Az örökéletű szamuráj – Suzuki Jimny teszt

Miközben a mai világban tényleg csak egy dolog állandó, a változás, akad néhány dolog, amelynél mintha megállt volna az idő. A Suzuki népszerű törpeterepjárója a Jimny esetében ráadásul ez a változatlanság éppen egy olyan iparágban megengedhető, ahol hónapról hónapra újabb csodákkal überelik egymást a gyártók. Suzuki Jimny 1.3 Comfort teszt.

„Már megint lopják a fát” – óhatatlanul János, az ismét műsorra került Szomszédok erdészének lemondó hangja jut az ember eszébe, miközben a kortalan formájú Jimny felé baktat a kulccsal. Igaz, ha azt vesszük, hogy tesztautónk az erdő-mezőkhöz testidegen fehér színben parádézik, arra is gondolhatnák, hogy egy tűsarkú erdész főnöknőnek szánták, aki a saras buckák tetejéről csak az ablakon keresztül osztja az utasításokat.

Mindegy is, nem a szín teszi az autót, bár a Jimny testhezálló színe természetesen a testhezálló zöld, vagy a fekete. Igaz, az autó a fehér színnel jobban passzol a nagyvárosi lüktetéshez, de azért rögtön érezni, hogy az igazi terepe nem ez. Már csak azért sem, mert nálunk még a főváros belső útjain sem ritkák azok az aszfaltgyűrődések, amelyeken – különösen esős időben – nem árt két kézzel fogni a kormányt, mert különben könnyen a szemközti sávba dobódik az efféle útviszonyokhoz kevésbé simulékony kocsi.

Mert a Jimny attól sikeres már több mint két évtizede annyira, hogy legfeljebb a ködlámpa elhelyezése és a motorháztető teteje – ami most egy intercooler kúpot kapott – változik, hogy ennyire kompakt, apró és tényleg strapabíró terepjáró nem született még másutt. Itt aztán tényleg pozitívum, hogy a nagy Japán helyhiányra optimalizálva minden a funkcionalitásról szól – semmi többről és semmi kevesebbről. Az ülések magassága például nem állítható és az anyósülés feletti napellenzőt kifordítva hiába keressük a megszokott kis tükröt – igaz erdőjáráshoz, vadászathoz erre nincs is szükség. A rádió is inkább csak olyan legyen hát valami: igaz a külső kereten Suzuki felirat díszeleg, de a többféle színben játszó Clarion berendezés nem éppen csúcskategóriás, inkább a terepezés hangulatához jobban illeszkedően a rádiózás hőskorát idézi – főként akkor, ha elfelejtjük kihúzni az antennát.

Van viszont a tesztautóként kapott Comfort felszereltségnél ülésfűtés. Ennél azonban persze sokkal fontosabb, hogy minden felszereltségi szinthez jár az összkerékhajtás. Ezt100 km/h-ig menet közben is kapcsolhatunk, a felezőt helyzetben élesíthetjük. Mindezzel felvértezve a 3.67 méter hosszú, 1.6 méter széles, 1.67 magas, autó a maga 19 centis alvázmagasságával tökéletes magabiztossággal közlekedik az aszfaltról letérve.

A mindössze 4,9 méteres fordulósugár pedig még a szűk erdei utakon – na és mivel a Jimny a pecások kedvence is, hát a töltéseken is – remek manőverező képességet nyújt. Igaz, az autó a két ajtó ellenére is négy személyes, de azért valójában még akkor is két főre van optimalizálva, ha hátul elég kényelmesen el lehet férni. Az igazi menőség a nem túl nagy csomagtartó ajtajára rögzített pótkerék, ami látványban még inkább terepjárósítja azt a Jimnyt, amely a mai álterepjárókkal szemben tényleg még a legkeményebb és meredekebb terepeken is kiválóan megállja helyét.

A teljesítményre optimalizált kocsi motorpalettáját sem cifrázták túl: az 5 fokozatú kézi váltóval párosított, 4 hengeres 1.3-as 85 lóerős benzinmotor tényleg nagyon el van találva. Igaz, az erős 8 literes vegyes fogyasztás nem túl visszafogott, de a terepre nem is a hibrid élményért megyünk és nem is azt a teljesítményt várjuk el. A Jimny esetében a belépőmodell, a klíma nélküli Jimny 4WD JLC Club listaára 4.490.000 Ft, a Comfort 4.690.000 Ft, a Comfort AT 4.990.000, míg a Mode3 Style 4.790.000 Ft-ért vihető el.

é. m. z.