Srí Lanka: a fűszerszigetből lett turistaparadicsom

Srí Lanka sorsát megpecsételte földrajzi fekvése, az, hogy az Indiai-óceán kellős közepén, a Távol-Kelet felé tartó hajózási útvonalak kereszteződésében fekszik. De a könnycsepp alakú szigeten ma már béke és mosoly várja az utazót.

Egy könnycsepp India arcáról – szól a közhelyszerű jellemzés az apró sziget kapcsán, ahol természetszerűleg érezhető az északi Nagy Testvér behatása is. De az idők során jó néhány hódító hagyta ott kéz- és lábnyomát, kultúrájának emlékét és persze genetikai állományának jellemzőit. Ki-ki természetének és az ott töltött idő hosszának függvényében.

Színek a múltból

Az angolok nagyon okosnak hitték magukat és szerették „megmondani a tutit”, anélkül hogy ők bármiféle munkát elvégeztek volna – foglalta össze sommásan egyik Srí Lanka-i ismerősöm, a sziget történelmének nagy kutatója. A britek – hogy biztosítsák teaszenvedélyük utánpótlását – teaültetvényeket telepíttettek a helyiekkel, és persze őket dolgoztatták rajtuk. Majd óriási haszonnal értékesítették a termést világszerte, ellátva Angliát is az egyre ismertebbé váló ceyloni teával. Merthogy a brit fennhatóság alatt Ceylonként jegyezték a szigetet, amelynek mai neve, a szingaléz eredetű Srí Lanka sugárzó, fénylő országot jelent.

Korábban a hollandok nagyon szerettek építkezni: számtalan erőd és világítótorony mellett keresztény templomok jelzik hódításuk útját, főleg a keleti és déli partszakaszon – folytatja a történelemkutató. – Az amúgy buddhista vallású szigeten a portugálok is részt vettek a templomok építésében, a kereszténység elterjesztésében. Ők ráadásul más tekintetben is aktívak voltak, amit jól jelez, hogy ma is számos családnév fémjelzi a portugál gyökereket. A De Silvák, Pererák, Gomezek büszkén vállalják, hogy apai ágon portugál felmenőkkel is rendelkeznek. Az, hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az újszülöttek némelyike kifejezetten fehér bőrrel lát napvilágot, amit később háttérbe szorítanak az uralkodó helyi gének.

Jetwing Travel, a Srí Lanka-specialista

Magyarországon Srí Lankára legtöbben a Jetwing Travelen keresztül utaznak, amely a desztináció specialistája. A forgalom alakulásáról kérdeztük Wimal Morapitiyét, a cég igazgatóját.

– Milyen tendenciák figyelhetők meg a Srí Lanka-i forgalomban?

– A Magyarországról Srí Lankára irányuló turistaforgalom folyamatosan nő. Jó menetrenddel, megfizethető áron lehet repülőjegyet vásárolni, hiszen több légitársaság is kínálja menetrend szerinti járatait a szigetre. A forgalom nagyon szépen alakult az elmúlt években. 2008-ban 582, 2011-ben 836, 2013-ban 1653, 2014-ben 2697, 2015-ben 2955, tavaly pedig 3942 fő utazott Srí Lankára. Srí Lanka óriási vonzereje az, hogy szigetország lévén a teljes partszakaszon homokos tengerpart várja az utazót az Indiai-óceán meleg vizével.

– Melyek a legnépszerűbb utak Srí Lankára, és ön mit ajánl az utazóknak?

