Sörmesterek, gofrivirtuózok és virágszőnyeg Brüsszelben

Az ember csak áll, és nem is tudja, csodálkozó szemével hova nézzen. Pedig korábban nem is egyszer látta már a kontinens legszebb főterének tartott brüsszeli Grand-Place-t, de az újratalálkozás élményét ez sem homályosítja el. Európa fővárosa azonban még ennél is többet ígér. Idén augusztus 16-19-ig rendezik meg a város legnagyobb fesztiválját, a Flower Carpet rendezvényt, amikor is egy óriási virágszőnyeggel borítják be Brüsszel főterét.

Ha az ember sokat utazik, természetesen több olyan helyre is eljut, ahol egy-egy régi építmény előtt lecövekel a lába, és miközben azon gondolkodik, miért és miként emelték ezt a csodát, azon is eltűnődik, mennyi idő kellene ahhoz, hogy az egész látványt a maga nagyszerűségében be tudja fogadni. Különösen mai, rohanó világunkban aktuális ez a kérdés, amikor a turistarohamok idején sokan csak egy jól-rosszabbul sikerült szelfivel intézik el a régmúlt megismételhetetlen csodáit. Az, hogy megismételhetetlen, nem is kérdés: ki szánna ma már ennyi pénzt, időt és energiát a páratlan épületek, épületegyüttesek létrehozására.

A brüsszeli főtér sem véletlenül került 1988-ban az UNESCO világörökségének listájára. Az pedig, hogy franciául Grand-Place, holland nyelven pedig Grote Markt néven egyaránt jegyzett, már önmagában is jelzi a francia gyökerű vallonok és a holland, flamandok által lakott Brüsszel és persze Belgium – ahol a mondás szerint csak a király „belga” – különleges atmoszféráját. A főtér ékessége az 1455-re elkészült Városháza tekintélyt parancsoló épülete, amelynek 97 méter magas tornyát Brüsszel védőszentje, Szent Mihály szobra ékesíti. Az egykor kereskedelmi központnak számító téren a XV–XVII. században emelkedtek különböző stílusokban a helyi gazdasági élet meghatározó szereplőinek számító céhek – köztük a kenyérsütők, sörfőzők – arannyal sem spóroló, műremek épületei. Eközben a szomszédos utcák is az ősi mesterségekre – sajtkészítők, halárusok, mészárosok – emlékeztetnek.

A turisták tömegei a megszokott ajándékárusok mellett két üzletág felvirágoztatásához járultak még hozzá itt. Az egyik természetesen a legendás belga gofrihoz kötődik, amivel Belgiumban találkozhatunk waffel, gaufre és wafel néven is. De miközben a rácsos csemege elkészítésének, ízesítésének amúgy is többféle módja ismert, a brüsszeli óváros utcáin az autentikus ízek reményében erősen megcsalt turisták hadának olyan színes, habos költeményeket is kínálnak, amit jó ízlésű ember el sem tudna képzelni. A másik, prózaibb téma: a környéken kifejezetten jelentős üzletág a fizetős WC-k üzemeltetése: van, amelyik egy kapualjban, még szemléltető fotókkal is hirdeti szolgáltatásait.

Bármerre is indulunk a Grand-Place-től, mindenütt olyan utcákat, házakat, élettel teli vendéglátóhelyeket találunk – tavasztól természetesen virágokkal ékesített teraszokkal –, amelyek között, ha az idő nem szorít, automatikusan lelassulnak a lépteink. A főpályaudvar felé apró tér, a Grasmarkt áll, amelyre a város egykori polgármestere, a főtér épületeinek felújítását a XX. század elején kezdeményező Charles Bruls szobra vigyáz.

Erre található a Galeries Royales Saint-Hubert is: 1847-ben emelt elegáns árkádjának üvegborítású teteje alatt télen-nyáron nyugodtan nézelődhetünk a luxusüzletek kirakatainál, megcsodálva a belgák dicsőségét hirdető csokoládékölteményeket is.

A másik irányban csak pár sarok, és már ott áll előttünk a magasban a belga főváros ikonikus alakja, a Manneken Pis. A mélybe nyúló kút medencéjébe pisilő kisfiú apró, 58 centis bronzszobra jól példázza, hogy nem csak a monumentális látványosságok vívhatnak ki világhírnevet.

