Szépséges, csendes, ezért is magával ragadó a faddi Duna-holtág világa, ahol a mozdulatlan vízben, csendesen siklik a csónak a nádas mellett, miközben egy távoli templom harangzúgása töri meg a csendet.
„Úgy szoktam fogalmazni, hogy az az élmény, amit a vendégeinknek kínálunk, nem más, mint maga a minőségi pihenés. A csend, a nyugalom, a természet közelségében történő elvonulás harmóniája. Varázslatos, háborítatlan természeti környezetben élünk, ennek ellenére nálunk a huszonegyedik század legmagasabb komfortjáról sem kell lemondaniuk a vendégeknek. Ez így együtt már önmagában kiemel bennünket az átlagos kínálatból. Amikor idejöttem és felmértem, mitől lehet különleges és egyedi ez a hely, szinte azonnal megfogalmazódott bennem, hogy a külső és belső harmóniára törekvés lesz az az érték, amit közvetíteni szeretnénk. A cél ezen a békés vidéken nem a kalandok keresése, sokkal inkább a nyugalom és az egyensúly megteremtése lehet. Minőségi kvalifikált pihenőhely egész évben a párok, és főként nyaranta a családosok számára is. Nagy öröm, hogy a tulajdonostól teljes felhatalmazást és eszköztárat kaptam ennek a kompromisszummentes minőséget megcélzó filozófiának a megvalósítására” – elemez Gaál Miklós.
Ahol a vendéglátás hivatás
Aki úgy érzi, hogy miközben a környékből származó, fiatal kollegákból álló csapat kialakítása és irányítása nagy felelősség, egyben nagy lehetőség is, mert igazgatóként rajta múlik, hogy a jövő, tiszta lappal induló szállodai generációjaként, ifjú kollégái mit tanulnak meg a szakmából.
„Minden erőmmel azon vagyok, hogy a fiataljaink ne csak munkának tekintsék, hanem hivatásként éljék meg amit csinálnak. Nem véletlen ezért, hogy minden tekintetben, a dicséretet sem sajnálva, igyekszem megbecsülni őket és tisztelni a munkájukat. Ehhez kötődő apró elem az is, hogy ragaszkodom ahhoz, hogy a személyzeti konyhán mindig friss alapanyagokból egyszerű, de minőségi ételeket főzzünk és gyakran a közös napi étkezésnél beszéljük meg az aktualitásokat. Ilyenkor szoktam azt is mondani a munkatársaimnak, hogy ha a vendéggel beszélgetnek, nyugodtan mondják el nekik, hogy szeretnek itt dolgozni, és szeretik a munkájukat. Mert ugye ez a valóság. Utána figyeljék meg, hogy a hatás nem marad el. A vendégek először rájuk csodálkoznak, aztán egymásra néznek, mert meglepődnek, hogy manapság egy szállodában ilyet is lehet hallani a személyzettől, és persze a hálás mosoly sosem marad el. Mindez csak fokozza a Donauticába vetett bizalmat, ami alapja a munkánknak” – magyarázza a szakember.
Aki ehhez azt is mindig hozzáteszi a fiatal kollégáinak, hogy a minőséget soha ne az elpufogtatott frázisok szintjén értsék, hanem töltsék meg tartalommal.
A minőségből születő előny
„Az üzleti filozófiám fontos eleme, hogy mi nem érhetjük be az átlagossal, hiszen mi az igazi minőséget szeretnénk üzleti előnnyé konvertálni. Ezért nem elégedhetünk meg azzal, hogy a vendég a távozáskor azt mondja jó volt itt lenni. Ez számunkra azt jelenti, hogy csak átlagos szolgáltatást nyújtottunk. Mi csakis akkor lehetünk elégedettek, ha a vendég azt mondja, mesés élményben volt része. Ehhez viszont komoly elkötelezettség kell, éppen úgy, mint a színházban, ahol a színészeknek minden nap, minden este meg kell küzdeniük az elismerésért. Ahogy az sem érdekel senkit, milyen sikeres volt a tegnapi színházi előadás a vendégeink számára sem jelent semmit, hogy mennyire jó volt annak a pihenése, aki éppen most ment el. Nekik az itt és most élménye kell minden nap! Csak az a vendég viszi a jóhírünket, aki valóban úgy érzi, hogy itt emlékezetesen kellemes élményben volt része.”
„Az üzleti filozófiám fontos eleme, hogy mi nem érhetjük be az átlagossal, hiszen mi az igazi minőséget szeretnénk üzleti előnnyé konvertálni.”
