Kedves Tükröm!
Akár egy romantikus filmben. Egy fiatal férfi nadrágra vetkőzve indul, hogy az esőerdő mélyén megbúvó vízesés hatalmas vízcseppjeinek hűs permetét élvezve megmártózzon a vízben. A többség persze mégsem a jéghideg élményért, hanem a napsütésért, az óceán kristálytiszta vizéért és a homokos tengerpartért indul a karib térségbe, a Kis-Antillákhoz tartozó szigetekre, Guadeloupe-ra vagy Martinique-ra.
Navigare necesse est. Hajózni muszáj – tartja a régi mondás, amelynek aktualizált változata valahogy így szól: repülni muszáj. Muszáj, mert manapság a szabad szemmel nem látható légifolyosók azok, amelyek az utas és cargo repülőknek utat biztosítva, éltető vérerekként hálózzák be a földet. Ezért senki sem kérdőjelezi meg azt, hogy repülni kell. A vita inkább arról folyik, hogy mivel kell repülni: szükség van-e nemzeti légitársaságra, vagy az csak az adófizetők pénzét emésztő úri passzió?
Hányszor esik csapdába szegény turista, aki nem ismeri a helybéli nyelvi sajátosságokat!
Hamarosan kezdödik a nyári szabadságok idöszaka, majd a turisztikai szakmai újabb szezonja, amikor a vendégek elkezdik küldözgetni a panaszos leveleket és természetesen mindig pénzt kér(né)nek vissza.