Füstbe ment terv

 Miközben az emberiség egyre fejlettebb műszaki technológiát alkalmazva igyekszik minél gyorsabb és kényelmesebb járműveket kifejleszteni, olyan magasságokba és mélységekbe is eljuttatva az utasokat, ahol átlagember korábban még sosem járt, a csúcstechnológiát képviselő járművek elődeiknél lényegesen érzékenyebben reagálnak a szokatlan jelenségekre. Így fordulhatott elő az is, hogy decemberben, miközben először akartam kipróbálni az öreg kontinenst Nagy-Britanniával a csatorna alagúton összekötő Eurostar szolgáltatásait, a váratlanul nagy havazás miatt szinte az összes szuperexpress és vele az Eurostar is csődöt mondott.
Korábban, amikor a kontinenseken átívelő légi utazásaim során azt javasolták, hogy a biztonság kedvéért, az átszállások között erős ráhagyással alakítsam ki a menetrendet, mondván, bármi megtörténhet, csak legyintettem. Mi történhet mondtam és mindig a legrövidebb csatlakozást választottam ki magamnak. Azóta az élet megtanította, hogy bármi közbejöhet. Márcsak azért is, mert a reptereken kiszámíthatatlan hosszúságú biztonsági ellenőrzések miatt nem csak én késtem már le a csatlakozást.
Vagyis a bölcsek nem véletlenül mondják: mindig szükség van egy „B” tervre. Igaz, a globális váláság közepette mi erre manapság azt mondjuk, már az is nagy fegyvertény, ha valakinek egy jó „A” tervet sikerül összehozni és azt megvalósítani. Az élet azonban úgy tűnik, egyre inkább kikényszeríti a „B” terveket.