Ennek is köszönhető, hogy a 11 szállodai szobával és 6 vendégházzal rendelkező Dunautica nyáron gyakorlatilag teltházzal üzemelt, miközben a négyéves ház vendégeinek 95 százaléka visszatérő magyar és elsősorban Budapestről érkezik. A nagyközönség számára nyitva tartó prémium éttermükbe is elsősorban a környékről és Budapestről érkeznek a minőségi gasztronómiára fogékony vendégek, akik külön élvezik, hogy a jó időben a Holt-Duna partján fogyaszthatják el a látványkonyhában elkészült fogásokat.
Gaál Miklós ehhez kötődően úgy fogalmaz: a szállodaipar aranykorának számító nyolcvanas évek minőségi értékrendjét szeretné a mai körülmények közé átültetve meghonosítani a Donauticában. Azt a szemléletvilágot, amikor még minden a vendég tiszteletéről, igényeinek maximális kiszolgálásáról, a személyes vendéglátásról szólt. Nem beszélve arról, hogy egy szálloda, egy étterem színvonalát nem a földrajzi elhelyezkedése, hanem az ott nyújtott szolgáltatás minősége határozza meg.
A szállodaipar aranykorának szellemében
A szállodaipar fénykorát személyes tapasztalatai alapján jól ismerő Gaál Miklós ugyan a diplomája megszerzése után tanárként kezdett dolgozni, de a szállodák világa gyorsan magával ragadta. Egy véletlen lehetőséget kihasználva jelentkezett az akkor kiváltságos helynek számító Duna-parti Forum Hotel (mai Intercontinental), londineri állásába. A portásszakma legendás alakja, Gunst András előtt tett felvételi után 1984-ben kezdhette meg a szállodai karrierjét.
„Bármilyen kemény munkának is számított a londinerkedés, fiatalon nagyon szerettem, mert különösen akkoriban, fantasztikusan érdekes volt látni ahogy a világ minden tájáról érkeznek a – nem ritkán hírességnek számító – vendégek. A történelem részesének érezhettem egy kicsit magam, ráadásul a valutában kapott borravalókkal, akkori viszonyok között szépen lehetett keresni. Így annak ellenére, hogy szakmailag előbbre lépést jelentett, nehéz szívvel hagytam ott ezt a munkát azért, hogy a recepciós pultba álljak. Persze az élet mindig utólag mutatja meg a történések értelmét, mert nemcsak arról volt szó, hogy a hivatalosan szállodai segédmunkás beosztásból előbbre léptem, hanem arról is, hogy a 15 méteres pult mögött a szállodaipar olyan, mára meghatározó személyiségeitől tanulhattam, mint Géher Zoltán, Krámer Béla, Hegymegi János, Fenyves Péter, vagy Csehi Dénes, Meskál Tibor.”
Abban az időben történt mindez, amikor az egész szakma globálisan is hatalmas változáson ment keresztül. Mindeközben a Forum szállodalánc és így 1997-ben a budapesti hotel is, az InterContinental lánc tulajdonába került és nevet váltott.
„1990-es évek végén, Géher Zoli már az InterContinental amerikai konferenciájáról hazatérve tartotta azt a prezentációját, ahol az első kézből szerzett élményei alapján elmondta: ott már többek között a REVPAR (Revenue per Available Rooms = egy kiadható szobára jutó árbevétel) alapján értékelik a szállodai teljesítményeket, a szállodák kereskedelmi, vagyis sales irodákkal dolgoznak a vendégszerzésen. Mindezt ámulattal hallgattuk, Magyarországon ezekről akkor még semmit nem tudtunk, a szállodák még nem foglalkoztak direkt értékesítéssel, csak a rezervációs részleg dolga volt a foglalások feldolgozása”- idézi fel Gaál Miklós.
Később a budapesti InterContinentalban is kettéváltak a feladatok, majd egy váratlan megüresedést kihasználva Gaál Miklós is bekerült a számára egyre vonzóbb sales-es pozícióba.
„A sors különlegessége, hogy amelyik napon ez a lehetőség teljesen váratlanul előállt, éppen több száz fős corporate sales rendezvény volt meghirdetve, ami mindig nagy ünnepség volt, mert a legfontosabb vállalatok kapcsolattartóit láttuk vendégül. Kimentem hát a Váci utcába és vettem egy új nyakkendőt, miközben rendkívül büszke voltam arra, hogy kezemben a mikrofonnal azt a kulcsfontosságú eseményt nagy sikerrel már én vezényelhettem le. Így aztán meseszerűen indult életemnek ez az egyik leglátványosabb, legsikeresebb időszaka, a „sales-es karrierem”. Benne olyan kihívásokkal, mint a szállodaigazgató és tulajdonos váltások, és a New York-i toronyépületek ledőlése utáni turisztikai változások 2001-ben. Időközben azt is beláttam, hogy magyarként az akkori időkben egy nyugati szállodában az értékesítési igazgatói-helyettesi poszt a legmagasabb amit elérhetek, mert az értékesítési igazgató már mindig külföldi volt.”
