Sziget esszencia

 A 0. (keddi) és a 4. (szombati) napon voltunk kint. Habár 0. napot hiába hívták metál napnak is, egyértelmű, hogy a legtöbb ember (becslések szerint közel 30.000) Ákos megakoncertje miatt látogatott ki. Két színpad üzemelt már rendeltetésszerűen, a Petőfi Rádió Magyar Zenei Nagyszínpad (itt játszottak a metál bandák), és a Pop-Rock Nagyszínpad, ahol este Ákos lépett fel.

Órákkal Ákos koncertjének kezdete előtt már gyűlt a tömeg – Fotó: Bényei Zoltán

A 0. nap

Joachim Cans (balra) és Oscar Dronjak (jobbra) a Hammerfall együttesből – Fotó: Bényei Zoltán

A Petőfi Rádió Magyar Zenei Nagyszínpadnál elsőként a stílus kedvelői között szinte mindenki által ismert, power-metalt játszó, svéd Hammerfallba hallgattunk bele. Az 1-2 ezer ember előtt fellépő együttes kiváló hanggal rendelkező frontembere, Joachim Cans, pillanatok alatt olyan hangulatot teremtett, mely a koncert végéig nemhogy nem csökkent, de az est végén felcsendülő leghíresebb számukkal, a Hearts on Fire-el a rajongók egészen a mennyekben érezhették magukat.

Cristina Scabbia, a Lacuna Coil női frontembere  és Cristiano „Pizza” Migliore gitáros – Fotó: Bényei Zoltán

Az utána következő gothic metalt játszó, olasz Lacuna Coil-t már sajnos nem tudtuk megvárni a kis csúszás miatt, mert közben vészesen közeledett a Pop-Rock Nagyszínpadon Ákos koncertje. Azt a fél megoldást választva, hogy a népszerű magyar előadó koncertjének elejét meghallgatva visszanézünk még a Lacuna Coilra, ha kissé nehézkesen is, de működött: mivel vélhetőleg pontosan egy időben kezdett a két együttes, ezért Ákost 4-5 szám után ideiglenesen elhagyva az olasz metal együttes utolsó két számát hallgathattuk meg.

Nem is akarok messzemenő következtetéseket így ebből levonni, de a két szám, amit hallottunk (köztük az utolsóként előadott, az együttes egyik leghíresebb számát, a Spellboundot), engem mindenképpen meggyőzött arról, hogy a két frontemberrel, Cristina Scabbiaval és Andrea Ferroval (aki nevének első benyomása ellenére férfi) fellépő banda nem véletlenül az egyik – még az Egyesült Államokban is elismert – leghíresebb együttes a műfajban.

Ákos régi dalait áthangszerelve, elmondása szerint „szintirock” stílusban adta elő
– Fotó: Bényei Zoltán

Ákos koncertjére visszatérve, melyre szinte minden tekintetben csak a „leg..” jelzők voltak kellően kifejezőek, hatalmas élmény volt. A több mint két órás megakoncert során az elmúlt 20 év dalaiból –beleértve a legújabbakat is – a legsikeresebbek hangzottak el, melyeket külön erre az alkalomra kicsit áthangszerelték, modernizálták, így mondhatni „természetes” módon, a manapság nagyon népszerű dubstep stílus is megjelent 1-2 számban. Olyan klasszikusok csendültek fel, mint az Indiántánc, Ilyenek voltunk, Ikon, de elhangzott az Előkelő Idegen és a Tipikus Sztereó is az újak közül.

A zenéjét „szintirock”-nak nevező sztár rendkívül dinamikus és profi koncertjén többször is átöltözött, mégis a lendület egy pillanatra sem torpant meg (kivéve a kötelező „elő-elbúcsúzáson”, mikor is elhagyta a színpadot, hogy kisvártatva visszatérjen és lenyomjon még pár bónusz számot). A technikát is csak dicsérni lehet, a különleges, eddigi koncertjei során nem látott lézerfények tökéletesen passzoltak és egyben szerves részét is képezték a shownak. Összességében elmondható, hogy akik részt vettek ezen a koncerten, azok Ákos egyik legjobb és egyben legprofesszionálisabb fellépését látták.

