Néhány éve még minden a kifinomult borkedvelőkről és a testes csúcsborokról szólt. Mára nagyot változott a világ. Rutka Zoltán, a Metro Kereskedelmi Kft. bor kategória menedzsere szerint, mivel a fiatal generáció is felfedezte magának az italt, most a könnyen érthető fehér borok szárnyalásának lehetünk szemtanúi.
– A Metro pontos barométere a borpiacnak azzal, hogy a vendéglátó és szállodaipari szakma legfőbb beszállítója, miközben a privát fogyasztói igények is visszaköszönnek itt. A vásárlói igényeket tükrözve mit mutatnak a számok?
– A kínálatunkban elérhető közel 900-féle bor között a tavalyi évben 40 % fölötti arányukkal már túlsúlyba kerültek a fehérborok, a rosék a forgalom durván ötödét adták, míg a vörösborok forgalmának aránya 40 % alá csökkent.
Patrióta borivó a magyar
– Néhány éve még minden a vörösborokról szólt. Mi történt?
– Ahogy a nagyvilágban másutt is, itthon is megjelent az a fiatal generáció, amely úgymond megérkezett a borhoz – vagyis megszerette ezt a minőségi italt. Ebben abszolút meghatározó szerepe volt az Irsai Olivérnek, de legalább ennyire lényeges volt a jól fogyasztható Cserszegi Főszeres, Sauvignon Blanc és a könnyű rozé borok megjelenése. Az új fogyasztók, a vörösböl is a „gömbölyű” nem túl tanninos, nem túl „sarkos” borokat keresik. De a legnagyobb sláger kétségkívül az Irsai Olivér, amiből kis túlzással nincs az a mennyiség, amit ne lehetne eladni.
– Ez a generáció mitől érkezett meg a borhoz?
– A nem túl magas alkoholtartalmú, ízletes, könnyű borok megjelenésével vált a bor könnyen érthető, jól fogyasztható, nyári, kinti itallá. Ami önállóan, vagy fröccsként, minőségi alternatívát kínál a cukros üdítőkkel, energia italokkal és ami a legfontosabb, a hagyományos parti italokkal szemben – amelyeknél ráadásul kisebb alkoholtartalommal is bír.
– Az önök 900 borából mekkora a magyar borok részesedése?
– A borpiaci rendszerváltás, a minőségi hazai pincészetek megjelenése a borkultúra térhódítása eredményeként a magyarok abszolút patrióta borfogyasztóvá váltak. Ezt tükrözi a kínálatunk is, amelynek 95 százaléka magyar borból áll. Az öt százalék külföldi kínálatban a Chianti, Montepulciano, Barolo és hasonló különlegességek fémjelezte olasz borok jelenléte a leghangsúlyosabb, köszönhetően az olasz éttermeknek és pizzériák támasztotta igénynek. Emellett népszerűek a francia – elsősorban a bordeaux-i -, és a spanyol borok – különösen a Rioja – is. A tengerentúli borok közül az ausztrál Shiraz, az argentin Malbec és az Új-Zélandi Sauvignon Blanc a legkedveltebb. Ez utóbbi a közel 3000 forint körüli árával kiemelkedően magas árfekvésű, de a nagyon egyedi friss, roppanós, déligyümölcsös íz és illatvilágának köszönhetően mégis rendkívül népszerű – ahogy mondani szokták olyan igazi csajozós bor.
Mit gondol a címkeivó?
– Az elmúlt éveket a könnyű fehér borok előretörése mellett mi jellemezte még?
– A minőségi fejlődés. Az, hogy az alsó árkategóriából vagy az egyszerűbben érthető boroktól egyre többen elmozdulnak a több szakértelmet és odafigyelést igénylő, komplexebb, ásványosabb borok felé.
– Az új-zélandi bor kapcsán említette, hogy a 3000 forintos ár kiugróan magas. Mit tekinthetünk akkor átlagárnak?
– Inkább átlagár kategóriákról beszélnék. Az 500 forintos kategóriától felfelé már egy korrekt, jói iható fröccsbort lehet kapni. A minőségi fehér borok átlagára 1000, a vörösboroké pedig 1500-2000 forint körül mozog.
– Vagyis egy kezdő ennyiért, már bekötött szemmel is találhat magának egy jó bort?
– Még akár kevesebbért is. A kérdés az, hogy mennyire szeretné megfizetni borvidéket és a termelő nevét. Aki nem ragaszkodik ehhez és nagyon keresgél, már 1000 forint körül is találhat jó bort. De azért az tény, hogy van összefüggés az ár és a minőség között. A Metronál mi annyiban is segítünk, hogy ha valaki – mondjuk egy parti kapcsán –, kartonos összeállítást vásárol – amiben különböző fajták is szerepelhetnek –, akkor 10 százalékos kedvezményt adunk.