Így igazolt 2002-ben az akkor még magyar tulajdonban álló Taverna csoport zászlóshajójának számító váci utcai Teverna Hotelbe, ahol négy évet töltött el sales igazgató és igazgató-helyettesként. Szavai szerint félelmetes érzés volt először szembesülnie azzal mit jelent, amikor a stratégiai ügyek többségét tekintve nincs előtte, felette senki, aki megmondaná mi az irány, mi a végrehajtandó feladat. Így pedig mindent magának kell kitalálnia és azért felelősséget vállani.
Ugyanakkor, időközben a Taverna csoport is külföldi kézbe, az Accor szállodalánc tulajdonába került. Gaál Miklós pedig a Budapest Kongresszusi Központ (BKK) és a „Novotel Congress” értékesítési igazgató-helyettese és általános igazgató-helyettese lett.
Hotelfelsőfok Michelin csillaggal erősítve
„Fantasztikusan szép új feladat volt: a 2000 fős konferenciaterem, a 19 tárgyalóterem értékesítése, a közel 20 fős értékesítési csapat irányítása. Rendszeresen utaztam tanulmányutakra és rettentő sokat tanultam mindebből. Két év után azonban a turisztikai szakma legnagyobb rendezvényén Blandl Judit, a Mellow Mood csoport vezérigazgatója megkérdezte, lenne-e kedvem náluk dolgozni, mert butik hoteleket nyitnak és egyszerre két szálloda igazgatói posztját is megkapnám. Így lettem a Népszínház utcai négycsillagos Atrium Hotel igazgatója, majd egy nagyon szép projektbe kezdtünk: az alig 25 szobás, csodás, Buda Castle Hotelt nyithattam meg a Budai Várban az Úri utca közepén. Emellett, a gyorsan növekvő cégcsoportban az új hotelek létrehozásában is szerepet vállaltam, a butik kategória újra értelmezését jelentő „Fashion Hotel” brand kialakításában és bevezetésében is szerepet vállaltam” – fejti ki a szállodaigazgató.
Aki a Mellow Mood csoport utáni években több vidéki, magyar tulajdonban álló négycsillagos szálloda létrehozásában, üzemeltetésében is kapott vezető szerepet. Ezt követően korábbi munkatársa, Géher Zoltán, a Zeina csoport vezérigazgatójának invitálására az akkor nyíló, egyedülálló kivitelezésű és magas minőséget képviselő belvárosi Prestige Hotel Budapest igazgatói pozícióját vállalta el.
„Egészen különleges hely az a szálloda, ahol a vendégek egy teljesen megszépített és átalakított belvárosi palotába lépve, a modern elegancia jegyében kialakított hallból a régi idők hangulatát átérezve úgy mehettek a körfolyosóról nyíló szobájukba, hogy ott igazán otthon érezhetik magukat Budapesten. Ezt garantálja az ötcsillagos minőséget megcélzó szolgáltatások mellett az, hogy nemzetközileg is ritkaságszámba menően a hotel épületében működik a Michelin csillagos Costes Downtown étterem. A csúcsgasztronómiát képviselő reggelit is itt tálalják fel a szálloda vendégei számára. Az is rendkívül sok tapasztalattal járt, ahogy az étterem tulajdonosával, Gerendai Károllyal együtt dolgozhattuk ki, miként működhet egymás mellett, egymást erősítve a négy csillag superior minősítésű, de annál is magasabb színvonalat képviselő hotel és a Michelin csillagos étterem.”
Gaál Miklós karrierjében négy rivaldafényben töltött sikeres év után következett be az újabb váltás, amikor úgy érezte tehet valami többet a szakmáért azzal, ha a Magyar Szállodák és Éttermek főtitkári tisztjét is megpályázza. Az ágazat megújításáért történt szervezeti átszervezések után azonban hamar megértette, hogy számára a hotelvezetés, a gyakorlati munka az a világ, ahol igazán otthon érzi magát.
2019-ben ezért vállalta el a Fadd Domboriban frissen nyitott, Donautica Étterem és Hotel vezetését, amellyel hamarosan elérte „négycsillag superior” minősítést.
