Pisztráng parádé a Duna-parton

Az álmodozók számára azonban nincs lehetetlen: a tulajdonos, Klément Ferenc azt vette fejébe, hogy a saját nevelésű pisztrángokra alapozva, a gasztronómia csúcsát ostromló eledeleket varázsol a Siesta Café asztalaira.

 

Aki pisztráng sziesztára vágyik, annak nemcsak a kilométereket, hanem a táblákat is figyelnie kell a Visegrád felé vezető 11-es úton, ahol más is hirdet sült pisztrángot -, de az minden szempontból egy másik történet. Mi hajtsunk úgy a 39-es kilométerkőig és amikor már látjuk a kiírást, hogy Pisztráng 300 méter, megnyugodhatunk: jobbra jön a Siesta Café, ahol mindig friss pisztráng kerül az asztalra. Sülve, grillezve, vagy füstölve.

Klément úr és a pisztrángcsoda

A Siesta Café amolyan alternatív hely. Nem a gasztronómiai kínálatot, vagy a vendégkört, hanem megjelenését tekintve. A halsütő és az útmenti retro bisztró keverékét adó épületben, a 90-es évek dizájnját idéző kávéház elevenedik meg. Nem véletlenül, hiszen a Siesta Café korábban az volt. Az elé húzott ponyvasátor, a kényelmes kerti székekkel pedig azt jelzi, hogy az új funkciójú vendéglátó hely már levetette korlátait és kinőtte a korábbi kereteket. A Siesta Café nemcsak azért alternatív hely, mert valódi alternatívát kínál jónéhány, csak a külsőségekre adó étteremmel szemben, hanem azért is, mert az igazi felfedezés örömét adja az egyre növekvő létszámú rajongótábornak, amely – miként egykoron a betiltott zenekarok közönsége -, szájhagyomány útján terjeszti a közös örömforrás jóhírét. Egy olyan országúti vendéglátóhelyét, ahol biztosak lehetünk abban, hogy mindig finomat eszünk és olcsón, nemritkán olyan különlegességet, amit otthon sose készítenénk el. Egy olyan helyét amilyenből a sztrádák megjelenése után mára egyre kevesebb maradt fenn. ( A Siesta Caféban az 55Ft/dkg árral számolva nagyjából 1500 Ft-ért kaphatunk egy frissen sült pisztrángot).
A magyar valóságra jellemzően ehhez egy olyan megszállottra volt szükség, aki korábban soha nem volt vendéglátós. A tulajdonos, a megszállott horgász, Klément Ferenc korábban kereskedő volt. Ott tanulta meg, mit jelent az ügyfél és mit a tökéletes kiszolgálás fogalma. Szerencsénkre régi álma volt, hogy olyan ételeket tegyen az asztalra, ami boldogságérzetet ad a ház vendégeinek. Ezt, a Duna partján, – ahol az étteremrész mellett álló kis faházban, látványkonyhaként is funkcionáló halsütő is üzemel -, szerencsére sikerült is megvalósítania. Az utazók aranyszabálya szerint, csak az az országúti vendéglő lehet jó, amelyik előtt sok autó áll. Csak az a specialitásokat kínáló étterem lehet hiteles, ahol az autentikus közönség is megtalálható – mondjuk a kínai étteremben sok kínaival is találkozhatunk. Nos a Siesta Café apró parkolója hévégén szinte mindig megtelik – érdemes előre foglalni asztalt -, és a vendégek között gyakran találkozni oroszokkal, akik igazi műélvezői az arisztokratikus halételeknek.

De térjünk a lényegre. Arra, hogy mitől is fenséges egy pisztráng ebéd a Duna partján. Elsősorban attól, hogy Klément úr saját halastavat létesített a szentendrei szigeten, ami garantálja, a mindig friss alapanyagot. Vele beszélgetve akár olyan érzésünk is támadhat, minta egy mindent előre kikalkuláló főkönyvelővel állnánk szemben. Azt mondja, azért választotta az Európában honos sebes pisztráng helyett az Amerikában megszokott szivárvány pisztrángot, mert az szaporább és a hal sütése sem ördöngősség, hanem tiszta fizika. De azért ahogy ezt mondja és ahogy a sült halat kihozza, hamar rájövünk, hogy a racionalitás mellett egy érzelemvezérelt étteremtulajdonossal állunk itt szemben.

Vendéglője pedig egy percig sem akar hivalkodni: rövid étlapján, pontosan azt adja, amit ígér. Kétféle levest vargányakrémlevest vajas pirítóssal és füstölt pisztrángból készült hallevest. Olyan fogásokat, amelyek már önmagában jelzik, hogy fenséges ízkombiációkra számíthatunk. (Május környékén a medvehagyma levest sem szabad kihagyni: a rendkívül egészséges hagymafajtából készített étel ízvilágát a pirított manduladarabok teszik még gazdagabbá).
Azután pedig következhet a pisztráng, egyszerűen vajon futtatva, vagy egészen különleges összetevőkkel párosítva. Ha egy kicsit lazább a konyha tempója, abban a szerencsében is részünk lehet, hogy Klément úr maga ismerteti a fogásokat, kiemelve, hogy szerinte a pisztrángot vétek krumplival enni, mert meggyőződése, hogy a pisztráng íze csakis a friss salátával párosítva dominál. A salátaágyat többféle dresszinggel kérhetjük, bár érdemes ügyelni arra, hogy az öntetek közül olyat kérjünk, amelyik semlegesen illeszkedik az omlós halkölteményhez. (Ha pedig gyerekkel vagyunk, nyugodtan csipegessünk a számára kikért krumpliból – a rosejbniből, vagy a steak burgonyából -, mert a konzervatívabb gyomornak ez ad igazán komfortérzetet.

Ízlés kérdése az, hogy olajban sült, grillezett, nétán füstölt pisztrángot kérünk. Mindegyik azt adja, amit a maga kategóriájában adnia kell: friss, ízletes, omlós húst, ennivalóan ízletes bőrt. Aki fél a szálkától, annak a forró olajban sült annyival nagyobb biztonságérzetet adhat, hogy a szálka ilyenkor szinte az elemeire bomlik. Ami pedig az ízkombinációkat illeti, megkóstolhatjuk például a merész variációt képviselő, kakukkfűvel markánsabbá tett, vagy a juhtúróval gazdagított, netán a vajon futtatott, bazslikommal társított pisztrángot. Kérhetjük a pestos variációt, vagy a szarvasgombás kombinációt, illetve ehetjük a kevésbé magasan jegyzett, ám legalább annyira fantasztikus párosítást adó sárga gévagombás párosítást. Ebben az esetben akkor élvezhetjük ki leginkább az ízek tökéletes összhatását, ha először a natur pisztráng, majd az érlelt sajt ízét idéző, krémes, sárga gomba aromáját élvezzük ki és csak ezután párosítsuk a kétféle különlegességet.
Vagyis úgy tűnik, itt nem lehet hibázni a választással. Ezért is kívánjuk a vendéglőnek és főként magunknak, hogy a Siesta Café jó ideig maradjon még a lelkületét tekintve tisztaszivű, alternatív helynek.