Hazai túratippek tavaszra

Végre üdvözölhetjük az üde tavaszt. Ilyenkor sokan azok közül is rászánják magukat egy kis természetjárásra, akik amúgy kevésbé kaphatók a túrázásra. Nincs min csodálkozni, a napnak gyógyító ereje van, élvezzük ezt a szabadban! Íme, néhány ötlet egy kiadós kis sétára.

Szilvásvárad, Szalajka-völgy

Az ország egyik legfestőibb vidéke kétségtelenül a Szalajka-völgy. A táj szépségén kívül a látnivalók sokasága is vonzza ide a látogatókat – még az ország határain túlról is. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. A 4,2 km hosszú völgy őrzi Magyarország legszebb zuhatagát, a Fátyol-vízesést. A különleges képződmény a Szalajka-patak vizéből kivált és lerakódott mészkőnek köszönhetően nyerte el 18 lépcsőfokát, mely csapadékos időt követően igen látványosan engedi tovazuhogni a hullámokat.

Tavasszal gyakran foghatunk ki ilyen alkalmat, ám ha egyszer télen vetne erre bennünket a sors, a patak mellett megfagyott növények keretében szintén csodás látvány tárulna elénk. A vízesés mellett nem messze találjuk a Szikla-forrást, mely a hegység egyik legnagyobb vízhozamú karsztforrása.

Utunk során elhaladunk egy-egy elkerített terület mellett; ha szemfülesek vagyunk, a drótháló túloldalán kiszúrhatunk egy szarvast vagy esetleg muflont, ezek a példányok élnek ugyanis a Vadbemutató kertben. Az oly híres pisztrángok is itt nevelkednek – semmiképp ne távozzunk anélkül, hogy meg ne kóstoltuk volna Szilvásvárad ezen ínyencségét! Ha ellátogatunk a Zilahy Aladár Erdészeti Múzeumba, többet is megtudhatunk a környék állatvilágáról, valamint a múlt századi erdőgazdálkodásról. Sétánk során érintsük a Szabadtéri Erdei Múzeumot is, ahol szemügyre vehetjük, milyen eszközökkel védték és ápolták környezetüket nagy- és ükszüleink. Ha már erre járunk, mindenképpen érdemes felkapaszkodnunk az Istállós-kői barlanghoz. Az út kicsit ugyan meredek, ám ha felérünk a tetejére, akár 30 000 évet is visszautazhatunk az időben. A környék leggazdagabb őskori leletanyagára bukkantak itt; több állat maradványaira, illetve csontokból és kövekből készült eszközökre. Aki kedvet kapott kipróbálni, hogyan is élhettek őseink, nézzen el az Archeoparkba; korhatár nélkül a család minden tagja élvezni fogja!

A pihenésre pedig a legalkalmasabb hely a Gloriette tisztás, mely egyben az erdei kisvasút végállomása is. Tökéletes egy kis piknikre, napozásra, esetleg valamilyen szabadtéri játékra.

Természetesen létezik egy könnyített, ám szintén pazar látnivalókban gazdag módja is a völgy bejárásának. Az erdei vasút öt kilométer hosszan kalauzolja el utasait a szebbnél szebb látnivalók mellett. Érdemes legalább egy útra befizetni. A még aktívabbak látogassanak el a Kalanderdőbe, mely az ország első kalandparkja, vagy bobozzanak egyet, de ha szeretnének, nyeregbe is pattanhatnak, hogy kerékpáron járják be a völgyet. Az biztos, hogy egy ilyen nap végén nem kell majd senkit sem álomba ringatni.

Szigliget

Magyarország egyik gyöngyszeme kétségkívül ez a balatoni település. Amint ellátogatunk ide, rögtön nyilvánvalóvá válik, miért is ihletett már meg annyi művészt ez a vidék. A magyar tenger váraként is emlegetett szigligeti erődítmény hajdanán a végvárrendszer részét képezte, és egykor olyan hazafiak harcoltak benne, mint palonai Magyar Bálint várkapitány. Érdemes egy kiadós sétát tenni a várfalak maradványai mentén – már csak azért is, mert kivételes kilátás tárul elénk.

Szintén lenyűgöző panoráma fogad, ha felkapaszkodunk a környék valamelyik tanúhegyére, melyek nyilván nem véletlenül kapták ezt a nevet. Minden kétséget kizáróan megéri a fáradságot.

Mindenképp érdemes felfedezni az Avasi-templom, vagy más elnevezéssel Csonkatorony romjait is. Bizonyos források szerint a templom már a 13. században is állt, ám építéséről és alapításáról igen ellentmondásos információk állnak rendelkezésre.

A középkori épületek rajongói minden bizonnyal ámulattal adóznak majd a templom maradványainak – az itt megfigyelhető korabeli, kővel rakott tetőzettel igen ritkán lehet találkozni. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület keleti oldalánál állhatott a sekrestye. A templom bukását valószínűleg a török hadjárat okozta.

