Valódi ékszerdoboz. Nem véletlenül mondják ezt Selmecbányára, hiszen a vulkanikus öröksége miatt nemesfémekben gazdag egykori bányaváros utcáit, házait nézve mindenütt kézzelfoghatók a jómódú polgári élet emlékei. Ami mára az egyik legizgalmasabb szlovákiai turisztikai helyszínné tette a Selmeci-hegység ezerméteres magaslatai által körülölelt, Petőfihez és Mikszáth életéhez is kötődő, UNESCO-világörökség részévé nyilvánított várost.
Igaz-e, vagy sem, a monda mindenesetre úgy tartja, hogy egyszer két szalamandra bukkant elő a vidéken, és az egyiknek aranypor, a másiknak pedig ezüstpor csillogott a hátán. Ami biztos, az az, hogy Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica, németül Schemnitz) egy olyan vulkanikus területre épült, ahol az évmilliókkal ezelőtti kitörések eredményeként nemesfémek, ásványok sokasága került a felszín közelébe, ami aztán később meghatározta a vidék jövőjét. Hogy pontosan mikor, miként fedezték fel a föld alatt rejlő páratlan kincseket, nem tudni, de az tény, hogy évszázadokon át bányászták itt a nemesfémeket – elsősorban az ezüstöt –, ami gazdaggá és messze földön híressé tette az apró települést. Amely a XV. századtól a XVIII. századig élte virágkorát.
Panny Marie (c) Luzina
Miközben a bányászat egykoron az egész város életét meghatározta, a tevékenységhez kötődő fejlesztések sem maradtak el: a bányászatban például az egész világon itt alkalmaztak először puskaport. A város bányászatban betöltött vezető szerepét ismerte el Mária Terézia is, amikor a világ első felsőfokú műszaki iskolájaként, 1763-ban Bányászati Akadémiát alapított Selmecbányán. Selmec – ahogy gyakran nevezik a várost – líceumának történetét pedig olyan legendás diákok neve is fémjelzi, mint Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán. Nem véletlen hát, hogy a városban olyan legendás diákélet vette kezdetét, amelynek máig tartó hagyománya az az évente megrendezésre kerülő ünnepélyes fáklyás felvonulás, a selmeci szalamander, amelyen a szlovák erdészek, bányászok és kohászok mellett külföldi meghívottak – köztük magyarok is – rendszeresen részt vesznek.
Miközben a bányászat – mivel már csak minimális kitermelés folyik a mélyben – szinte már a múlté, Selmecbánya természetesen máig őrzi a bányászathoz kapcsolódó hagyományait. Amit élvezetes, látványos formában mutat be a vendégeknek, a maga nemében páratlan Szlovák Bányamúzeumban. Ahol a bányatechnikai, néprajzi, művészettörténeti, archeológiai és numizmatikai gyűjtemények mellett a föld alatti kincseket bemutató különleges ásványkiállításban is gyönyörködhetünk. Az interaktivitás jegyében ráadásul az idelátogatók azt is kipróbálhatják, milyen érzés lehetett a szűk réseken, a sötétben lejutni, és a fémeket kifejteni a bánya mélyén egykoron.
A felszínre visszaérve pedig már át is adhatjuk magunkat a szépséges város felfedezésének. A Városháza és a késő gótikus Szent Katalin-templom érintésével jutunk a Szentháromság térre, amelynek domináns eleme az 1710-ben épült Szentháromság-szobor, amivel a város a pestisjárvány visszahúzódását köszöntötte. A később több átalakításon is átesett Városháza pedig a XV. század végén, XVI. század elején nyerte el a mai formáját. Érdekesség, hogy az épület nem a főhomlokzata, hanem a mögötte lévő ring felől közelíthető meg egy pompás lépcsőn keresztül, merthogy a ringen éltek azok a ringburgerek, vagyis a leggazdagabb, legmódosabb polgárok, akik a városi tanácsot alkották. A Városháza túlsó oldalán pedig azt a 19. században, a sarokra épített toronyórát láthatjuk, amelynek az az érdekessége, hogy a percmutató az órát mutatja, az óramutató pedig a perceket, amihez többféle elmélet is kötődik, köztük az, hogy a városba látogatók így nem tudták a pontos időt azonnal meghatározni.
A Szent Katalin-templom déli oldalán, az utca túloldalán, egy sarokházként a Fritz-ház található, aminek tulajdonosa Andreas Fritz von Friedenlieb volt, aki a jezsuitáknak adományozta a földbirtokához tartozó Scharfenberg-hegyet, ahová a Jézus Társaság 1751-re építtette fel a kálváriát.
(c) Luzina
A Fritz-háztól feljebb találjuk a Pichl-házat, amelyben egykoron a szlovák költészet legnagyobb múzsája, a város leggazdagabb családjai közé tartozó Pichl család lánya, Marina lakott. Akibe reménytelenül szerelmes volt a selmecbányai evangélikus líceum hajdani szegény diákja, a szlovák irodalom egyik legismertebb költője, Andrej Braxatoris Sládkovič, aki a be nem teljesedett szerelem lírájaként a világ leghosszabb poémáját intézte Marinához. A mai világ trendi megoldásaiként ennek emlékét idézi az épület 500 éves, az aranybánya részét képező alagsorában kialakított Love Bank, amelyben a világ egyetlen ilyen szerelembankjaként a világ minden tájáról érkezők tárolhatják a szerelmük, barátságuk vagy a boldogságuk egy különleges pillanatának szimbolikus emlékeit.
Pár lépésnyire innen érünk el a legfőbb diáktanyának számító kávéháznak helyt adó Szitnyai-házhoz, míg odébb a Szentháromság tér egyik legfontosabb épületeként a Hellenbach-ház ragadja meg a tekintetet. Amelynek névadó tulajdonosa I. Lipót császár orvosaként, érdemei elismeréseképpen jutott az épülethez. A ház különlegessége, hogy 1751-ben a falai között szállt meg Lotaringiai Ferenc István, majd fiai, József és Lipót is itt vendégeskedtek, amikor Selmecbányára látogattak. Az épület másik neve, a Berrgericht pedig arra utal, hogy később itt kapott helyet a bányabíróság.
Fotó: JPetrik
Miközben kicsit feljebb találjuk az 1670-ben alapított Selmecbányai Evangélikus Líceum épületét, a gazdag építészeti múlttal rendelkező város főutcájának számító Arany utcában álló házak legtöbbjének is érdekes története van. Miként az sem mindennapi, hogy a főutca alatt, beboltozva szalad a Selmec-patak, amely korábban oly sokszor elöntötte a várost.
Itt sétálva jutunk el a Mikoviny-házhoz is, amelynek lakója, Mikoviny Sámuel, 1742 és 1746 között a bányatiszti középiskola első tanára volt, és akit munkássága előtt tisztelegve a honi térképészet és geográfia atyjának tartanak.
Selmecbánya ékessége a város fölé magasodó vár is, amit a nagy törökvész idején emeltek azért, hogy a város lakosságát megvédje a betolakodóktól. Az erődítményből csodás panoráma nyílik Selmecre és Közép-Európa legszebb térhatású Kálváriájára, amely a felújítását követően a régió leglátogatottabb helyei közé tartozik.
II. Erzsébet csipkéi Selmecbánya környékén az elmúlt évszázadokban elismert csipkeverők is dolgoztak. Tíz csipkeverőnő készítette például azt a hatalmas, hófehér csipkefátylat, amelyet II. Erzsébet, Nagy-Britannia királynője is viselt egykor.
