Peng a fidula, dallamosan szól a blockflöte, ütemet ad hozzá a tabulatura, s a táncparketten elegáns apródok, lovagok és finom udvarhölgyek ropták a lánc- és körtáncokat, a páros táncokat.
A szünetben egy apród hűbérura feleségének adta elő költeményét, melyben az elérhetetlen asszonyt angyali, tökéletes lényként dicsőítette. A hatalmas tölgyfa asztalok roskadásig teltek a finom sültekkel, a szarvastól a bárányon át a libáig, mellé jófajta bort kínált a szolganép. A falakat festmények, faliszőnyegek, selymek borították. A bútorokat is díszes faragványokkal és festéssel szépítették.
Ilyen lehetett az élet Európa legnagyobb lovagtermében, amellyel Diósgyőr vára dicsekedhetett, s amely 26 méter hosszú, és 13 méter széles területével, három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnokával elkápráztatta a középkor fejedelmeit. Építését Nagy Lajos király lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A mai, gótikus vár a tatárjárás után épült, fénykorát Nagy Lajos uralkodása alatt élte, lovagterme a legnagyobb volt Európában. Később a magyar királynék jegyajándéka volt, egészen a török időkig. A 17. század végére már lakhatatlanná vált, állapota egyre jobban leromlott. Régészeti feltárása az 1960-as években kezdődött meg.
A 2010-es évek elején a várat elkezdték visszaépíteni eredeti állapotába, a helyreállított helyiségeket korhű bútorokkal rendezték be. A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött, aki az 1360-as évektől mind gyakrabban fordult meg itt. A vár 1370-ben tett szert jelentőségre, mint a Magyarországról Lengyelország fővárosába, Krakkóba vezető út egyik állomása. Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő volt, maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett. A király, aki Budát mind inkább hanyagolta, Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyőrt, átépíttette, korszerűsítette a várat. A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével ugyan Diósgyőr vesztett jelentőségéből, ettől kezdve magyar királynék nyaralóhelye lett. Tulajdonosai között volt Mária királynő, Cillei Borbála, Luxemburgi Erzsébet, Podjebrád Katalin, Aragóniai Beatrix, Jagelló Anna. Az utolsó királyné, aki itt élt, II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt, aki 1546- ban írásban lemondott a várról, amit addigra már elfoglalt az erdélyi vajda.
A török veszély közeledtével a vár északi oldalát megerősítették. Ezután azonban hamarosan Diósgyőr is elesett, és ura az egri pasa lett, ám a keresztények gyorsan visszafoglalták. A 17. század elején az országgyűlés egy sor határozatban rendelte el bővítését, 1673-ban leégett a vár, ekkor már alig volt lakható. 1730-ban a kápolnát is magába foglaló szárny még használható volt, a többivel nem törődtek. Az épület fénykorában Diósgyőrnek jelentős történelmi szerepe volt. Itt kötötték meg 1381-ben a velencei háborúit lezáró turini – torinói békét. Ekkor kezdődött az 1526-ig tartó időszak, amikor hat királyné jegyajándéka, vidéki rezidenciája volt a vár – erről kapta ma is használatos elnevezését: a királynék vára.
Dunay Csilla
