Ha az ősz beköszöntével hosszú hétvégében gondolkodunk, általában az európai fővárosok vagy a felkapottabb kisvárosok jutnak eszünkbe – ahol a hasonlóan tervező tömegekkel sodródhatunk a járdákon. Pedig akadnak olyan kevésbé felkapott települések, régiók, ahol a nyugalom és a barátságosság – és a relative olcsóság – mellett a szó szoros értelmében jó néhány ínyencség várja az utazót.
Franciaország nem könnyű turistacélpont: drága, és a helyiek nem a kedvességükről híresek. Ráadásul az ország keleti részén fekvő Elzász-Lotaringia nem tartozik az ismert úti célok közé. Mégis megéri felkeresni! Az elzásziak minden klisére rácáfolnak: kedvesek és segítőkészek, az árak pedig francia összehasonlításban barátságosak. Mindez rengeteg természeti látnivalóval, szebbnél szebb városokkal és kistelepülésekkel párosul.
Colmar
A százezres Colmar – Strasbourg és Mülhausen után – a régió harmadik legnagyobb települése, az elzászi borvidék fővárosa. Faszerkezetes házak dominálta központja lélegzetelállító szépségű.
Jellegzetességei az ötletesebbnél ötletesebb cégérek. Colmarban, csak úgy, mint a legtöbb elzászi településen, feltűnik a sok virág. Nemcsak a közterületeket, a magánházakat, ablakokat is díszítik. Még barátságosabbá téve az amúgy is szép utcaképet.
Kocsival érkezve különös meglepetésben lesz részünk: egy bevezető úti körforgalom közepén áll a New York-i Szabadság-szobor 12 méteres (a New York-i 46 m) mása. Frédéric-Auguste Bartholdi, az eredeti tervezője, Colmar szülötte.
Nem ez a híres szobor egyetlen másolata. A Szajna egyik kis szigetén, Párizs központjában, a Île aux Cygnes egy 22 méteres replikát rejt.
Eguisheim
Apró, de annál szebb település. Faszerkezetes házak, kovácsoltvas cégérek, piac ínycsiklandozó sajt- és borkóstolóval, körös-körül szőlődombok – egyszóval minden, ami Elzász.
A parkolás itt nagyon drága: 1 óra 3 €. Viszont egy magyarázó tábla tanúsága szerint a bevételt a település szépítésére, virágosítására fordítják.
Az utcákat járva meggyőződhetünk, hogy ez nem csak szlogen.
Mulhouse
A térség második legnagyobb városa hagyományos ipari központ, és mint ilyen, nem most éli fénykorát. Viszont a város láthatóan azon dolgozik, hogy a kultúra területén újradefiniálja magát. Az (autó)ipari múlt két bizonyítéka a PSA- (Peugeot-Citroën) gyár, Elzász-Lotaringia legnagyobb munkaadója, valamint a világ legnagyobb autómúzeuma (Cité de l’Automobile, 16 €). Utóbbi 25 000 négyzetméteren, több mint 400 autóval a város fő attrakciója. A kevesebb több – gondolja a látogató a hatalmas hangárban sétálva. Mintha csak találomra állították volna egymás mellé az autókat.
Az olasz márkák és a Bugatti dominálnak. Így egy francia múzeumban győződhetünk meg arról, hogy az olaszok kiváló formatervezők. A vidéki Franciaországot járva az utcán is sok autócsodát látunk egy-egy „kacsa” vagy „cápa” alakjában.
A város nevét a magyar utazók azért is jó, ha megjegyzik, mert Mulhouse-Bázel-Freiburg közös reptere az Easyjettel Budapestről is elérhető (szombat kivételével naponta).
Kaysersberg
A La Weiss folyó völgyében fekvő egykori „szabad birodalmi város” nemcsak középkori kereskedőházairól és XII. századi váráról, hanem világhírű fiáról is nevezetes. Itt látta meg 1875-ben a napvilágot a később Nobel-békedíjjal kitüntetett orvos, Albert Schweitzer. Életét a szülőházában berendezett múzeum mutatja be (Musée Albert Schweitzer, 2,5 €).
Érdekesség, hogy a neves orvos élete nagy részében a tartomány a Német Birodalomhoz tartozott (1871–1918). Schweitzer anyanyelve a német egy különös nyelvjárása, az elzászi volt. Használata 1918 óta – Franciaország finoman szólva nem kisebbségbarát politikája következtében – erősen visszaszorulóban van.
Riquewihr
Minden bizonnyal a legfelkapottabb az elzászi kistelepülések közül.
Sokat levon szépségéből, hogy jóval több a turista, mint a hely, és a szuvenírbolt, mint a vidéki Franciaország báját adó kiskereskedés.
Ha szeretnénk átélni Riquewihr igazi hangulatát, érdemes a reggeli órákban felkeresni.
Strasbourg
A régió fővárosa egy elzászi túra elmaradhatatlan állomása. A 300 ezres, Rajna-parti város nemsak katedrálissal, faszerkezetes házakkal, és a város másik folyója, az Ill felett átívelő fahidakkal büszkélkedhet, hanem az Európa-negyeddel is, amely az Európai Parlamentnek, az Európa Tanácsnak és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ad otthont.
Építészetileg nem kevésbé érdekesek, mint az európai intézmények munkáját bemutató vezetések (naponta előzetes egyeztetés után).
A város felváltva volt Francia- és Németország része. Így történelmét állandó háborúskodások, jelenét viszont a két kultúra békés egymás mellett élése jellemzi.
Kulináris élmények
Franciaországban járva ki kell próbálni, francia régióról írva pedig szót kell ejteni a fantasztikus konyháról!
A legismertebb elzászi étel a könnyű és finom Flammekueche (franciául: tarte flambée). A pizzához hasonlóan kemencében sült, bármilyen feltéttel elkészíthető, nagyon vékony kelt tészta. Dél-Németországban is népszerű (Flammkuchen). Magyarra lepénynek fordítják, de nálunk kevéssé ismert.
A többség szintén inkább a délnémet tartományokban kóstolhatta a Brezel elnevezésű sörperecet. Közkedvelt tízórai, illetve uzsonna Bajorországban. Tésztája sós, és általában magában, néha körözöttel vagy egyszerűen csak vajjal jól megkenve és némi snidlinggel megszórva fogyasztják. Egyszerű, de ízletes. Elzászban a pereckreációk száma végtelen. Lehet édes vagy sós, megkenve vagy töltve bármivel, amit csak el lehet képzelni.
A régió egy másik népszerű tízóraija, illetve uzsonnája a sós tésztájú pite. Leginkább sok zöldséggel és sajttal töltve. Hogy utóbbiból, mint mindenhol francia földön, Elzászban is hatalmas a választék, arról legjobban a piacokon, vásárcsarnokban bizonyosodhatunk meg.
Végül egy édesség, amit Magyarországon mindenki, külföldön viszont alig valaki ismer: a gesztenyepüré. Franciaországban október 31-én szokás az éjféli evés, amikor Elzászban desszertként rend szerint valamilyen gesztenyekreáció kerül az asztalra.
Dr. Petrus Szabolcs
