Ford S-Max szolid családi autó, amibe még nagymamáék is beférnek egy körre. De elég egy pöccintés és már az egész család egy harapós versenyautóban érezheti magát. Ford S-Max teszt.

Ha valami jó a papának miért ne lenne jó a mamának. Sőt az egész családnak. Gondolták a Fordnál és ezzel mára négytagúra bővítették a családi autók családját. Így születet meg a báty, a C-Max – amely már nagyobb testvérrel a Grande-val is büszkélkedhet -, a nagytesó, az S-Max és persze a nagycsaládosok ikonikus egyterű-minibusza a Galaxy, valamint a kistesó, a B-Max. Szóval kiscsalád, nagycsalád, kis pénztárcával, itt naggyal biztosan megtalálja számítását.

Az Utazó szerint az S-Max az, amelyik – ha a pénztárca engedi -, a legideálisabb középút. Nem kicsi, nem túl nagy, szuper kényelmesen elfér benne egy 2-3 gyerekes család és ha úgy adódik a nagyszülők, vagy a gyerekek barátai – akár az iskolába menet – is elférnek az útra. Nem annyira kényelmesen, mint a Galaxyban, de lényegesen olcsóbban – és persze aki nem használja ki fullra a hátsó két ülést, annak luxus is ezért a pluszért fizetnie. Ha pedig nem az alkalmi plusz utasoknak kell a hely, akkor az S-MAX méretes csomagtartójában a hosszabb nyaralásra is minden elfér. A helykihasználást nagyban segíti, hogy a hátsó (ha 7 személyes formációról beszélünk, akkor a középső) ülések egyenként dönthetők és csúsztathatók, miközben a támlák a csomagtartóból elektromos kapcsolókkal külön-külön billenthetők A csomagtartó térfogata öt üléssel 965 liter a térfogat és ha fuvarozásra használjuk az autót, két üléssel brutál méretű. 2020 literes tárhelyet  kapunk. Egyszóval az S-Max igazi egyterű családbarát autó, ami ráadásul még szép is: a Ford új vonalvezetése talán ennél a méretnél érvényesül leginkább.

Természetesen itt sem kell már kulcsot használnunk az autóba jutáshoz: elég, ha a kilincs meghatározott részén végighúzzuk kezünket és a záráshoz is hasonló mozdulat kell. Jó is ez, mert trendi és nem kell keresgélni a kulcsot, de rossz is, mert így előfordulhat, hogy a nap végére nem is tudjuk, hova került a táska, vagy a sokféle zseb rejtekében. És ha már a záraknál tartunk, valahogy biztosan minden autót a saját igényeinkre lehet programozni, de tesztautónk – valószínűleg az előző utas gyerekei miatt -, olyan szisztémában lett lekódolva, hogy hátul csak akkor lehetett kiszállni, ha a vezető ülésből hátrahajolva kinyitottam az ajtót…

De az S-Maxban emellett is van mit testre szabni, már csak azért is, mert a kormányon is akad gomb elég. De először is jegyezzük meg: a Ford, klasszikus, négy negyedre osztott képernyője és a műszerfal egyaránt tetszetős és különösen az esti világításban megnyugtatóan elegáns. A négyosztatú kijelzőn állíthatunk a klímán, nézhetjük a navigációt, bütykölhetjük a rádión, – ami a Sony hifinek köszönhetően kifejezetten kellemes audió hangzást biztosít – és bluetooth kapcsolattal telefonálhatunk. A Ford rendszere azok közé tartozik, amelyekre rendkívül jól lehet csatlakoztatni a telefont és a telefonkönyv is rögtön megjelenik.

Az ülés élvezetesen sportos és kényelmes. Különösen nagy melegben, amikor a bőrülésen a légkondi ellenére is átizzad az ing, kifejezetten kellemes az üléshűtés hűvöse – télen meg az ülésfűtés melege. A két első ülés külön-külön állítható keménységi fokozata és masszázs funkciója sem akármi, bár nehéz megállapítani, hogy a vezetőt a hosszú úton valószínűleg frissítő masszázs kellemesnek, vagy csak furcsának nevezhető.

Más kérdés, hogy ebben az autóban amúgy is mekkora út után jelentkezik a fáradtság, mert az optimálisra hangolt futómű, a finom rugózás, a kellemes rugózás mind a vezető kényelmét szolgálják. Aki többféle olyan biztonsági megoldást is beállíthat, amelyek ebben az árkategóriában nem megszokottak – még akkor sem, ha tesztautónk a full-extrás változatból került ki -, és kifejezetten segítik a vezetést. A táblafelismerő rendszer az útmenti jelzőtáblákhoz állítja a sebességet, van amelyik az optimális követési távolságot jelzi és van amelyik – ha kicsit is elhagyjuk a sávot – pihenésre buzdítja a sofőrt.

Az általunk tesztelt 2.0l TDCi, 180 lóerős automata változata a rendkívül lendületes vezetési élmény mellett azzal is kényeztetett, hogy a kategóriájában is kifejezetten jónak mondható 7 literes vegyes fogyasztással rótta a száz kilométereket. Persze mindjárt más volt a helyzet a sport fokozatban, amikor az öltönyös úrnak látszó kocsi ledobta képzeletbeli zakóját és ingét feltűrve egyszer csak megindult, hogy vaddisznó módjára falja az utat és ami biztonsági szempontjából sokkal fontosabb, segítse az előzést.

Vagyis az S-Max kifejezetten bőkezűen méri a pluszokat az egyterűek egyre ritkuló kategóriájában, ahol a legolcsóbb 1.5l EcoBoost (160 LE) M6 Euro6 FWD modell 8.6 millió, a csúcskategóriás 2.0l TDCi (210LE) PowerShift automata Euro6 FWD 11,3 millióért vihető el.

Érsek M. Zoltán