Holle anyó, Hófehérke és Jancsi és Juliska nyomában Németországban

A gyermekeknek szánt történetek azóta, meghódítva a világot, új fejezetet nyitottak a meseírás történetében. Erre emlékszik az idén Németország.

A Grimm név még a digitális korszakban is jó eséllyel számíthat arra, hogy már gyermekkorban beleivódik az ember emlékezetébe. Már csak azért is, mert a legendás testvérpár meséi a hagyományos könyvek mellett számtalan formában és rögzítőeszközön születtek újjá azóta. Az olyan klasszikusok, mint a „Piroska és a farkas”, a „Holle anyó”, a „Hófehérke” vagy a „Jancsi és Juliska”, már jó néhány feldolgozást megélve, generációkon átívelve köti össze a felnőtt- és a gyermeklelkeket, amely meséket a mai gyermekek már mozivásznon is megismerhetik. A siker egyik fokmérője, hogy Grimmék meséi kétszáz esztendő alatt a világ 160 nyelvén jelentek meg, és egymilliárd példányban leltek gazdára világszerte.

Szülőföldjük méltán és méltó módon ünnepli a testvérpár első kötetének jubileumát, a németektől megszokott, precíz szervezésű tematikus év keretében. A szokásosnál is több helyen tartanak mesefesztiválokat, miközben rengeteg más, a témához kapcsolódó, vonzó program is akad.

Az ezernyi érdekesség mellett a látogató megismerheti a Grimm család életét is, amelynek története nem a legszebb meséket idézi. A Grimm gyermekek a jómódú Steinau városkában nevelkedtek, ahol édesapjuk városi tisztviselőként tekintélyes állást töltött be, amelyhez jó fizetés és szolgálati ház is járt. Kilenc gyermek született a családban, melyek közül hatot sikerült felnevelniük. A harmonikus családi idillnek azonban hamar vége szakadt, amikor az édesapa 45 esztendős korában meghalt. A keserves időkben egy Kasselben élő nagynéni istápolta a családot, mely végül a Grimm testvérek életének meghatározó helyszínévé vált.

Kasselben találkozott először a két fiú – jogi tanulmányaik mellett – a romantika irodalmával is, ezenkívül még a germán nyelv tanulmányozásában is komolyan elmélyedtek Marburg nagy hírű egyetemén. Sokrétű kutatásaikat kiterjesztették a skandináv, angol, ír, holland, spanyol, szláv nyelvekre, és a köztük fellelhető összefüggésekre is. Az egyetemi diploma megszerzése után szerény anyagi körülmények közötti élet következett. A népmesék ekkor kezdték el izgatni a testvérpárt, és a Kassel környékén fellelhető népmeséket, mondákat sorra papírra vetették. Ehhez – például Kodály Zoltán népdalgyűjtő útjával ellentétben – nem azt az utat választották, hogy bejárják a falvakat, tanyákat, hanem inkább a helybéli parasztasszonyokat invitálták magukhoz, akik legtöbbször egy pohár bor és egy kellemes uzsonna mellett szívesen elmesélték történeteiket.

Itt meg is érthető a Grimm-mesék határozott gall vonásainak gyökere. Az asszonyok egyike, bizonyos Dorothea Viehmann ugyanis már-már társszerzőnek tekinthető, akinek hugenotta ősei a vallási üldözések elől menekültek Franciaországból német földre. A Grimm testvérpár óriási szerencsének tartotta, hogy megismerték a közeli faluban élő, akkor ötvenéves parasztasszonyt, aki férje halála után maga nevelte fel hét gyermekét. Az különösen imponált nekik, hogy akárhányszor elmondattak vele egy már feljegyzett történetet, minden alkalommal szóról szóra ugyanúgy adta elő.