– Egyesek csak tengerparti üdülést választanak: az egyszerűtől a luxusig minden szállodatípus elérhető nálunk. A színvonalas szolgáltatások és a finom, helyi fűszeres konyha jól megfelel a magyar turisták igényeinek. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy bár az infrastruktúra jól fejlett, egyelőre nem beszélhetünk még tömegturizmusról. Nincs zsúfoltság, helyette autentikus környezetben találják magukat az ideérkező vendégek. Akik aktívan szeretnék tölteni a szabadságukat, azoknak a kulturális körutazásokat javasoljuk. A körutak során változatos tájban gyönyörködhetünk: a tengerpart menti sík területen rizsföldek, kókusz- és kaucsukfaligetek, ananászültetvények váltják egymást. A Központi-hegyvidéken fűszernövények, teaültetvények tarkítják a tájat, az esőerdő megmaradt darabjai is megcsodálhatók. A nemzeti parkok sok vadon élő elefántnak adnak otthont, az utak mentén zajos majomcsapatok hívják fel magukra a figyelmet. E két állatot biztosan minden turista lencsevégre tudja kapni. A természeti szépségeken kívül a kétezer éves városok romjait mára többnyire kiszabadították a dzsungel fogságából, így megcsodálhatók a viszonylag épen maradt templomok, királyi paloták, víztározók és gigantikus szobrok.

– Mi az, amit mindenképpen látni kell?

– Polonnaruwa és Anuradhapura ősi romvárosok, Sigiriya oroszlánsziklája, Kandy utolsó királyi főváros Szent Fog temploma Buddha-ereklyével, Pinnawela elefánt-árvaháza, egy fűszerkert, egy teaültetvény és teagyár, egy nemzeti park, mondjuk az Udawalawe, a Horton Plains fennsík gyönyörű túraútvonala, az Ádám-csúcs (Siripada) zarándokhely a Központi-hegyvidéken.

A napsütötte tengerpart mai meghódítása

Srí Lankára ma már másfajta indíttatásból indulnak turistahadak. Ebben a sziget fantasztikus kulturális értékei és a fürdésre csábító tengerpart mellett nagy szerepe van annak is, hogy ma már gyakorlatilag fél nap alatt elérhető repülővel Európából. Ahonnan sokan azért is indulnak útnak, mert a hihetetlenül gazdag trópusi növényzet, a strandolásra és minden vízi sportra alkalmas óceánpartok, a helyiek kedvessége hosszabb ideig is élvezhető. Nem kell hozzá más, csak élni kell a lehetőséggel, és földet vagy ingatlant vásárolni Srí Lankán. Nem véletlen, hogy számtalan európai él itt életvitelszerűen, és valószínűleg eszük ágában sincs hazamenni a 6-8 hónapos hideg európai telekbe.

Az egyik legmegdöbbentőbb és örökre magával ragadó élmény Srí Lankán a természet elképesztő szépsége és gazdagsága. Srí Lanka azon kevés szigetek közé tartozik, ahol a dzsungel sok helyen még érintetlen. Ez még inkább látszik, amikor a „vidék” felé vesszük az irányt, ahol pazar pálmaligetek alatt bújnak meg a hagyományos kis házak. A természet gondoskodik a hűvösről, nincs szükség légkondira. Az ajtó- és ablakkeretek felső szegélye fafaragás, amelyen át mindig áramlik a levegő a házakba, és sok helyen plafon sincs, csak a tető közvetlenül, így a meleg felfelé áramlik, és az egész épületben jár a levegő.

Srí Lanka kultúrája egészen különleges és egyedi. Sziget lévén, a több ezer éve ideköltözött, indiai származású népesség civilizációja szigetszerűen, háborítatlanul fejlődött a maga útján. Uralkodó vallássá a buddhizmus vált, az építészeti remekek is ennek jegyében születtek. Életnagyságú Buddha-szobrok, hófehér sztúpák bukkannak fel lépten-nyomon, ezek dominálnak, noha itt-ott muszlim és hindu épületek vagy keresztény templomok is vannak – főleg az európai gyarmatosítók örökségeként.

