Az olasz Turisztikai Minisztérium marketingkampányán röhög a világ. Nem viccessége, hanem a baklövések sorozata miatt.
Az olasz turizmus szárnyal, a tavalyi sikerév után idén már koratavasszal elkezdtek dőlni a rekordok. A szakminisztérium mégis új marketingkampányba kezdett, ami a vártnál sokkal nagyobb visszhangot keltett. Főszereplője, Venus világhírű lett. Tele a filmmel a szociális média, és még a legnagyobb példányszámú német napilap, a Süddeutsche Zeitung címlapjára is kikerült. De nem a remélt, pozitív színben. Kínos hibái sorozatán nevet a világ.
Influencer made in Italy
A történet úgy indult, hogy a szakminisztérium megbízott egy marketingügynökséget, hogy egy ’virtual influencer’ vagyis virtális influenszer segítségével népszerűsítse Itáliát. A reklámprofik nem sokkal később útnak indítottak egy fiatal virtuális hölgyet Itália legismertebb városai felé, aki a reneszánsz zseni, Botticelli festményfigurája után a Venus nevet kapta. Hamar feltűnt a szociális médiában Nápolyban pizzát majszolva, a Garda-tónál kirándulva, Firenze főterén pózolva, testéből alig többet eltakarva, mint Michelangelo Dávidja.
Az olasz adófizetőknek kilencmillió eurójába került (340 millió forint), hogy az ’Open to meraviglia’ (’Nyitott a csodákra’) hastag volt olvasható a közösségi médiában posztolt képei alatt, valamint pályaudvari és reptéri plakátokon világszerte.
Híres helyett hírhedt
A visszhang a kezdettől vegyes volt. „Alig valamit takaró topban pizzát falatozó modell-karcsú lány. Groteszk” – vélte egy közismert reklámszakember. „Obszcén pénzszórás” – mondta egy firenzei művészettörténész az Uffizi előtt készült képet látva, amin Venus mini-miniszoknyában mosolyog.
A vitatott képekről halva olaszok sokasága kezdte követni Venust a világhálón. Ismertsége tovább nőtt, amikor címlapokra került, hogy a marketingügynökség elfelejtette levédeni az opentomeraviglia.com címet, amit a szaktárcának kellett megvennie egy szemfüles konkurens marketingcégtől. Mennyiért? – üzleti titok.
Aztán jött a videó, amin Venus lankás szőlődombok között ’barátaival’ koccint egy borkóstolón. Az még alig valakinek tűnt fel, hogy Szlovéniában készült a felvétel. De az, hogy szlovén bor van az asztalon, tömegeknek szúrt szemet.
A szlovének köszönték szépen, nagyobb bókot nem is kophattak volna: az olaszok szebbnek tartják Szlovéniát saját hazájuknál! Így nem lett jogi következménye a reklámspotnak. Nem úgy egy másiknak, amelyben Venus egy strandbárban beszélget és iszogat jókedvűen. A kéretlenül statisztává vált fiatalokat nem tájékoztatták, hogy széles körben felhasználják a felvételt és fizetni is elfelejtettek nekik.
A marketingkampány csúcs-, vagy inkább mélypontjai az idegen nyelvű honlapok voltak, amelyek nyilvánvalóan fordítóprogrammal, emberi intelligencia nélkül készültek: a városneveket is lefordították. Így lett a toszkán Pratoból ’Gyep’, a pugliai Brindisiből ’Cheers’, a szintén dél-olasz Salve városából pedig ’Hello’.
A világközvélemény önkéntelen szórakoztatását minden bizonnyal befejezte a marketingügynökség. Erre utal, hogy a legnagyobb példányszámú olasz napilap, a Corriere della Sera egész oldalas hirdetésében köszönte meg Venus nevében a világ figyelmét.
Petrus Szabolcs
