Kockázatos vidékek, veszélyes országok

Ma már senki sem állítja, hogy felesleges lenne az alapos tájékozódás, akár üzleti, akár üdülési céllal indul útnak az ember. A New York-i Világkereskedelmi Központ toronyépületei ellen 2001. szeptember 11-én végrehajtott terrorista akció után pedig már az sem tekinthető véletlennek, hogy szaporodik azon külföldi tanácsadó cégek száma, amelyek a veszélyes helyek feltérképezésével és az ott kialakult helyzet elemzésével foglalkoznak. Az egyes országok külügyminisztériumaihoz hasonlóan e vállalkozások is időről időre közzéteszik, szerintük mely országok vagy vidékek számítanak a legveszélyesebb úti céloknak.

Az élboly

Nem nagy meglepetésre a listavezetők napjainkban azok a kisebb-nagyobb kiterjedésű feszültséggócok, amelyek rendszeresen a külpolitikai híradások élén szerepelnek. Mint egy nemrégiben közzétett negatív rangsorból kiderül, két veszélyelemzéssel foglalkozó – egyébként világszerte irodákkal rendelkező, kormányok és kisebb-nagyobb vállalatok utazóit tanácsadással, kockázatelemzéssel segítő – cég, az amerikai iJet és a brit Control Risks is úgy találta, hogy a dobogós helyezettek, Szomália, Irak és Afganisztán után Haiti, Pakisztán, Szudán, illetve Kongó, Libanon, Zimbabwe és a palesztinok lakta területek következnek.

Afrika „szarván”, a Kenya és Etiópia szomszédságában fekvő, aranyérmes Szomália polgárháborús konfliktusai több mint másfél évtizede kezdődtek, azóta a kettészakadt, rivális csoportosulások uralta kelet-afrikai országban a belső feszültségek miatt százezrek váltak földönfutóvá. A magukat törvényeken kívül helyező hadurak fegyver- és kábítószer-kereskedelmet folytatnak, az utcákat felfegyverzett gyerekek tartják „ellenőrzésük” alatt, mindennaposak a rablások, a távolról érkezők élete a fegyveres összecsapások és az emberrablások miatt, illetve az elaknásított területeken kerülhet veszélybe.

Szaddám Huszein hatalmának megdöntése, 2003 márciusa óta, amerikai vezetéssel, külföldi fegyveres ellenőrzés alatt áll Irak. Bár az utóbbi időben némileg stabilizálódott a helyzet, jobb az országot elkerülni, mivel még mindig gyakoriak a robbantásos merényletek, és rendkívül nagy a feszültség. A legnagyobb veszély a fővárosban, Bagdadban, illetve a Tikrit–Hillah–Ramadi–Mandali városok által határolt területen leselkedik az utazóra.

A térség másik háború dúlta államában, Afganisztánban a szovjet csapatok 1988-as kivonulása, a tálib hatalom megdöntése (2001) után az amerikai kormány és a NATO „terror elleni háborúja” következett. Az ország nagyobbik felét napjainkban is iszlámista szélsőségesek tartják ellenőrzés alatt, úgy tudni, a közép-keleti országban van az Al-Kaida terrorszervezet főhadiszállása. A viszonylagos nyugalmat a NATO békefenntartó erői igyekeznek fenntartani, a három és fél éve felesküdött kormány hatalmának megszilárdításáért küzd. A földgolyó egyik legszegényebb országában teljes a belső bizonytalanság, a gazdaság romokban hever, ugyanakkor virágzik a kábítószer-kereskedelem: itt állítják elő a világ ópiumtermelésének kilencven százalékát.

Belső feszültségek

Turistaparadicsom lehetne, a minden képzeletet alulmúló közbiztonság miatt mégis jobb elkerülni a közép-amerikai országot, Haitit, ahol a majd’ három évtizedes diktatúrát a kilencvenes évek elején újabb katonai fordulat, majd ideiglenes kormányzás és ENSZ-felügyelet váltotta fel. A tízmilliós országban hosszú ideje a szegénység, a korrupció és az erőszak az úr, s bár két évvel ezelőtt sikerült elnököt és kormányt választani, az erőtlen igazságszolgáltatás miatt mind a mai napig jellemző az önbíráskodás.