De érdemes ellátogatni az Igazságügyi Palota épületéhez is. A 26 ezer négyzetméteres alapterületével az öreg kontinens egykorvolt legnagyobb épülete a brüsszeli arisztokrácia kedvenc helyének számító Felsővárosban található. Ott, ahol a város oázisának számító különleges szépségű Parc de Bruxelles is az eleganciát hirdeti. Az Igazságügyi Palota előtt, az egykori Akasztófahegyen (Galgenberg) – ahonnan annak idején igazán messzire látszott a rémisztő és elrettentő látványosság –, a Halászbástyához mérhető magasságban kilátórészt találunk. Innen tökéletes rálátás nyílik az alant elterülő Alsóvárosra, a városközponttal, a Notre-Dame de la Chapellel és a Városháza tornyával, egészen a távolban álló ikonikus, kilenc gömbből álló Atomiumig.

Ha pedig csak a lábunk visz tovább, érdemes betérni egy különleges könyvesboltba vagy antikváriumba. Ezután pedig egy nem túl hosszú séta után egészen különleges, fémszerkezetes épületre lehetünk figyelmesek. Ez az Old England Ház, amely 1899-es építése után áruházként szolgált. Klasszikus art nouveau stílusban emelt épülete ma a világ legnagyobb hangszergyűjteményének ad otthont. És ha már hangszerek, nem sokkal messzebb innen, a Palais de la Dynastie tetején, egészen különleges tenor hangzású harangtorony áll. Amelynek csúcsán a sportos belga arisztokratákat jelképező, 2,8 méter magas cilinderes bronzfigura, Jacquemart áll. A torony különlegessége az is, hogy a csillag alakú kalitkákban minden órát festett figurával ábrázolnak, amelyek mindegyike Brüsszel valamelyik történelmi alakjához kötődik.

Már a főpályaudvar különleges, múlt század elején emelt épületénél járunk, amelytől pár lépés az arisztokratikus Jardin du Mont des Arts park. Amelynek különlegesen gondozott kertjében szívesen megpihennek a helyiek. De persze akad még felfedeznivalónk Brüsszelben, amelyre egy másfajta szemszögből tekinthetünk le a parkból, ahonnan parádés kilátás nyílik a városra és annak ékére, a Városháza épületére.

Belgium több mint 160 sörfőzdéje nemcsak a mennyiséggel, hanem különleges minőségű söreivel is méltán büszkélkedhet. Ha a sör szeretete is vezérel utunkon, kár lenne kihagyni egy tradicionális sörözőt, ahol a nemes italok mellé igazán ízletes falatokat tálalnak. Szinte kötelező látványosság valamelyik sörmúzeum is, amelyek közül a Grand Place intézménye a legismertebb, de mégis a Schaarbeek sörmúzeum a legérdekesebb, ahol több mint 1000 palackkal ismerkedhetünk a forgalomban lévő és a már megszűnt sörfőzdék italaival.

Igaz, a belga főváros autóval nincs közel, hiszen nagyjából 13 óra az út, de ha kocsival megyünk, Brüsszel mellett az apró ország megannyi gyönyörű kisvárosának valamelyikét is felkereshetjük. Repülővel mindössze két óra az út, akár hagyományos, akár fapados légitársasággal indulunk útnak. Előbbi a Zaventem légikikötőbe érkezik, ahonnan vonattal 3 euróért, erős félóra alatt érhetünk a központi, Brussels-Midi pályaudvarra. A fapadosok a fővárostól 50 kilométerre fekvő Charleroi apró repterére érkeznek, ahonnan a busz-vonat kombinációval oda-vissza 10 plusz 20 euróért nagyjából másfél óra alatt lehet bejutni Brüsszelbe. Míg a reptérről általában félóránként induló Brussels City Shuttle oda-vissza 28 euróért úgy egy óra alatt visz, szintén a Brussels-Midi állomásra. Jegyet a reptéren is vehetünk, vagy a brussels-city-shuttle.com-on előre, ahol ráadásul a hirdetés szerint előfoglalással már 5 euróért is hozzájuthatunk, ami a tapasztalatok szerint erős túlzás. A weboldalon viszont azonnal felajánlják a reptéri gyorsabb haladás lehetőségét 4 euróért, a VIP-csomagot 15 euróért, és a biztosítást például a jegy törlésére 1,99-ért. Vagyis érdemes odafigyelni.

Érsek M. Zoltán