Több mint 700 éve őrzi a Dunakanyart a visegrádi Fellegvár. A romjában is lenyűgöző vár egykor királyok székhelye, a korona őrzője és történelmi események színhelye volt. Falai mellől csodálatos panoráma nyílik az ország egyik legszebb tájára.
A ma látogatható Fellegvár nem az első vár, amely itt épült. Az első vár a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira épült. I. Constatinus császár idejében, a 4. században épült Pone Navata elnevezésű erőd a Duna menti limes legjelentősebb építménye volt, amely valószínűsíthetően az 5. század után már lakatlan volt. Ennek falaira épült a 11. században az ispáni vár, az egyik első magyar vármegye, Visegrád vára. Első írásos említése 1009-ből ismert, a latin nyelvű oklevél már Visegrádként, azaz magas várként említi a helyet. 1083-ban László király itt tartotta fogva ellenlábasát, a korábbi királyt, Salamont, akiről a sokkal később épült Alsóvár tornyát elnevezték. Miután az ispánság Esztergomba költözött, a hely elvesztette jelentőségét, és a tatárjárásban el is pusztult.
A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége, Laszkarisz Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, vélhetően ekkor készült el az úgynevezett “asszonyház” is.
A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, amely egésze a Duna partjáig tartott, majd ott őrtoronyban végződött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, amit északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le.
Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából az egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaőrző hely volt 1529-ig. A török időkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, majd 1544-ben török kézre került. Ez után felváltva volt a török és a magyar csapatoké, míg legvégül a törökök – miután katonai célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult, újranépesedése hosszú időt vett igénybe. A vár helyreállítására az első törekvések az 1870-es évek elején történtek, s még napjainkban is tartanak. Érdekesség, hogy Fellegvárhoz is vezető, az ország legszebb panoráma autóútjának nyomvonalterve Szabó Károly és Luttonszky Zoltán tervező erdőmérnökök rajzasztalán született meg.
A parkolóból meredek falépcsőn jutunk fel a külső kaputornyon át a pénztárhoz. A külső és a belső várfal közti részen íjazhatunk, kalodában fotóztathatjuk magunkat vagy középkorias csecsebecsék között válogathatunk, és ha szerencsénk van egy solymász bemutatót is elcsíphetünk. A vár belülről meglehetősen romos, az igazán ütős látnivaló, a pazar kilátás a várteraszról, már csak ezért megéri a belépőt. Lábunk előtt hever az egész Dunakanyar.
A várban a szokásos vártörténeti kiállítások találhatóak, középkori fegyverekkel, makettal, viaszbábukkal berendezett néhány teremmel. A Panoptikum fő témája a királytalálkozó, a középkori lakomák és az udvari mulatozások. A koronázási ékszerek másolatát is láthatjuk az egyik teremben. Ha szerencsénk van, solymászbemutatót is elcsíphetünk.
Fuchs Dorina