– A fentiek mindenképpen jól hangzanak annak fényében, hogy pár éve még két-háromezer forint alatt nemigen beszélhettünk minőségi borról.
– Miközben a már említett ezer-ezerötszáz forint körül is jó bort kaphatunk, természetesen most is vannak ennél lényegesen drágábbak, amelyeket azért nem rendszeres fogyasztásra szoktak vásárolni. Ezzel kapcsolatban azt kell eldönteni megéri-e nekünk akár kétszeres áron – mondjuk egy jeles alkalomra –, egy igazi bor különlegesség élménye, a maga exkluzivitásával, vagy sem. Mert azért az is tény, hogy az 1500 és a 3000 forintos bor között már kisebb a minőségi különbség, mint az 500 és 1000 forintos között.
– Meg persze az is lényeges, hogy ugyanaz a bor, a különböző élethelyzetekben, ételekhez párosítva egészen más élményhatást képes nyújtani.
– Ez abszolút így van. Egy jó bor is csak akkor tudja a lehető legtöbbet adni, ha jól van tárolva, megfelelő hőmérsékletre van lehűtve és esetleg dekantálva is van, és a hozzá leginkább passzoló ételek mellé fogyasztjuk. Ezzel kapcsolatban érdekes trend, hogy megjelentek azok a címkeivók borkedvelők, akik, mivel nem rendelkeznek mélyebb ismeretekkel, a címke alapján döntenek arról, mit választanak. Ha pedig valami bevált, akkor a későbbiek során is ahhoz a borhoz, pincészethez ragaszkodnak. Ha lehetőségünk nyílik rá – nekünk a szakmánk miatt ez szinte mindennapos rutin -, ezért is érdemes kipróbálni a vakon kóstolást, amikor előítéletek nélkül találhatjuk meg a nekünk tetsző, korábban ismeretlen, jó ár-értékű borokat.
– Ha már a címke megjelenése is motivál, mi itt most a trend?
– Két irányzatról beszélhetünk. Az egyik kifejezetten a hatásos megjelenést tartja a legfontosabbnak, azt, hogy a bor szinte leugorjon a polcról. A másik a klasszikus trend, amit elsősorban a minőségi borokhoz kötődik: ezek címkéi visszafogottabbak, inkább a szöveg kap hangsúlyt és annak formája stílusa dominál. Ehhez párosul némi, jellemzően a tájegységhez, vagy a pincészethez kötődő grafika. Azt természetesen a termelők döntik el hogy melyik stílust választják.
A dugóhúzás ünnepe
– Milyen a trendi üveg?
– Továbbra is a klasszikus, 0,75-ös bourdeaux-i vállas palack a leginkább elterjedt. Emellett egyre népszerűbb a Party bag in box, ami egy olyan kartondoboz, kis csappal, aminek belsejében, egy fémes műanyagfólia ad biztonságos tárolást a bornak. Ez a jobb borászatok által is kedvelt megoldás, a kerti partyk egyik népszerű eleme, már csak azért is, mert így 3 liter áráért 4-4,5 liter borhoz juthatunk.
– És a dugók tekintetében mi a helyzet?
– A parafa ma is nagyon népszerű, különösen a nagy értékű vörösbornál tekinthető alapnak. A szintetikus dugóknak a 2000-es években elindult divatja megállt, ugyanakkor mára – különösen a fehérborok esetében –, nagyon népszerű lett a praktikusan kezelhető csavarzár. Ezt leginkább azoknál a friss boroknál alkalmazzák, amelyeknek már nincs szükségük érésre. Más kérdés, hogy a parafa dugó jövőjét, több érv mellett, a boriváshoz tradicionálisan kötődő dugóhúzás szertartása is garantálja.
– A Metro bora idén egy spanyol bor. Mikor kaphat egy magyar bor ilyen nemzetközi reklámot?
– A Metro düsseldorfi központjának borbeszerzési szakemberei, a hozzájuk tartozó 25 országból, évről évre kiválasztanak egy borvidéket és egy bortípust. Majd felveszik a kapcsolatot egy ottani termelővel, aki nemcsak arra képes, hogy kifejlesszen egy leegyeztetett, divatos, megfizethető bortípust, de legyártani is képes ebből a szükséges, hatalmas mennyiséget. Az idén egy spanyol, aragóniai ital a La Sastrería lett az év bora, ami mintás címkéje miatt, a hölgyek körében is rendkívül népszerű. A nagy tervünk az – amiről a düsseldorfi kollégákkal már többször is beszéltünk –, hogy egy magyar, ránk leginkább jellemző tokaji bor is minél hamarabb az „Év bora” lehessen a Metronál.
Érsek M. Zoltán
Legyél az első hozzászóló "Itt a csajozós partyborok aranykora" című cikkhez