Németország klasszikus titkai

Potsdam: a megvalósult barokk álom

Potsdam háromszáz éve vált Poroszország egykori székvárosává, egyszerű helyőrségi támaszpontból. A porosz királyok, de különösen I. Frigyes Vilmos és fia, a „nagy” jelzővel illetett II. Frigyes Vilmos Potsdamban és a város körül egy barokk álmot valósított meg, utódaik pedig a klasszicizmus nagyszerű emlékműveivel bővítették a városképet. A potsdami kulturális tájat már 1990-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították: a világörökséghez tartoznak a Sanssouci Park, az Új Park, a Babelsberg, a Glienicke és a Pfaueninsel, kastélyaikkal együtt. A sort egészítette ki 1992-ben a Sacrow kastély és parklétesítmény, valamint a Heilandskirche, majd a lista 1999-ben további tizennégy emlékművel bővült, köztük a Lindstedt Parkkal, és a csillagvizsgálóval a Babelsberg Parkban. A világörökség összesen több mint ötszáz hektárnyi parklétesítményen terül el, és másfélszáz, 1730 és 1916 közötti időkből származó épületből áll.

A parkok közül a leglátványosabb a 287 hektáros Sanssouci Park, számos palotával, pavilonnal, szökőkúttal, szoborral, egzotikus növényekkel, ötletes kertészeti megoldásokkal. Nagy Frigyes 1747-re építtette fel itt a park első kastélyát, a Schloss Sanssoucit, mely a király kedvenc nyári palotája lett. A rokokó stílusban készült, barokk szobrokkal díszített kupolás főépületéhez lépcsősor vezet, melynek két oldalán teraszos szőlőkertet alakítottak ki. Idővel oldalépületekkel egészült ki a kastély, mely elegáns márványcsarnokot, szép szalonokat, értékes festményeket rejt. A közelben, szintén egy dombtetőn áll az Orangerie névre hallgató, kilátóval büszkélkedő, reneszánsz stílusú palota, melyet IV. Frigyes Vilmos álmodott meg az őt meglátogató vendégei számára.

A park északi végén terebélyesedik a Neues Palais kétszintes kupolás, a tetőt sok száz szobor uralta barokk palota, mely szintén Nagy Frigyes kérésére épült a XVIII. század második felében. Németország egyik legszebb, több mint kétszáz szobás kastélyában a legfőbb látnivaló a hatalmas bálterem márványberakásos falakkal, valamint a barlang stílusban elkészült szoba (a Grottensaal, melynek falait korallok, kagylók, féldrágakövek borítják.

Jéna: innováció a Saale-völgyben

A Schott Glas és a Zeiss cégek által jól ismert Jéna neve egybeforr az iparral, a kutatással, az innovációval. A közép-németországi Türingia tartomány nagy települése a XIX. század második felében Carl Zeiss, Otto Schott és Ernst Abbe alkotta hármasnak köszönhetően Németország egyik vezető iparvárosává nőtte ki magát, több mint százezer lakóval. Együttműködésük révén alakult meg a világhírű Zeisswerke és a Schott Glas. A kutatás és gazdaság tette Jénát tudományos központtá, kiemelkedő múzeumok birtokosává. Az élen a Carl Zeiss és Ernst Abbe életének és munkásságának szentelt Schott Glas múzeum, valamint az Optikai múzeum áll. Érdekes irodalmi és művészettörténeti múzeumok is találhatók a városban, köztük a városi múzeum az Alte Göhre épületében vagy a Kunsthof Jena. Emellett néhány, a nagy nevekhez kapcsolódó műemlék jellemzi Jéna városképét. Ide tartozik az 1926-ban megnyitott Zeiss-planetárium, akárcsak a teleszkópra emlékeztető JenTower, amely mai napig a város legmagasabb épülete, a mai Németország második legmagasabb épülete.
Goethe gyakran és szívesen utazott Jénába, és végül öt évet töltött a városban. Friedrich Schiller pedig egy évtizedet! Kertes háza a Schillergässchenben sok irodalombarát úti célja – a kertben még áll az az ovális kőasztal, amelynél Goethével gyakran együtt üldögéltek.