Pakisztánról elsősorban az elmúlt években a belső – síita és szunnita erők közötti – feszültségek, a szomszédos Indiával Kasmír miatti szembenállás, illetve az Al-Kaida hívei elleni fellépés kapcsán lehetett hallani, 2007 utolsó napjaiban pedig az ország korábbi miniszterelnöke, Benazir Bhutto elleni merénylet miatt került a figyelem középpontjába. A helyzet a viszonylag nyugodt körülmények között megtartott februári parlamenti választások óta valamelyest normalizálódott, az utazónak azonban fokozott elővigyázatossággal kell lennie.

Nem ajánlatos útra kelni Szudánba sem, ahol a húsz évig tartó polgárháború után a szemben álló felek 2005 elején kötöttek békét. Bár az említett időszaknak több mint másfél millió halálos áldozata és 200 ezer menekültje van, az etnikai tisztogatások Darfurban és környékén tovább szedik áldozataikat, és felfegyverzett csapatok az ország több területén is tevékenykednek.
Hasonló a helyzet a közép-afrikai Kongóban, ahol 2003-ban ugyan véget ért a hárommillió emberéletet követelő háborúskodás, de a béke máig sem állt helyre. A kormány nem képes ellenőrzése alatt tartani az ország egészét, ahol egy nemzetközi csoport adatai szerint naponta ezer fő hal meg járványok, éhezés és erőszak következtében.

Libanon életét több évtizede a regionális és a belső háborúskodás határozza meg. 2006 nyarán Izrael két katonája megölése miatt indított tisztogató hadjáratot az iszlám Hezbollah fegyveres erői ellen, s bár azóta a feszültség enyhült, a közel-keleti ország helyzetéből adódóan tartós nyugalomra nem lehet számítani.

Zimbabwe, az egykori Rhodesia 1980-ban nyerte el függetlenségét, azóta egyetlen személy, Robert Mugabe áll az élén. A politikus fehérellenessége a gazdaság összeomlásához vezetett, belső – vélt vagy valós – ellenségei elleni fellépése pedig a tömegek hajléktalanná válását eredményezte. Azok, akik feltétlenül látni szeretnék a Viktória-vízesést, jó, ha tudják: a nyugati kultúra képviselői fokozott veszélynek vannak kitéve…

A sok évtizedes izraeli–palesztin konfliktus magyarázza, hogy „ellenjavallt” a palesztinok lakta területek – a Gázai övezet és Ciszjordánia – látogatása, ahová csak fegyveres ellenőrző pontokon keresztül lehet bejutni. A permanens, bármikor lángra lobbanni képes feszültség miatt azonban helyesebb az ilyen helyzeteket is elkerülni.

Óva int a külügy

A magyar Külügyminisztérium rendszeresen figyelmeztetéseket ad ki azokkal az országokkal kapcsolatban, ahová nem javasolja az utazást, illetve amelyek látogatását fokozottan kockázatosnak tartja – ezeket az érdeklődők megtalálhatják a tárca honlapján. Az imént említett államok és területek mellett sok más országba és vidékre sem javasolt útnak indulni. Ezek körét jelenleg Algéria, Burundi, Csád, Elefántcsontpart, Etiópia, a Fidzsi-szigetek, a Fülöp-szigetek, Guinea, India egyes államai, Kelet-Timor, Kenya és Kína egyes vidékei, Koszovó, Libéria, Ruanda, Srí Lanka, Uganda és Togó szélesíti.

A fokozottan kockázatosnak tekintett helyek sora igen hosszú (közel hatvan országra terjed ki), így név szerinti számbavételüktől eltekintünk. Törzsi és vallási ellentétek, a fennálló rendszerrel való szembenállás, zavargások, terrortámadások, robbantások és önbíráskodás lehetősége éppúgy előfordul az egyes országokkal kapcsolatos figyelmeztetések között, mint a madárinfluenza, a Dengue-láz és az Ebola-vírus terjedése, az év egy szakában fenyegető hurrikánok, tájfunok és trópusi ciklonok pusztítása, valamint az esetleges földcsuszamlások, földrengések és vulkánkitörések.
A www.kulugyminiszterium.hu oldalon az utazási tanácsok és információk menüpont alatt külön fejezet foglalkozik a terrorfenyegetettséggel, illetve a kábítószerekkel való visszaéléssel. Az összkép elég lehangoló, de hogy ne ezzel érjen véget ez a cikk, hadd ajánljam figyelmükbe azt a tényt, hogy az ENSZ-nek jelenleg 192 tagországa van, vagyis marad épp elég olyan úti cél, ahol „csak” azzal kell törődnünk, hogyan érezzük jól magunkat.