Fenséges élmény

A bécsi bálok, a hosszú időkre visszavezethető tradíciók okán, kissé másként zajlanak, mint amit idehaza megszoktunk. Az egyik legfőbb különbség az, hogy a császárvárosban korántsem jut hangsúlyos szerep a gasztronómiának. A vérbeli bálozók programja a jeles esemény délutánján azzal kezdődik, hogy egy kellemes étteremben, kávéházban megalapozzák az estét. Nem véletlenül, hiszen arrafelé még az Operabálon sincs feltálalt étel. Csak apró falatkákat vásárolhatunk – nagy áron, ezért nem meglepő az a klasszikus kép, amikor az Opera melletti utcai árusoknál szmokingos, frakkos urak harapják a hidegben a roppanós virslit, hogy azután a bécsi Ring patinás épületében folytassák a bálozást.
Az idén 52. alkalommal megrendezett Wiener Kaffeesieder Ball sem a gasztronómiáról szólt. Legfeljebb annyiban, hogy az idei esemény díszvendége, Franciaország tiszteletére a bécsi kávéházak grandiózus, „XIV. Lajos, a Napkirály udvara” mottó jegyében készített csokoládékompozícióival díszelgett az előtér. Igaz, a bálozók pezsgőt ittak, és hozzá a 3,50 euróért kínált friss osztriga is szépen fogyott, de a mifelénk szokásos eszem-iszomról itt sem volt szó. Az ilyen események lényege arrafelé az együttlét és az önfeledt szórakozás. Nem véletlen, hogy szintén a nálunk megszokottól eltérően, a bécsi út másik végén – nyilván azért is, mert anyagilag megengedhetik – a fiatalok is nagy létszámban vettek részt az eseményen.
A fő szervező, a Kommerzilrat Maximilian K. Platzer, a Café Weimar és a Kávémérők Klubjának elnöke nevével fémjelzett bécsi kávémérők februári báljának rangját jelzi, hogy az 5500 fős rendezvényre a miniszterelnöki hivatalnak is otthont adó Hofburg és a adott otthont. A zegzugos épületegyüttest ugyan nem volt könnyű bejárni, de aki vette a fáradságot, nem csalódott. A Hofburg nagytermében az első bálozók keringője mellett a magas színvonalú – többek között a bécsi gyerekkórus, a Wiener Sängerknaben fellépésével gazdagított – művészeti program garantálta a jó hangulatot. Másutt diszkó, automata zongorazene, élő dzsesszzene, sanzon és rock and roll garantálta a felhőtlen kikapcsolódást.
Úgy éjfél után, a nagyteremben is megpezsdült az élet. Egymást váltotta a zseniális vokalistákkal fellépő popegyüttes és a hagyományos bécsi keringőt játszó zenekar, amelynek dallamára a bál ceremóniamestere, Thomas Schafer-Elmayer dirigálása mellett a bálozók is elsajátíthatták a klasszikus tánclépéseket.
Az esemény fényét emelte, hogy a bál napján Bécs belvárosában több kávéház éjszaka sem zárt be. A hagyománytisztelők pedig hajnali öt óra felé az ingyenes, fedett fiákerrel a Cafe Landtmann kávéházba hajtottak, ahol, ha szerencséjük volt, jutott még hely ahhoz, hogy egy igazi bécsi vacsorával vagy reggelivel zárják vagy kezdjék a napot.

2009 febr