Három évvel első mesekönyvük, a „Gyermek és házi mesék” megjelenése után 1815-ben Jacob és Wilhelm a második kötetet is befejezték. Négy évvel később alaposan átdolgozták a korábbi kiadásokat. Kidobták az elbeszélések jelentős részét, a maradékot pedig nagyrészt átírták, különös tekintettel az erotikusnak számító jelenetekre. A későbbi kiadások közül az 1825-ös a legérdekesebb, mivel ennek illusztrációi testvérük, az addigra már országosan ismert grafikus és festő, Ludwig Emil Grimm képeivel lettek még izgalmasabbak.
A fivérek későbbi művei nem arattak ekkora sikert. Elkészítették a német mondák gyűjteményét, miközben Jacob folyamatosan dolgozott a német nyelvtant összefoglaló művén is, ami 1837-ben jelent meg. A biztos megélhetést mégis a kasseli könyvtár jelentette számukra, ahol mindketten munkát kaptak, miközben egyetemi előadásokat tartottak Kasselben és Göttingenben is. 1837-ben csatlakoztak a hannoveri uralkodó diktatórikus megnyilvánulásai ellen tiltakozó professzorokhoz, amiért nemcsak állásukat vesztették el, hanem a tartományból is száműzték őket. Mentőövet az jelentett, hogy Berlinben megbízták őket az első német nagyszótár összeállításával. Wilhelm 1859-ben, Jacob pedig 1863-ban hunyt el Berlinben.

A magyar „szál”
„A magyar nyelv logikus, tökéletes, felépítése túltesz minden máson” – írta Jacob Grimm egy feljegyzésében. Ő maga folyamatos levelezésben állt a korszak magyar nyelvtudósaival, és különösen nagyra tartotta anyanyelvünket. Olyan magasra értékelte mondataink szerkezetét, hogy szerinte minden nyelvésznek tanulmányoznia kellene azt. A Grimm fivérek példája nyomán tíz év múlva készítette el az első magyar népmesegyűjteményt Gaal György – németül. A könyv „Märchen der Magyaren” (A magyarok meséi) címen jelent meg 1822-ben Bécsben.

www.germany.travel

Kassel öröksége
Kassel a Grimm fivérek öröksége révén Németország egyik legizgalmasabb kulturális városa. 2013-ban, a „Grimm fivérek” nevet viselő tematikus év keretében a fiatalabb fivérről, a festő Ludwig Emil Grimmről is megemlékeznek. Ugyanakkor magától értetődő, hogy Kassel egyben a 600 kilométer hosszan elnyúló, a Grimm fivérek meséit és életét bemutató Deutsche Märchenstraße (Német Meseutca) egyik legfontosabb állomása. A települést neves színházi városként is jegyzik annak okán, hogy már 1605-ben felállították itt az ország első állandó színházépületét, az Ottoneumot, a mai Kasseli Állami Színház elődjét.

A gazdag Rembrandt-gyűjteménynek otthont adó Wilhelmshöhe-kastély is itt található. Sőt, a természet, építészet és tájrendezés közös műremeke, Európa legnagyobb hegyi parkja, a 240 hektárnyi területen elterülő, angol tájkert stílusban kialakított Wilhelmshöhe hegyi park a híres Herkules-szoborral is Kasselben csodálható meg. A város a Documenta világkiállítással egyben a kortárs művészet központjává is kinőtte magát. A 2013-as, jubileumi ünnepségsorozat legfontosabb eseménye az április 27. és szeptember 8. között a kasseli Documenta-csarnokban megrendezett „Expedition Grimm” című kiállítás, ahol a kortárs művészet és a legmodernebb múzeumtechnika segítségével izgalmas feldolgozásban ismerkedhetnek meg az utazók a Grimm fivérek örökségével. A Documenta kiállítás fontos, állandó részét képezik a szabad ég alatt kiállított remekművek is. Ilyen például Joseph Beuys 7000 tölgyfa projektje, Claes Oldenburg óriási csákánya a Fulda partján, vagy Jonathan Borofsky munkája, a Man Walking to the Sky. De ez már egy másik mese…