Az Indiai-óceán által körülölelt Srí Lanka a szörfösök édenkertje: kisebb-nagyobb, pálmaligetekkel árnyalt öblök tarkítják a partokat. A legnépszerűbb a fővárostól, Colombótól délre húzódó, illetve a teljes déli partszakasz. Főleg ez utóbbi hatalmas óceáni hullámai tökéletesek a profi szörfösöknek, de azért akad egy-egy csendesebb öböl is. Ott kezdők százai húzzák maguk után a nagyobb felületű deszkákat, hogy aztán a kisebb hullámokon próbáljanak siklani.

Ha netán „depressziósan, stresszesen” utaznánk ki, Srí Lankán egész biztosan hamar elhagyjuk a rosszkedvet és az idegeskedést. Segít ebben a helyiek rendkívüli kedvessége, szelídsége és állandó, fülig érő mosolya. Itt az emberek mindig jókedvűek és segítőkészek, pillanatok alatt ránk ragad vidámságuk, lazaságuk. Ugyanakkor mélyen vallásosak is, és gyakorolják is a vallást: nagy tömegeket látni a templomi szertartásokon, legyen az buddhista, keresztény vagy hindu.

Srí Lankán az ételek rendkívül finomak és főleg fűszeresek. Ezt viszont csak helyieknél lehet igazán megtapasztalni, a hotelekben kapható „specialitások” sajnos messze nem olyan ízletesek, mint amikor egy családnál látják vendégül az embert. Ők aztán minden földi jót feltálalnak, amit csak a trópusokon található növényekből és gyümölcsökből készíteni lehet. Rizs és curry minden formában, a kókuszt ezerféleképpen készítik el – köretnek, salátának, édességnek is. A trópusok egyik legnagyobb előnye, hogy a világ legjobb gyümölcseihez juthatunk hozzá, a reggelihez is minimum négyféle dukál, köztük sok olyan is, amelyekről fogalmunk sincs, hogy mi. A desszertek közül talán elég csak a kedvencünket, a kókuszmézes, bivalytejből készült joghurtot említeni.

Kalandtúra monszun idején

Sri Lanka vonzereje idén is hatott rám, igaz, mostani utazásomat sikerült a lehető legrosszabb időpontra datálni – a monszun idejére, május–júniusra. Ez önmagában még nem lett volna baj, de ahogy a helyiek mondják: nagyjából két éve arrafelé is megbolondult az időjárás. Amellett, hogy heves esőzések jellemzik a monszunt, sokkal erősebbek lettek a szelek, és az esők is hevesebbek lettek, miközben sokkal tovább tartanak. Áradásokat és földcsuszamlásokat okozva, olykor az embereket is veszélybe sodorva elárasztják a rizsföldeken a termést, lehetetlenné téve a halászatot, a turisztikai hajózást és persze az egyik turistavonzerőnek számító szörfözést is.

Mindezt a saját bőrömön tapasztaltam, amikor a nyaralással egybekötött kulturális utam akaratlanul is kalandtúrára sikeredett azzal, hogy az időjárás több ponton is átírta a tervezett programot, menetrendet.

Ezúttal is a fővárosközeli Negombóba érkeztem, de a sofőr hamar közölte, hogy ő bizony nem indul el, mert az áradások miatt teljesen bizonytalan, meddig jutunk el, hol ragadunk le, ha elkap a következő trópusi vihar. De ne aggódjak: a buszok mennek. Minden történik valamiért – gondoltam –, így ez is. Legalább megtudtam, hogy légkondicionált, kényelmes busszal is eljuthatok úti célomra, a sziget déli városaiba – töredék áron, mint amibe az autó került volna. Átszámítva a negombói és a colombói buszjáratok jegyeinek árát és az igénybe vett három tuk-tukot, 1800 forintnál is kevesebb volt a közlekedésre költött összeg. Kifogástalan, tiszta buszokon utaztam, kedves érdeklődő helyiekkel, akikkel remekül telt az idő, mert mindenre kíváncsiak voltak. Az elterelés miatt pedig álomszép óceánparti utakon haladtunk, ami olyan mesés látvánnyal ajándékozott meg, ami az autópályán elmaradt volna.

