Merj nagyot álmodni! – Winter Lajos, a pöstyéni fürdő ipolysági alapítója ezt tette

Szlovákiában, a Vágmenti Inóc kiszögellésénél, az Alsó-Vágmente északi részén fekvő világhírű fürdőváros, Pöstyén a geotermális gyógyvizének és gyógyhatású kénes iszapjának köszönheti hírnevét.

A pöstyéni iszap és az ásványi anyagokban gazdag termálvíz rendkívüli gyógyhatást fejt ki a mozgásszervi megbetegedésekre, s nemcsak Európában, hanem világszerte egyedülállónak számít.

A Winter család a fürdő kiépítésével jelentős mértékben hozzájárult Pöstyén fellendüléséhez. 1890-től, a terület bérbe vételétől, az időközben kiépített gyógylétesítmény 1948-ban bekövetkezett államosításáig, a család igazgatta a pöstyéni fürdőt.

Pöstyén a legjelentősebb és legnagyobb szlovákiai fürdőváros, ahol mozgásszervi megbetegedések gyógykezelését végzik. A 67-69 °C hőfokú ásványi források ásványianyag-tartalma literenként 1500 mg. Rendkívül figyelemre méltó jelenség a magától megújuló gyógyiszap-készlet, amely a Vág folyó, annak üledékei és az ásványvizek kölcsönhatásának az eredménye. Az egyedülálló pöstyéni iszap rendkívüli gyógyhatást fejt ki a reumatikus megbetegedésekre és bizonyos idegeket érintő betegségekre, s ezt különböző iszappakolások és iszapfürdő formájában alkalmazzák.

Winter Lajos, a pöstyéni fürdő ipolysági alapítója

A Tardoskeddi születésű Winter Sándor (1829–1909) Ipolysági vállalkozásait egy kis textilüzlet beindításával kezdte, később azonban az Ipolysági Takarékpénztár megalapítása is az ő nevéhez fűződött, és szintén az ő kezdeményezésére mész-égető, téglagyár és más kisüzem is létrejött. Az ipolysági zsidó elemi iskola alapítójaként is hivatkozhatunk rá. 1888-ban Pöstyén akkori földesurától, az anyagi gondokkal küszködő Erdődy Ferenc gróftól – évi 30 ezer forintért cserébe, 30 évre – vette bérbe a település fürdőjét. Ekkor még csak a gróf által építtetett Napóleon-fürdőház állt, a forrásokra épített fedett medencével és két kádfürdővel.

Lajos fia 1870. november 1-jén született Ipolyságon. A pöstyéni fürdő bérbevételekor Lajos a Bécsi Műszaki Egyetemen tanult; édesapja mégis úgy döntött, itthon van rá szüksége a fürdő vezetésében.

Gyógyház, strandfürdő és a Kolonád-híd

Folyamatosan épültek a fürdőépületek és a szállók testvérével, Imrével az első világháború előtti években és a két világháború között korszerűen kiépítették és világhírűvé tették Pöstyént. 1898-ban lett kész a Ferenc József Gyógyfürdő, 1912-ben pedig megnyitották a szigeten az Irma-fürdőt; a két háború között épült az Éva Strandfürdő és a Kolonnád-híd.

1917 februárjában a Winterék által kialakított pöstyéni szállónak, a Thermia Palace-nak neves vendégei voltak; itt találkozott IV. Károly osztrák császár és magyar király, II. Vilmos német császár és I. Ferdinánd bolgár cár. Az első világháború okán értelemszerűen megcsappant a fürdő forgalma, látogatottsága; testvérét, Imrét is kivitték a frontra. A gyógylétesítményt Winter Lajos – sebesült katonák kezelése céljából – a hadügyminisztériumnak ajánlotta fel.

Az 1930 és 1933 között megépült Kolonnád-híd, amely Szlovákia leghosszabb fedett hídja, a várost a fürdőszigettel köti össze. A német hadsereg által 1945-ben lerombolt hidat 1956-ban építették újjá.

Winter Lajos feleségét 1934-ben, Imre testévérét 1943-ban veszítette el. Ekkor már őt is megpróbáltatások érték zsidó származása miatt, a család hiába tért át még 1907-ben a katolikus hitre. 1944 őszén a Szeredi gyűjtőtáborba szállították, később a csehországi Terezíni koncentrációs táborba került. A tábor felszabadítását követően tért vissza Pöstyénbe. 1948-ban természetesen az ő vállalkozásait is államosították. Élete utolsó szakaszában szegénységben élt, 1968. szeptember 15-én, 97 éves korában halt meg.

Egy érdekes program keretén belül sétálva megnézhetjük Pöstyén fejlődését, megismerhetjük Winter Lajos munkásságának történetét. A magyar nyelven is hallgatható programot korhű ruhába öltözött színészek kísérik és megelevenítik a múltat, ami még látványosabbá teszi a sétát. A Kolonnád hídon található Winter Lajos szobrától indul a program és az Éva fürdőnél zárul. A több mint egy órás ideutazásban lehet részünk mindösszesen 14 euróért.

Szöveg és fotó: Urbán Györgyi