Bakanccsal Skandinávia tetején
Kristálytiszta időben egyedül haladok egyre feljebb és feljebb a hágó felé. Egyre melegebb van, pedig a nap már lassan eltűnik a horizonton. Amikor végre elérem a hágót, feszített víztükrű, kék tavak csillognak rám lentről vad, csipkés, hófödte csúcsok díszletében. A völgyek felső részéről jégfolyók kanyarognak, mindenfelé gleccsernyelvek és morénahalmok sokassága. Álom lenne az egész? Hol vagyok? Legutoljára a Mont Blanc csúcsáról részesültem hasonló panorámában, ám ez Norvégia szíve, a Jotunheimen Nemzeti Park.