Vagyis a városi buszokon utazni nagy élmény. Sokszor meg sem állnak, csak lelassítanak, és aki le akar szállni, az egyszerűen leugrik, akár a filmeken. Bal oldali a közlekedés az országban, úgyhogy nagyon figyelmesen nézzünk szét, mielőtt átmegyünk az úton. Annál is inkább, mert még a városokon belül sincs sebességkorlátozás – igaz, a telített utakon általában amúgy is csak lassan lehet haladni.

A buszjáratokkal közvetlenül a reptérre is el lehet érni az átlagosnál is magasabb színvonalú, első osztályú turistabuszokkal, kényelmesen, lábtartóval, légkondicionálóval. Az én utam visszafelé, a sziget legdélebbi városából, Matarából a reptérig 750 LKR-be (rupiába) került, ami kemény 1320 forintot jelent. A busz nem volt tele, és két és fél óra alatt – kicsit több, ha a reptérközeli kisvárosokban nagy a forgalom – elérhető volt vele a reptér. A tömegközlekedésről egyébként is elmondható, hogy jól szervezett és olcsó. A vasúthálózatokat is bátran használhatjuk: különösen ajánlott a még az angolok által kiépített, az ország belseje felé induló történelmi vasutak kipróbálása.

Vagyis a monszunnak köszönhetően egy újabb okkal gazdagodott az a lista, amiért ismét felkeresem majd ezt a földi paradicsomot.

---

 

Camlo Lanka Tours: minden, ami Srí Lanka

Interjú a Camlo Lanka Tours igazgatójával, Thanuja Kanchanával, akit Srí Lanka-i útjaikról és hoteljeikről is kérdeztünk.

– Mikor nyitott meg a Camlo Lanka Tours, és mi a profilja?

– Cégünk 2007-ben kezdte meg működését zártkörűen működő részvénytársaságként. A céget természetesen a Srí Lanka Turisztikai Hivatal is bejegyezte, engedélyezte. Azokat az utazókat igyekszünk kiszolgálni, akik a 2500 éves múltra visszatekintő Srí Lankán töltenének el egy kivételes nyaralást, megismerkednének az ország csodálatos kultúrájával és történelmével, felfedeznék az egész világon egyedülálló földrajzi és biológiai diverzitást. Cégünk személyre szabott túrákat kínál, amelynek középpontjában a kulturális örökség és a természet szépsége áll. De persze szervezünk kirándulásokat, hegymászó túrákat, kempingezést, hajókirándulásokat, bálnalest is, biztosítjuk a vízi sportok lehetőségét, továbbá természetesen a hely gasztronómiájának megismertetésében is segítünk. Mindez azt jelenti, hogy az ügyfelek érdeklődésének, kívánságának megfelelően teljesen személyre szabott utakat kínálunk.

– Úgy tudom, nem csak Srí Lankán szerveznek utakat.

– Igen, életre szóló élményt kínálunk utasainknak Srí Lankán kívül a Maldív-szigeteken is.

– Hány hotelt üzemeltetnek, és hol terveznek még többet a jövőben?

– Exkluzív hotelhálózatot tervezünk, már működő szállodánk a Ballena Regency Hotel Mirissán a déli parton, van hotelünk Colombóban, most van folyamatban két projektünk Negombóban a nyugati parton és Thissamaharama területén, amely a délkeleti gazdag vadvilág közepén lesz. Mintegy ötven autóval, kisbusszal és busszal szolgáljuk ki utasainkat.

– Mely piacokra koncentrálnak elsősorban?

– Fő piacunk Európa, különösen Nyugat-, Kelet- és Közép-Európa, de vannak vendégeink Kelet-Ázsiából, Kínából, Japánból és Malajziából, valamint Ausztráliából és az Egyesült Államokból is.

Szöveg és fotó: Szeszler Szilvia