Nehéz megtalálni a térképeken Palaut. Az apró földdarab ugyanis alig ötszáz négyzetkilométer területű, azaz még Nógrád megyénél is kisebb, ráadásul Indonézia és Hawaii közt, Mikronézia ezernyi szigete között kell keresgélni. Ha azonban a Marshall-szigetektől kicsit „balra”, Ausztráliától északra, Japántól délre, a Fülöp-szigetektől pedig „jobbra” csúsztatjuk az ujjunkat a térképen, előbb-utóbb rálelünk a keresett – még mikronéz lépték szerint is aprónak számító – szigetre.
Odajutni még nehezebb, mint a térképen megtalálni – mondja Kuti István, a lelkes világjáró, aki megjárta a magyar turisták számára ma még meglehetősen ismeretlennek számító Palaut. Nem véletlenül kezdi élményeinek felelevenítését a nehézségekkel. Európából ugyanis még a két leggyorsabb, Budapest–Amszterdam–Manila–Koror és Budapest–Frankfurt–Tajpej–Koror útvonal berepülése is csak a legelszántabbaknak ajánlható. A csaknem tizenöt órás út ugyanis nemcsak fárasztó, hanem drága is: a repülőjegy ára meghaladja a több százezer forintot. Kuti István szerint viszont a költségekért és a fáradságért már azelőtt kárpótolják az utazót, mielőtt a gép landolna vele a parányi szigeten.
Amikor ugyanis a repülő megközelíti a főváros, Koror mellett fekvő légikikötőt, a magazinokból ismert, lélegzetelállító látvány tárul az ablakon át a turisták szeme elé: a sziget környékét – mintha csak egy festő pingálta volna tele zöld pamacsokkal – több száz zöldbe burkolódzó, a vízből éppen csak kiemelkedő mészkősziget öleli körbe, s varázslatos színekben pompáznak a türkizkék lagúnák, a fehér homokos strandok tucatjai. Mire az ember észbe kap, már landol is a gép, a korszerű, tiszta repülőtéren. Onnan aztán taxival – körülbelül húsz dollárért – lehet eljutni a szállodasorhoz, ahol az ember újból megállapíthatja: sokba kerül az egzotikus utazás. A tizenhatezer lakosú Palauban ugyanis még egy háromcsillagos hotelszobáért is kb. 100 dollárt, azaz több, mint húszezer forintot kérnek el éjszakánként, a minden igényt kielégítő luxushotelekben pedig akár két-háromszáz dollár is lehet a tarifa. A tiszta, szépen gondozott hotelek és a barátságos, angolul jól beszélő személyzet, továbbá az első kirándulás azonban újfent kárpótolja az utazót a borsos árakért.
Az alig tízezer lakosú Koror inkább egy barátságos, nyugodt kisvárosnak tűnik, mintsem fővárosnak, így a nyüzsgéstől, a gépkocsik zajától, a benzingőztől megcsömörlött turisták számára ideális hely a kikapcsolódáshoz. Hát még az milyen megnyugtató, amikor a várost hátrahagyva, a gyéren lakott sziget elhagyatott vidékein tesz az ember felfedezőtúrát! Itt nem a múzeumok, a kiállítások vagy a díszes épületek szolgálnak látnivalóul, hanem a szinte érintetlen dzsungel, a varázslatos színekben pompázó ezernyi virágcsoda, a fehér homokos tengerpartok és a türkizkék, mélyzöld vagy éppen áttetsző vizű lagúnák sokasága.
A gyalogtúráktól – és persze a szinte állandó 27-30 fokos melegtől, magas páratartalomtól – kifáradt utazók a sziget tucatnyi turmixbárjainak valamelyikében frissülhetnek fel, gyümölcsből – egyebek mellett kókuszból, banánból –, tejből és jégből készített helyi italkülönlegességeket kóstolhatnak végig. Palaun, ha nem is sok, de azért akad hagyományos értelemben vett turistalátványosság is. A szigeten mementóként megőriztek például néhány második világháborús tankot, lassan az enyészetté váló repülőgépet, hogy emlékeztessenek arra: a világégés során a sziget – stratégiailag fontos elhelyezkedése miatt – az amerikai és a japán sereg közötti véres csaták helyszíne volt. Megér néhány órát Palau „Nemzeti Múzeuma” is, ahol a megkövesedett krokodilfejtől a kőbe vésett könyveken át a helyi kézművesek egyszerű alkotásain keresztül elevenítik fel a sziget történelmét. Palau igazi vonzerejét persze a természet adja. Jelzi ezt már az is, hogy a sziget leghíresebb „szárazföldi” látványossága is az óceánhoz kötődik: az egyik fő attrakció a Mikronéz Tengerkutató Központ trópusi akváriuma.
Palau a szárazföldön is elvarázsolja az embert, de igazán hajón barangolva lehet beleszeretni a szigetbe. Tudják ezt a helybeliek is, ezért a partokon egymást érik a kalauzzal együtt is olcsón kibérelhető ladikok, amikkel remek túrákat lehet tenni. Az utazót elsőként egy, csak az óceán felől megközelíthető lagúnához kalauzolják el. A víz valószerűtlenül kék, a partot sűrű dzsungel veszi körbe. Aki partra száll, néhány perc múlva egy vízesésnél találja magát: csak a Kék Lagúna című filmből megismert paradicsomi vidékhez lehet hasonlítani a látottakat. Néhány perccel később pedig már egy több tíz méter magas vízesés alatt állhatunk, ahol rajtunk kívül közel s távol egy lélek sincs, és zuhog fejünkre a kristálytiszta víz. Más alkalommal a repülőgépről már megcsodált mészkőszigetek között tehetünk túrát. A Rock Islands nevezetű természetvédelmi területet húsz kilométer hosszan kétszáz, dús növényzettel borított sziklaszirt tarkítja. A szigetek között csónakázva az embernek olyan érzése támad, mintha egy vízi labirintusban hajózna.
A látványt csak fokozza, hogy a szigeteket fák, bokrok, csodás virágok ezrei borítják, s teknősök, tengeri madarak százai lakják. A Rock Islands persze nem csak a víz felszínén nyújt páratlan látványt: a vidék igazi paradicsom a búvárok számára is. A gyakorlottabbak palackkal a mélybe merülhetnek, de annak sem kell lemondania erről az élményről, aki csak a felszín közelében maradhat. Egy egyszerű szemüveggel és pipával úszkálva is csodálatos látványban lehet része az utazónak: a tenger élővilága olyan gazdag, hogy keresni sem kell a varázslatos, különleges halakat. S ha már a víz alatti élményekről van szó: egyedülálló látványosság Palau medúzatava. A sziget egyik részén valamikor elzáródott egy öböl, s az így létrejött tóban sajátos élővilág alakult ki. Száz-, talán ezerszámra élnek medúzák a tóban, amelyek – a helyiek elmondása szerint – elveszítették képességüket arra, hogy csípjenek, ezért kockázat nélkül lehet közöttük úszkálni.
Nem csak látni, kóstolni is érdemes Palau tengeri herkentyűit, ugyanis a sziget éttermei is feledhetetlen élményhez juttatják az utazókat. És mivel sok a japán turista, a sushi kedvelői egészen különleges ételeket kóstolhatnak, de a kókusztejből, édesburgonyából és rengetegféle halból készült étkek is nagyon ízletesek. Akinek pedig bírja a gyomra, megkóstolhatja a helyi ételkülönlegességet, a sült denevért is.
Legyél az első hozzászóló "Makroélmények Mikronéziában" című cikkhez