Amerikából szeretettel

Nemcsak az, ami a neve (Edge = valaminek az éle). Több annál: híd Amerika és az öreg kontinens között. A „One Ford” stratégia jegyében globális stratégiáját továbbfejlesztő Ford, formás minitankja a viharvert magyar városi utakra is elhozza az amerikai filmek életérzését. Ford Edge 2.0 TDCI Sport teszt.

Minden porcikája szép. Igaz ezt nem igazán sikerült megörökítenem. Úgy terveztem, hogy Olaszországba érve, szépséges környezetben készítek mutatós képeket, de a sors közbeszólt: az autó szépségén csúnya sebet ejtve feltörték a hátsó ablakot. A jobb első ablakon is láttam két ütést, de az ablak egyben maradt, ami azt mutatja, hogy a Fordnál még az üveg minőségén sem spóroltak.

A képek mellett azonban ez a videó jól mutatja, milyen is a hódító útra érkezett Edge.

Az Edge tényleg penge. Még akkor is, ha megjelenésével nem igazán illeszkedik az európai dizájnvilágba. De a robusztus, a maga méretében mégis kecses autó, izgalmas megjelenésével éppen ezért nem hétköznapi. Olyan, amit tulajdonosa minden nap elégedetten simogathat szemével, és amelyen még hónapok elteltével is felfedezhet valamilyen mutatós megoldást. Mindehhez ott a hatalmas testből és a tekintélyt követelő hűtőrácsból fakadó méltóságteljes megjelenés, valamint az ebből is eredő biztonságérzet. Ami nem egy tohonya behemótból, hanem egy sportos SUV-ból ered. Amerikából szeretettel.

Merthogy az Edge az újvilágban már régóta népszerű modell, ami Európában a másfajta szokások, távolságok, utak, utcák miatt valószínűleg nem üt akkorát. De azért az újdonsült nagy SUV lázban mégiscsak komoly eséllyel indul. Már csak azért is, mert ha megszokjuk, hogy magas orra miatt, a vezető ülésből eleinte a nagy SUV-okban megszokottnál is kevésbé érzékeljük a külvilágot, a gázpedálra lépve már elégedetten konstatálhatjuk az autó gyorsulását. Ha pedig megéreztük a kocsi hossz- és oldalparamétereit, már magabiztosan pörgethetjük a kormánykereket.

A Mondeo platformjára, 2 literes TDCi Mondeo motorral megszületett családi egyterű belseje ugyan kevésbé formabontó, de így is hozza a korrekt sztenderdeket. Mert a Ford végül is olyan, mint egy felső kategóriás hotellánc: megbízható, minőségi és kiszámítható. Vagyis aki a márkára szavaz már előre tudja, hogy a kisebb és a nagyobb modellek tekintetében mire számíthat, és azt meg is kapja.

A 4,8 méter hosszú, 2,85 tengelytávú Edge nemcsak kívülről hatalmas. Az 1.70 magas kocsiban belül, elől és hátul is megfelelően nagy terekkel számolhatunk, míg a 602 literes csomagtartó – ami a tetőig pakolva 800, a lehajtott hátsó üléssel 1800 literes -, még a kifejezetten cuccolni szerető családok csomagjait is képes befogadni. A néhány króm felületet kivéve fekete belső térben a hűthető, fűthető, velúrral kombinált bőrülések sportosan elegánsak és kényelmesek.

A mai szokásoknak megfelelően különféle gombokkal, kapcsolókkal karácsonyfaszerűen felszerelt kormány fogása kellemes, a műszerfal egyszerűen korrekt. A kormány mögötti kijelzőn, az aktuális fogyasztástól kezdve többféle adatot is ellenőrizhetünk, míg a konzol közepén elhelyezett megfelelően nagy kijelző SYNC rendszere nemcsak mutatós, de a navigációtól a légkondin át a többféle audió eszközig számtalan vezérlési lehetőséget biztosít, miközben a Bluetooth könnyen kapcsolódik a telefonnal. Ehhez jön a 12 hangszórós hifi, meg a biztonsági extrák a sávtartótól, a radaros tempomaton át a különféle védelmi rendszerekig. Valamint az elektromos csomagtér ajtóig, ami azért nem mindig, és nem mindenkinek öröm.

Ami a motorteret illeti, a belbecs tekintetében ott sincs szégyenkezni való. A hatsebességes, duplakuplungos, turbódízel motor a maga 210 lóerejével gazdaságos és kielégítő megoldás az 1,9 tonnás testhez. Mindez úgy, hogy az utastérben motorzajt sem igen hallani, ami egy izgalmas technikai megoldásnak, az aktív akusztikus zajszűrő rendszernek köszönhető. A 9 órás Milánóba vezető úton végig kényelmesen, a forgalommal minden pillanatban megfelelő tempót tartva lehetett haladni, a kocsi gyorsulásnál sem vallott szégyent. Végül is benzinkútnál sem: a nagy test, az automata váltó és az összkerékhajtás mellett a 9 liter körüli fogyasztás – még akkor is, ha a hivatalos adat ennél kevesebbet ígért – végül is korrektnek mondható.

Igaz, az ár már kevésbé barátságos: a 2 literes 180 lóerős TDCi „belépő” modell 13,2 milliótól indul, a tesztre kapott full extrás 210 lóerős Sport PowerShift automata Euro6 AWD pedig 14,5 millió. A másik oldalon ehhez jön a 12 színből álló paletta, az egyediség érzése, a megbízhatóság, valamint 2 éves teljes körű garancia és a + 3 év, max. 150.000 km-ig élő Ford Extra Garancia.

érsek m. z.