Hagyjuk magunkat egy kicsit elveszni az Ófaluban, mielőtt hazaindulunk! A szépen rendben tartott porták, mesebeli nádtetős házak, a kanyargós kis utcák, még ha csak pár percre is, de kiszakítanak bennünket a rohanó mindennapokból.

Kamaraerdő

A fővárosiaknak sem kell feltétlenül sokat utazniuk, ha egy kicsit a természetbe vágynak. A XI. kerületben, illetve Budaörs déli részén húzódik ugyanis a Kamaraerdő névre keresztelt városrész, mely beillik Budapest egyik tüdejének is.

A fokozott beépítések ellenére ez a terület szerencsére stabilan őrzi több évtizedes és évszázados tölgyfáit, melyek alatt igazi felüdülés egy kiadós séta. A rendkívül gazdag madárvilágban a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki örömét leli. Ha elég szemfülesek vagyunk, egy-egy borzot, sünt, esetleg rókát is kiszúrhatunk a távolban.

Aki nem akar céltalanul bolyongani, az induljon el a 2012-ben épült Kamaraerdei Tanösvényen! 2013-ban a tanösvény központi helyszínén, a Nagy-réten ökojátékok is kihelyezésre kerültek.

A túra hossza 4 kilométer, így kényelmes tempóban kb. 2 óra alatt bejárható. Meredek emelkedők miatt sem kell aggódni; a szintkülönbség nem haladja meg a 100 métert. A fákra festett „T” betűt követve 12 állomáson haladhat végig a kiránduló, 2014 óta pedig az útvonal kiegészült 7 darab nagyméretű táblával, melyek interaktív elemekkel teszik még szórakoztatóbbá a gyalogsétát. Olyan információkkal lehetünk gazdagabbak, mint például a fák kérgének kialakulása és felépítése, hogyan néznek ki a különböző erdei állatok lábnyomai, és hogyan bomlik le a hulladék. Sőt, mi több, saját táplálékláncot is kialakíthatunk! Az így megvalósult fejlesztés eredményeképpen Újbuda Önkormányzata a felnőtteknek informatív, a gyerekek számára pedig interaktív táblákkal teszi vonzó kirándulóhellyé Kamaraerdőt.

Pilis, Gerecse

A Dunántúl északi, dimbes-dombos részén minden évszakban felfedezhetünk valami csodát. Erdők és mezők váltják egymást, a különböző túrajelzéseket követve pedig hosszabb, illetve rövidebb ideig élvezhetjük a természet közelségét.

Tavasszal, mikor véget ér a téli álom, szinte a szemünk előtt zöldelnek ki a fák. Ha a Pilisben járunk, érdemes ezt a 756 méter magas Pilis-tetőről szemügyre venni. Addig azonban, amíg ide felérünk, számtalan érdekességet megszemlélhetünk. Utunk igazi regénybe illő helyeken halad végig: a Két-bükkfa-nyeregből indulunk, majd a Kis- és Nagy-Szoplák mellett elhaladva a hangzatos, ám nevével ellentétben semmi ijesztőt nem rejtő „Simon halála” nevű környékre jutunk. Ahogy továbbsétálunk, a bükkös lassan tölgyessé alakul, majd elénk tárul az igen szép piliscsévi panoráma. Vigyázzunk azonban, hogy hová lépünk, itt-ott igen meredek és csalóka a terep! 700 méter magasan egy tisztáson pihentethetjük meg fáradt végtagjainkat, hogy aztán a csúcsra törjünk. Lefelé belebotlunk egy elhagyatott légvédelmi bázisba, majd elérkezünk túránk leglátványosabb részéhez, a Grófi úthoz. Itt már ritkul az erdő, előbukkannak a fehér mészkősziklák, és a kilátás is lebilincselő. Útvonalunk egy helyütt becsatlakozik a Mária zarándokútba, itt megtekinthetjük az apró barlangban meghúzódó, lourdes-i mintájú szentélyt. Kis sétatávra fedezhetjük fel az egykori ciszterci apátság romjait. A kiindulópontunkhoz közel érdemes még egy pillantást vetni az Ördög-lyukra keresztelt természeti képződményre.

Látnivaló bőven akad a Gerecsében is. A Pilistől nyugatra húzódó röghegység csúcsa valamivel alább marad szomszédjánál; itt 633 méteren jutunk el a tetőpontra. Az adótoronytól nem messze találjuk a kilátót, melybe rossz állapota miatt sajnos szigorúan tilos a belépés. A környezet azonban igen pazar, a túraösvényeket szederbokrok szegélyezik, a fák pedig néhol különös alakot öltenek. A terep itt is meredek néhol, a szétszóródó kövek miatt becsapós lehet, mindenképpen vigyázzunk, hová lépünk!

Bakancsot fel, irány a természet!

Miliosz Katalin

Ez a cikkünk Az Utazó magazin 2016/1. számában található!