Felső kategória kereskedelmi jelleg nélkül
„A kortársaimmal azt szoktuk mondani; azt ami a mai csúcskategóriás szállodákat jellemzi – többek között hibátlan vendéggondozás, panaszkezelés, minőségbiztosítás – már a nyolcvanas években is ismertük, csak más néven, mint ma és természetesen számítógépes háttér nélkül. Amit egyszer már jól kitaláltak és működött, szerintem nem kell újra feltalálni. A Donauticában is – a méretbeli különbségeket lekövetve -, ugyanazt az ötcsillagos szállodákra jellemző szervezeti modellt alakítottam ki, mint ami már a Forum és az Intercontinental Hotelben hibátlanul működött. Természetesen mindezt a mai viszonyok közé adaptálva, hiszen a vendégek többségének ma már idegen, hogy a londiner a szobájukba viszi a csomagot, vagy fehér kesztyűben ajtót nyit. Ugyanakkor azt a szokást máig megtartottuk, hogy minden új érkezőt személyesen kísérünk fel a szobájába, ahol mindent bemutatunk neki. Ezt követően pedig gondoskodunk arról, hogy az egész tartózkodása alatt a személyre szóló szerviz élményét kapja.”
Ehhez a szellemiséghez illeszkedik, hogy a félpanziós vacsora á la carte választható napközben, hogy azután este, a pincér azt szolgálja fel az asztalokhoz.
„Ilyenkor én mindig végig járom az éttermet, hogy üdvözöljem a vendégeket és beszélgessek azokkal, akik ezt igénylik. Nemcsak azért, hogy a dicséreteket, de az esetleges panaszokat is meghallgassam. Úgy érzem, mindez megfizethetetlen előnyt biztosít nekem és a szállodának azzal, hogy közvetlen vendég visszajelzésekhez jutok. Ars poeticám szerint ugyanis – ahogyan azt egy előadásom címének is adtam – minden panasz ajándék, mert így tudhatjuk meg és javíthatjuk ki a leggyorsabban az esetleges hibákat. Ez teszi lehetővé, hogy minden tekintetben az emberileg elképzelhető legmagasabb minőséget adjuk a vendégnek. Az általam képviselt üzleti modell azt is jelenti, hogy a minőség olyan napi rutin, ami a szobák tisztaságától, a kert gondozottságától, a feltálalt ételek minőségétől, a vendégkommunikációig mindet magába foglal. Abban a szellemben, amit a magyar nyelv csodálatosan megfogalmazott a vendéglátás kifejezés megalkotásával. Mert az igazi vendéglátás nem „szállodaipari” és nem „vendéglátóipari” tevékenység. Arról szól, hogy a vendég minden szolgáltatást olyan magas színvonalon kap, amiért igazán kellemesen, otthonosan, a szó szoros értelmében vendégként érezheti magát” – fejti ki Gaál Miklós.
Aki azt is meggyőződéssel vallja, hogy miközben szállodájuk mindenben megfelel a Hotelstars minősítő rendszerében elvárt kritériumrendszerének, a Dunauticában minden azért történik, hogy a vendég ne egy hotelben érezze magát, hanem egy olyan tehetős jóbarátnál, ahol minden az ő kényelméről szól.
„A Donautica eredetisége egy olyan üzleti modell kísérleten alapul, amelynek lényege, hogy a működtetés klasszikus kereskedelmi jellemzőit minél jobban háttérbe szorítsam, hogy az ne vigye el a fókuszt az Élményről. Ebbe az is beletartozik, hogy semmit nem kell bérelni, a kajakok, csónakok, a SUP-ok és a csúcs elektromos kerékpárok, rollerek egyaránt ingyen állnak a vendégek rendelkezésére. A medence, a szauna a SPA pedig addig van nyitva amíg a vendég kéri. Ennek a szemléletnek fontos formai elemeként a szállodában sehol nem találkozni kereskedelmi feliratokkal vagy éppen emléktárgyakat, kozmetikai cikkeket kínáló vitrinekkel, gyakorlati elemeként viszont a jól képzett, kedves és fiatal személyzet gondoskodik arról, hogy a vendég minden nap úgy érezze magát, mint akit szeretettel vártak látogatóba” – elemez Gaál Miklós.
Aki úgy hozta vissza a szállodaipar aranykorának értékrendjét a Duna-parti házba, hogy aki a Donauticába betér, a rendkívül fiatal csapat tagjaitól is mindenütt olyan kiszolgálásban részesül, mintha egy tradícionális luxushotelbe tért volna be, a világ valamelyik metropoliszában.
Érsek M. Zoltán