Weimar: a klasszikusok és nagy szellemek városa

Goethe, Schiller, Herder, Nietzsche, Liszt mind megfordultak Weimarban, e türingiai városban, mely máig büszke a weimari klasszikára. Amikor 1998-ban a város felkerült az UNESCO Világörökség listájára, az ENSZ szervezete döntését a klasszikus Weimar hivatali és magánépületeinek nagy művészettörténeti jelentőségével és Weimar XVIII. század végi, XIX. század eleji szellemi központja kiemelkedő szerepével indokolta. Alig fél évszázadig tartott a híres weimari klasszika, mégis az európai szellemi történelem egyik legnagyszerűbb korszakának számít.

Ami egykor Anna Amália hercegnővel kezdődött. A nagy rezidenciáktól távol eső kisvárosba ugyanis ő hívta a költőket és gondolkodókat. Azokat, akiknek hírneve máig elválaszthatatlanul összeforr Weimaréval. E klasszikus Weimar legfontosabb tanúi a költők és mecénásaik lakóházai: Goethe és Schiller házai, a Belvedere, az Ettersburg és a Tiefurt kastély, nagyszerű parkjaikkal. Herder munkásságának színhelyei: a Wittums-palota, amelyben az illusztris asztaltársaság találkozott; a híres Anna Amália Hercegnő Könyvtár és a történelmi temető a hercegi kriptával, amelyben Schiller és Goethe díszkoporsója nyugszik.

Schiller életének utolsó éveit az akkori Esplanaden álló polgárházban töltötte. Ma a ház korának stílusában, részben eredeti berendezési tárgyakkal látható, és a Schiller Türingiában című állandó kiállítás részletesen is megismertet a költő munkásságával.

Liszt Ferenc, a virtuóz előadóművész és zeneszerző, amennyire csak sűrű vendégjátékainak sora lehetővé tette, szintén Weimarban telepedett le. Az egykori udvari kertészetben a park bejáratánál álló Lisz-ház ma múzeumként tekinthető meg.

Dessau–Wörlitz: a kertbirodalom

Az európai kontinens szárazföldi részének első angol stílusú kert együttesét alakították ki e térségben a XVIII. században, ahol a szépségesen megtervezett kert és az építészet tökéletes harmóniában gyönyörködteti a szemet. Több mint száz különböző méretben épült ház terül el a parkok között megbújva, száznegyven négyzetkilométernyi területen, az Elba és a Mulde folyók partjainál.

A parkot III. Lipót Frigyes Ferenc anhalt–dessaui herceg hozta létre, a felvilágosodás eszméinek jeles befogadója. Az építkezés 1769 és 1773 között tartott Európa első klasszikus stílusú épülete, a Wörlitz Ház, melyet a Wörlitz Park közepére építettek. A bővítési munkák egészen 1813-ig elhúzódtak, és megannyi ház, park született meg Dessauban és környékén. Érdekes módon az angol stílusú fő park egyik funkciója az építészeti, kertépítészeti és mezőgazdasági képzés volt. A herceg szándékai szerint a tervezőknek a kert kialakításakor figyelembe kellett venni, hogy a középpontba az embert kell állítani, és hogy a szépségen, a lenyűgözésen túl annak gyakorlati haszna is legyen. Ezért a park, az összes épülettel, kastéllyal bárki számára megtekinthető volt, a Szürke Ház és a Rózsasziget kivételével, amelyek a herceg feleségének, Lujza brandenburg–schwedti hercegnőnek szolgáltak pihenőhelyül. A különböző épületekben, parkrészekben ma múzeum áll, májustól szeptemberig koncertek helyszínei a parkok.

(MInderről bővebben Az Utazó magazin 2014/2., nyomtatott kiadásában olvashat, még több fénykép kíséretében.)