Ma már természetes számunkra, amikor az Emírségekbe utazunk, vagy az interneten a fotókat, videókat nézegetjük róla, hogy a Burj Khalifa, a száz-egynéhány emeletes, elképesztő szépségű felhőkarcolókkal az ég felé törő üzleti negyed, az itt élőknek otthont adó, szintén száz emeletekben mérhető Marina lakónegyed, a Pálma és egyéb mesterséges luxuslakó- és nyaralószigetek alkotják Dubajt.
Az, hogy Dubajt nem lehet megunni, nemcsak azért igaz, mert az emirátusban egymást érik az extravagáns attrakciók, hanem azért is, mert a turisztikai ipar szupersztárja újabb és újabb különleges épületekkel, élményelemekkel jelzi, hogy a minimetropoliszban a fejlesztéseket tekintve tényleg a csillagos ég a határ. De nem volt ez mindig így.
A régió álmos kis arab államai gyöngyhalászatból és halászatból éltek addig, amíg az 1950-es években fel nem fedezték az új korszakot nyitó kőolajkincset. Majd a Dubajt vezető Zajed sejk javaslatára a kis hercegségek irányítói is elfogadták, hogy ha összefognak, az olaj gazdasági erejével globális tényezővé válhatnak. 1971-ben így született meg az Egyesült Arab Emírségek, miközben a hosszú távra látó sejk, az olaj utáni időkre is gondolva, a turisztikai topdesztinációk egyikévé tette Dubajt.
Dubaj első felhőkarcolója, a Trade Centre Tower, az Emírségek legmagasabb épülete volt közel 20 éven át. A fejlődést jól jelzi, hogy a Trade Centre Tower ma már csak a 92. legmagasabb épülete Dubajnak, és 184 méterével szinte elvész a mai rekordot tartó, 828 méter magas Burj Khalifa mellett. Az is beszédes adat, hogy Hongkong és Manhattan után a mára már a Közel-Kelet és a világ egyik legerősebb gazdasági és pénzügyi központjává vált Dubajban van a harmadik legtöbb 150 méternél magasabb épület. Mindeközben a sivatagban egyre növekvő nemzetközi repülőtere ma már a világ legforgalmasabb légikikötői közé tartozik, és az Airbus A350-es flottát is üzemeltető Emirates légitársaságot is többféle topkategóriában jegyzik. Az emirátusban egymás után emelkednek ki a földből a luxus hírvivőiként szolgáló épületek és épületegyüttesek, köztük a Marina lakópark és az ikonikus, a tengerből elhódított területre épült, a fényűző apartmanok mellett luxusszállodákat is felsorakoztató pálma alakú sziget, a Palms is. A Sheikh Zayed Road pedig helyenként kétszer öt sávon át szeli át a városállamot.
Ras Al Khaimah
Az Emírségek egyik legkisebbike is az egy generáción belüli hatalmas gazdasági változáson átesett olajországok közé sorolható. A föld legrégebben, folyamatosan lakott területei közé tartozó vidéken a termékeny síkságok, a festői hegyek, a mangroveszigetekkel tarkított fehér fövenyek és a sivatagi táj már évezredek óta vonzotta a különféle sivatagi törzseket. Nyilván azért is, mert ahogy elnevezése – a sátor teteje – jelzi, nem csak a formája tető alakú. Hanem az Emírségeken belül is mintegy tetőként helyezkedik el. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a régészeti kutatások szerint már ötezer évvel ezelőtt is virágzott a területen a kereskedelem, miközben Ras Al Khaimah lakosai már a 10. században rendszeresen utaztak Zanzibár, Bombay és Kína felé.
A hajózás és így a kereskedelem mellett a környéken megszokott halászat és gyöngyhalászat volt a legfontosabb jövedelmi forrás. De mivel a nyílt vízi gyöngyhalászat sok áldozattal járt, mára már átváltottak a tenyésztett gyöngyre.
Az igazi jólétet persze ebben a kis emírségben is az olajkincs felfedezése hozta el. Nem véletlen, hogy ma már minden igényt kielégítő nyaraló- és pihenőparadicsomot találunk a Dubaj nemzetközi repülőterétől mindössze 45 percnyi autóútra lévő településen. Amely igazi oázis azoknak, akik az Emírségek nagyvárosai és felhőkarcolói helyett nyugalomra vágyva akarják kiélvezni a napfényt, a tengerpartot és az arab luxust. Ezt szolgálja az is, hogy a nyaralószállodák mellett olyan félszigetek is megtalálhatók már, amelyek a Maldív-szigeteket idéző intimitást nyújtják maximális kényeztetéssel, magánvillákkal és partszakaszokkal. Emellett pedig hódít a golfturizmus is, jelezve, hogy a különleges természeti értékei mellett remek gasztronómiai élményeket is kínáló Ras Al Khaimah a legigényesebb vendégek által is kedvelt hely.
Az emírség ráadásul számtalan sportolási, rekreációs és kirándulási lehetőséget is kínál, amelyek közül a favorit az 55 kilométerre fekvő, a Hajar-hegység részét képező Jebel Jais. Amely az Egyesült Arab Emírségek legmagasabb hegyének számít, és ahová nemrég nyitottak meg egy 20 kilométer hosszú utat, amelynek köszönhetően remek túrázási lehetőség nyílt az arra vágyóknak. Azt is kevesen tudják, hogy itt található a világ leghosszabb, 2,8 kilométer hosszúságú zip-line siklópályája, és ez az egészen extrém sport- és szórakozási lehetőség az adrenalinvadászok egyik kedvenc helyének számít, köszönhetően annak, hogy a Jebel Jais csúcsáról helyenként 120 kilométeres sebességgel ereszkedhetünk lefelé.
Akit viszont a történelmi értékek érdekelnek, a Ras Al Khaimah Nemzeti Múzeumnak otthont adó erődöt érdemes felkeresnie, amely az 1960-as évekig a kormányzó család lakhelye volt. A múzeumban a régészeti és néprajzi tárgyak remek gyűjteményét láthatjuk. Mintegy 12 kilométernyire Ras Al Khaimah városától, a Hajar-hegység közelében, Shimal falucskát is érdemes felkeresni, amely több száz, az iszlám idők előtti síremlék és egy olyan település helyszíne, amely i. e. 2000–1300-as évekből származik, és ezért az Emírségek egyik legfontosabb régészeti lelőhelyének számít.
Kép és szöveg: Szeszler Szilvia
