Ezzel aztán lehet ismerkedni – Lada Vesta teszt

Példaértékű az a kitartás, ahogyan a Lada igyekszik visszaküzdeni magát a Közép- és Nyugat-európai piacra. Ezúttal pedig talán már nem is vall kudarcot: miközben egyre kevesebben vannak, akik Zsiguliként gondolnak a márkára, a gyárból mind jobb kocsik kerülnek ki. Lada Vesta teszt.

Többféle autóval és többféle közegben lehet, lehetett ismerkedni. A presztízs autókkal természetesen a csinos hölgyek körében, a régi Daciával, amely a szokásoknak megfelelően éppen lerobbant, a segítőkész autósokkal, míg az új Ladával szinte mindenkivel, aki meglátja a parkolóban és nem állja meg, hogy a kíváncsiságtól vezérelve meg ne nézze, mi lett az egykori szocialista tábor zászlóshajójából. Hát bizony egy egész nyugati megjelenésű, különösen hátulról a Volvo-ra hajazó modell – amit az a tervező, Steve Mattin tett le a Lada asztalára, aki korábban, a Mercedes után a Volvónál az S60-assal, a V60-assal és az XC60-assal – alkotott a szó szoros értelmében maradandót.

Már negyven évesnél is idősebbek annak a generációnak a tagjai, akik még élénken emlékeznek azokra az időkre, amikor Ladák, Daciák, Wartburgok, Trabantok uralták a magyar utakat, és a „csepp” Kadettek meg kettes Golfok voltak a vágyott, irigyelt autók.

Vagyis egyre többen vannak, lesznek olyanok, akik számára a Lada márka említése nem vált ki ambivalens, vagy éppen nosztalgikus érzéseket.

Ráadásul ez a Lada réges-régen nem az a Lada, hiszen ma már a Renault és a Nissan tudása áll az orosz cég mögött. Vagyis megannyi kudarcba fulladt kísérlet után most alkalmasnak – pontosabban: alkalmasabbnak tűnik – a pillanat arra, hogy újra megvesse lábát Közép- és Nyugat-Európa piacain az márka.

Ehhez persze mindenekelőtt versenyképes kínálat kell. A Niva – bármennyire is nagy a rajongótábora a terepjárósok körében – még a régi érát idézi. A Granta és a Kalina leginkább az átmenet képviselője. A Vesta viszont már egyértelműen az új Lada-korszak üdvöskéje. Jól jelzi ezt már az is, hogy ezt a típust, pontosabban annak spéci kivitelét nevezték a túraautó-világbajnokságba. Bátor húzás volt ez a Ladától és be is vált: a Lada Vesták nem voltak ugyan élmenők, de egyáltalán nem szerepeltek le, amivel a márka és a modell iránti bizalmat is sikerült megalapozni. A Vesta WTCC persze versenyautó volt, az utcai kivitel már más tészta.

De milyen is a Vesta? Hát épp olyan, mint az alsó-középkategória többi olcsóbb típusa: messziről látszik minden „porcikáján”, hogy nem a szépségre utaztak a tervezők, de messze nem vállalhatatlan, sőt, ízléstől függően sokak számára még tetszetős is. A Vesta előröl talán meg-osztóbb, kevésbé letisztult, ám hátulról abszolút rendben van. Ha nem lenne ott a márkajelzés, akkor alighanem sok úrvezető zavarban lenne, s a Toyotától a Kia-n át a Hyundai-ig megannyi tipp elhangozna. Bent is hasonló a helyzet: ha nem is a legkifinomultabb a műszerfal-design, az kétségkívül a mai trendeknek megfelelő. Az pedig a negyvennél idősebbeket alighanem sokkolja, hogy egy jókora – ráadásul jól is működő – érintőképernyő, navigáció határozza meg a látványt egy Ladában. És persze az idősebbeknek azt is nehéz megemészteni: ESP, négy légzsák meg digitális klíma is van a kocsiban.

Noha az anyagválasztás terén lehetne min javítani, a beltér teljesen „élhető”, használható, az ülések kényelmét nem érheti különösebb kritika. Azt pedig csak dicsérni lehet, hogy a hátul ülők számára milyen nagy lábteret „hagytak” a tervezők. Hátul ülve válnak egyébként igazán érezhetővé a kocsi méretei: 4,4 méter hosszú és majd 1,8 méter széles a Vesta. S ha már méretek! A 480 literes csomagtér, ha nem is kategóriaelső, de az esetek többségében több mint elég.

A Vesta esetében a leggyengébb láncszemnek papíron a motor tűnik. Egyféle erőforrással, az 1,6 literes benzines 105 lóerős motorral válaszható a Vesta. Ez pedig nem tűnik túl soknak, tekintve, hogy legalább 1250 kilogrammot kell mozgatni, öt személlyel, csomagokkal pedig még sokkal többet. Persze, csodákra nem képes a Vesta, de a várttal ellentétben súlyos kompromisszumokat sem kell kötni. Úgy 11 másodperc alatt gyorsítja százra a kocsit, és a sztrádán tartósan képes olyan tempóra, amiért már jelentősebb összegekre bírságolnak a rendőrök. Ráadásul a fogyasztás sem rémes: a gyárilag megadott értéket – ahogy szinte egyetlen más autó esetében sem – nem sikerült hozni, ám 7-8 literes vegyes érték cseppet sem riasztó. Különösen úgy nem, ha belegondolunk: ez a motor relatív egyszerűnek, igénytelennek, strapabírónak tűnik, vagyis jó esetben, amit a fogyasztáson elveszt a tulaj, azt a fenntartási költségeken visszanyeri.

S ha már kiadásokról esett szó: a Vesta felszereltségtől függően 3-4 millió forintba kerül. Ez első hallásra ez soknak tűnhet, ám a konkurensek közül a hasonló felszereltségű változatokat ennél többért kínálják. Kicsit másképpen: a Lada most (még?) jelentős kedvezményt ad azért, mert tisztában van azzal, hogy a márka neve egyelőre csekély presztízzsel bír. Ami biztos: a gyár óriási lépést tett meg a Vestával, amely még nem hibátlan ugyan, de nem csak ahhoz képest van rendben, hogy Lada, hanem abszolút értelemben is.