A svájci Alpok neve évtizedeken át egyet jelentett a biztos hóval, a precízen karbantartott pályákkal és a téli sportok eleganciájával. Mégis: az ezredforduló óta szinte minden hatodik svájci síterület eltűnt a térképről. A folyamat lassú, de következetes – és egyre inkább érzékelhető az utazók számára is.
A statisztikák szerint 2000 óta legalább 49 svájci síterület szűnt meg, beleértve az önálló falusi felvonókat és kisebb helyi pályákat is. A svájci Blick cikke szerint ez azt jelenti, hogy az elmúlt 25 évben a svájci síhelyek mintegy egyhatoda bezárt. Jelenleg nagyjából 276 működő síterület maradt az országban.
Nemcsak kevesebb a hó, kevesebb a síelő is
A változás nem csupán természeti eredetű. A svájci sportmegfigyelő intézet 2022-es felmérése szerint már csak minden negyedik svájci síel rendszeresen. A klasszikus téli sportok iránti érdeklődés csökken, részben az emelkedő árak, részben az alternatív szabadidős lehetőségek terjedése miatt.
Miközben a kereslet mérséklődik, a kínálat is zsugorodik. Egy, a Dortmundi Műszaki Egyetem által készített tanulmány arra jutott, hogy a Svájcban valaha megnyitott mintegy 550 síterület és kisebb felvonó több mint 40 százaléka már nem üzemel. A folyamat különösen a kisebb, falusi lifteket és az alacsonyabban fekvő régiókat érinti.
Nem véletlen, hogy a magasabban fekvő síterületek – mint például Diavolezza az Engadinban – még mindig viszonylag biztos szezonkezdéssel számolhatnak. A hóbiztonság ma már kulcskérdés: ahol természetes hó nélkül nem tartható fenn a szezon, ott a mesterséges hó előállítása egyre nagyobb költséget jelent.
A gond ott kezdődik, amikor a bevételek nem tudják követni a kiadásokat. Számos síterület egyre súlyosabb pénzügyi helyzetbe kerül, különösen az alacsonyabban fekvő régiókban, ahol a hóval együtt a jövő is bizonytalanná válik.
Falusi liftek elfáradtak
Svájcban sok kis sípályát nem nagyvállalatok, hanem helyi egyesületek, önkéntesek és elhivatott magánszemélyek működtettek. Ezek a liftek gyakran generációk gyerekkori emlékeinek helyszínei voltak. A kevesebb hótól, a csökkenő látogatószámtól és a folyamatos karbantartási kényszertől azonban sok helyen elfogyott az energia – és a pénz.
Egy adelbodeni példa jól mutatja a helyzetet: egy ikonikus gyakorlóliftet közel húsz éven át üzemeltető helyi sportkereskedő végül feladta. A liftet és a teljes felszerelést ingyen is átadná, csak legyen, aki továbbviszi.
A klímaváltozás kemény határvonala
A szakértők egyre egyértelműbben fogalmaznak. 1600 méter alatt a klasszikus síalapú turizmus hosszú távon nem tekinthető fenntarthatónak. A klímaváltozás hatásai különösen az alacsonyabban fekvő régiókat sújtják, ahol a hó nélküli napok száma nő, a szezon rövidül, a gazdasági kockázat pedig állandósul.
A történet azonban nem kizárólag a bezárásokról szól. Időről időre megjelennek helyi összefogások, amelyek időt nyernek egy-egy síterületnek. A berni Oberlandban egy gyermekeknek szánt sílift fennmaradását végül egy hatósági megállapodás biztosította. A Valais kantonban pedig Grächen síterülete menekült meg ideiglenesen, miután sikeres tőkeemeléssel több mint 6 millió svájci frankot gyűjtöttek össze a működés fenntartására.
Ezek a példák azt mutatják, hogy ahol még van közösségi akarat és gazdasági mozgástér, ott a síelés nem tűnik el egyik napról a másikra. De az irány egyértelmű: Svájc sívilága átalakul, és ezzel együtt az utazói élmény is.
Érsek M. Zoltán
Fotók facebook/Switzerland
