Bretagne rejtett kincsei – a Suscinio kastély és erődítmény

A külföldi turisták zöme Bretagne legismertebb helyeit keresi fel, pedig a vidék számos olyan látnivalót rejteget, amit érdemes úticélul választani, ráadásul a zsúfoltságtól is megkíméljük magunkat. Ezúttal a Rhuys-félszigeten jártunk.

A Morbihan megyéhez tartozó Presqu’île de Rhuys déli partját az Atlanti Óceán határolja, az északit pedig a Morbihon-öböl. A félsziget XIX.-ik századi kastélyai, a VI.-ik században alapított Saint-Guildes apátság román stílusú temploma, a kermaillard-i menír, valamint az őskorszaki, gall és középkori régészeti leletek több napos kirándulást igénylő látnivalót kínálnak.

Az autóval vagy éppen a közeli kempingben megszálló és kerékpárral közlekedő gyerekes családok számára azonban a legnagyobb élményt nyújtó kuriózum a Sarzeau községhez tartozó Suscinio kastély és erődítmény. Az építmény 800 év francia történelmének egyik ritka emléke. Meglétének első írásos bizonyítéka 1218-ból származik. Az évszázadok során számos tulajdonosa volt, köztük Stuart Izabella hercegnő, lánya, Anne de Bretagne (Candalei Anna magyar királyné unokatestvére), valamint VIII. Károly és XII. Lajos király. Az ő idejükhöz kötődik a kastély legjelentősebb bővülése és az akkori lehetőség szerinti modernizálása. A francia forradalom alatt hatalmas károk érték az építményt, az épület egy részének még a köveit is elhordták. Fennmaradását az író, történész és archeológus Prosper Mérimée-nek, a műemlékek akkori főfelügyelőjének köszönheti, aki 1840-ben védett műemlékké nyilvánította. (Prosper Mérimée egyik novellájából született Bizet híres operája, a Carmen.)

A madarak lakta romos építmény, ez a romantikus, melankolikus hely a XIX.-ik században sok festőt és írót vonzott oda, köztük Flaubert-t és Maupassant-t is. 1965-ben a Suscinio kastély és a hozzátartozó kétszáz hektáros terület Morbihan megye tulajdonába kerülve kezdett újraéledni, és az újjáépítési, restaurálási és régészeti munkák azóta is folyamatosan zajlanak.

A két oldalról két hatalmas toronnyal övezett bejárathoz a vizesárkon átívelő felvonóhíd vezet, amin keresztül a négy oldalról épületekkel körülzárt udvarba érünk. A nyugati bejárat a XVI.-ik századból származik és a reneszánsz stílusjegyeit viseli. A kastély-erőd – külső és belső megjelenésén túlmenően is – a felnőtteket éppúgy középkorba repíti vissza, mint a gyerekeket.

A látogató az akkori korok ruhájába öltözhet, a legújabb technológiákat is felhasználó sztenográfiának köszönhetően pedig a hely egykori történelmi lakói és középkori legendák elevenednek meg előttük. Kiállítás mutatja be a helyszínen talált régészeti tárgyakat és a páratlanul gazdag nyílpuska-gyűjteményt. Az erre kialakított lőtéren a látogató gyakorlatban is kipróbálhatja a nyílpuska használatát.

A kastélyhoz tartozó természetvédelmi területnek mintegy 65 hektáros része áll a látogatók rendelkezésére, hogy gyalogosan vagy kerékpáron bebarangolva, közelről ismerkedhessenek meg annak gazdag növény és állatvilágával. A türelmes megfigyelő a mocsaras vadvilág számos lakóját fedezheti fel, köztük nádi varangyot, nutriát, ritka pillangóféléket és madárfajták sokaságát, ibiszt, gulipánt, kócsagot, kanalasgémet, jégmadarat, cankót, hogy csak néhány példát említsünk. A közel két kilométer hosszúságú tengerparti homokos strand remek lehetőséget nyújt a látogatás fáradságának kipihenésére. A legközelebbi város Vannes, ahol ugyancsak számtalan látnivaló várja az odalátogatókat.

Cserba Júlia