Sárga irigység teremtő a Fordtól

Ritka, amikor egy átlagos megjelenésű autót sóvárgó tekintetek kísérnek az úton. Persze a sárga irigység nem a különleges, sárga színnek szól. Az ártatlannak kinéző Ford motorházteteje alatt, egy 185 lóerős motor duruzsol. Ford Focus ST teszt.

Nem kell ahhoz a gyorsaság megszállottjának lenni hogy a Ford Focus, szendének tűnő, ötajtós ST-jébe ülve keményen a gázpedálra lépjünk. És még csak Metallicára sem kell kapcsolni a rádiót. Elég, ha a start gombot benyomjuk és egy egészen különleges morajt hallunk a motorból, Olyat, ami az útra és a lendületes vezetésre csábítja az embert. Igaz mielőtt szabadjára engedjük a lóerőket – 185 van belőle! -, nem árt egy garantáltan traffipax mentes övezet keresni. Megéri…

Igaz az első hűtőrács már minden Fordnál azonos formát kapott és a kombi formájú Focus ST  külsőre nem is üt el társaitól, azért a tervezők mégiscsak jelezni akarták valamivel, hogy ez a modell jóval vadabb, mint a többi. Az electric metál mandarin színnel és a formás felnivel olyannyira sikerült ez, hogy a városban autózva nem is egyszer látszott, hogy a hozzáértők – legyenek azok autómániás gimnazista lányok-fiúk, vagy katalógusbúvár idősebbek -, azonnal felismerik a Ford egyik lóerő bajnokát. Amelyben a sportos küszöb és gázpedál mellett a szorosan ölelő Recaro bőr ülés feszes vonalvezetése is a sportosságot hangsúlyozza. A hagyományos ülések után, az első pillanatban nem éppen kényelmes, de pár perc múlva már komfortos – már csak azért is, mert a vezetésre koncentrálunk -, Recaro érzés ugyanis valóban egyfajta verseny érzetet sugároz a pilóta – na jó, vezető – felé.

Ezt erősíti az is, hogy a hagyományosan stílusos Ford műszerfal tetején három olyan kis kijelző díszeleg, amiből az átlagember ugyan nem sok mindenre tud következtetni, de maga is érzi, hogy ez is valami versenyautószerű élményt kínál. De a tesztre kapott dízel változat nemcsak az optikai tuningban akar versenyautós érzetet adni. A 2000-es, közvetlen befecskendezéses, 185 lóerős turbó dízel 8 mp alatt gyorsul 100 km/órára, amit persze nem a diszkrét városi utcákon érdemes kipróbálni. Igaz ezzel az autóval biztosak lehetünk abban, hogy az időben észlelt sárga lámpán még a piros előtt átjutunk.

A dízel Focus ST végül is egy igazi hibrid ragadozó, ha azt vesszük, hogy Supermanhez hasonlóan, a dolgos hétköznapokon, egyszerű életet élve, családi kombiként hordja iskolába, munkába a családot, haza a krumplit és a pelenkát, és csak egy-egy keményebb előzésnél jelzi, mire is lenne képes, ha hagynák kibontakozni. De ha eljön az alkalom és a megfelelő pálya – sebességkorlátozás mentes német autóutak és aszfaltozott hazai TSZ utak – azonnal vérbő telivérként húz fénylő sárga csíkot maga után. A keményre hangszerelt első és a hátsó futómű összehangoltsága és az elektromos szervokormány finomsága miatt öröm minden kanyarvétel a lakott területen, szembe forgalomban automatikusan lekapcsoló reflektorral pedig az esti autózás is kifejezetten kellemes.

A sportkompakt Ford Focus ST-t persze nem a fogyasztásáért viszi gazdája, de a helyzet az, hogy odafigyelve 5-6 literes vegyes átlagot is elérhetünk vele. Ha viszont megküldjük a lovakat – a végsebesség 217 km/h –, már tömöttebb pénztárcával érdemes a kúthoz igyekezni. Az ülések kialakítása okán dedikáltan 4 személyes, 4 hengeres autói nem túl olcsó: az alapár 8,8 millió, a full extrás teszt autó 10.5 millió, de aki a Ford sportos klubjába igazolva az ST (Sports Technologies) életérzésre vágyik, az hamar megkapja a visszaigazolást arra, hogy jól döntött.

Érsek M. Zoltán