Látványban sem volt hiány – Fotó: Bényei Zoltán

………

A 4. nap

Egy női rajongó két ismerőse vállára állt, hogy jobban láthassa a koncertet – Fotó: Bényei Zoltán

Szombaton, a 4. napon lépett fel a Sziget két nagyon várt produkciója: a kanadai punk-rock együttes, a Sum 41, illetve az amerikai gansta rap koronázatlan királya, Snoop Dogg. Egészen pontosan kezdve, a Sum 41 nem bízta a véletlenre, az egyik legismertebb dalukkal, a The Hell Song-al indították meg a több mint egy órás koncertet. A ’96-ban alakult banda hozta a szintet, a fiatalos, középiskolás hangulatot és éveket visszaidéző jól ismert dallamokra a közönség szinte egy emberként tombolt (nem véletlen, hogy zenéjüket például az Amerikai pite 2-ben is felhasználták).

Jason McCaslin, a Sum 41 basszusgitárosa, a háttérben Deryck Whibley-vel, az együttes frontemberével – Fotó: Bényei Zoltán

Deryck Whibley és bandája előadták szinte az összes nagy slágerüket, a Still Waitingtől kezdve az In Too Deepig, végig fenntartották a jó hangulatot, közönséggel való kommunikációjuk is egész jó volt, nem hagyták lankadni a figyelmet. Számomra az egyetlen egyedüli kis negatívum az volt, ahogy „elbúcsúztak”: habár a koncert folyamán sokszor megköszönték, hogy itt vagyunk, az utolsó számot eljátszva egy gyors „bye”-t elhadarva már el is tűntek a színpadról, és egyik pillanatról a másikra, mielőtt bárki felocsúdott volna, véget ért a koncert. Nem vont ez le sokat a koncert értékéből, de azért egy kis show-t még adhattak volna a végére.

A Sum 41 frontembere: Deryck Whibley – Fotó: Bényei Zoltán

………
Nagyjából fél órával később lépett fel ugyanitt a nagyszínpadon Snoop Dogg is. Már a Sum 41 alatt azt hittem, hogy telt ház van, hisz annyian voltak, de be kellett látnom, hogy tévedtem. Snoop Dogg alatt mozdulni is alig lehetett a tömegben. Én személy szerint nem vártam sokat a koncertjétől, mert nem vagyok nagy rajongója a stílusnak, de pozitívan csalódtam. Ahogy kijött a színpadra, abban a pillanatban magával ragadta a közönséget, akiket a koncert legvégéig nem is engedett. A 20 éve pályán lévő rapper különösebb showelemek nélkül (persze azért a kötelező füves cigizés, két táncoslány, stb. megvoltak) varázsolt olyan hangulatot, amire még azok is elismerően bólintanak, akik egyáltalán nem szívlelik a műfajt. De természetesen itt voltak Snoop Dogg nagy rajongói, akik közül valaki például nem átallott egy egész cserépnyi cannabist (vagy inkább annak látszó növényt) magával hozni a koncertre.

Snoop Dogg és egyik táncosa – Fotó: Bényei Zoltán

Egy kutya jelmezes férfi, „Nasty Dogg”, füves cigit nyújt át a rappernek – Fotó: Bényei Zoltán

A körül-belül 10 perces befejezőszám, a Young, Wild and Free átdolgozott verziója –mely egyébként nagyon kellemesen zárta az estét, ilyesmit hiányoltam kicsit a Sum 41-tól – végén hatalmas konfetti eső terítette be a közönséget, ami teljesen passzolt zenész imidzséhez. Körül-belül erre és hasonló volumenű lezárásra számít az ember, ha egy ilyen híres énekes koncertjére elmegy. Érdekesség, hogy minekután Snoop bejelentette, hogy mivel úgy érzi, hogy a hip-hopban már mindent elért (talán nem is nagyon téved), ezért szeptembertől, nevét megváltoztatva Snoop Lionra, áttér a reggae stílusra, az akkor megjelenő lemeze, a Reincarnated, is már ezt a műfajt fogja képviselni. Ennek is volt most köszönhető a raszta hajstílus, ami nem tipikus rapper hajviselet. Azonban ezzel együtt is ő volt a Sziget szuperprodukciója, a legjobban várt koncert.

Képgaléria:

Videók:

!A hang minősége gyenge!

A Chrome böngészőt használóknak a videók egyelőre ismeretlen technikai gondok miatt nem indulnak el, ők IDE kattintva nézhetik meg a videókat! Köszönjük a megértését!

Ákos – Minden most kezdődik el (részlet)

Ákos – Ilyenek voltunk (részlet): 

Lacuna Coil – Spellbound (részlet)

Hammerfall – Hearts on Fire (részlet)

Sum 41 – The Hell Song

Sum 41 – Still Waiting (részlet)

Snoop Dogg: