Ha valaki Tihany nevét hallja, először az apátság, másodszorra a visszhang jut az eszébe. De az senkiben sem ötlik fel, hogy a „sötét középkorban” az apátok pallosjoggal rendelkeztek, s az elítélt gonosztevőket az Akasztó-dombon felállított bitófán végeztették ki.
A Nyársas-hegy az egykori vár alatt áll, nevét pedig onnan kapta, hogy a vár katonái itt húzták karóba, azaz nyársalták fel a magyar lányokat elrabló, parasztokat sanyargató törököket. A tihanyi titkok sora ezzel még nem zárul le, hiszen a régészeti leletek tanúsága szerint a félsziget már az őskorban is lakott volt. A Balaton vízétől védett fekvése miatt a bronzkor, a vaskor és a római kor pannoniai népei is lakták. A római időkben átkelőhely is működött itt.
Nem véletlen hát, hogy a Tihanyi Bencés Apátságot a Tihanyi-félsziget vulkanikus hegysorának kelet felé meredeken leszakadó peremén alapította I. András király 1055-ben, Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. A monostor alapító oklevele pedig a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyar szórványemlék. Latin nyelvű szövegében magyar szavakat, szókapcsolatokat is találunk, ezek közül a leghosszabb egybefüggő kifejezés: „feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, az ómagyarról újmagyarra fordítva: Fehérvárra menő hadi útra. Az oklevelet a Pannonhalmi Főapátság levéltárában őrzik, de minden magyar iskolás olvasta már. A mai település eredete a középkorig nyúlik vissza.
I. András király 1055-ben itt jelölte ki a királyi család temetkezőhelyét, mely fölé bencés monostort építettek. A tatárjárás nem okozott pusztítást az apátság épületében és birtokaiban. Ezt követően épült ki a kolostort körülvevő erődítmény. A török-magyar harcok gyökeres fordulatot hoztak a kolostor életében. A szerzetesrend 1534-ben megszűnt, az erődített kolostor a balatoni végvárrendszer fontos láncszemévé vált. Az ezt követő csaknem másfél évszázad alatt a szerzetesi élet minden tárgyi emléke elpusztult Tihanyban. A katonaság 1674-ben adta vissza eredeti rendeltetésének a templomot. Egy váratlan, tragikus tűzvész azonban 1683-ban romba döntötte a kolostort. A török harcok lezárulta után a védőműveket lerombolták.
Fotó: mtu.gov.hu
Az apátság másodszori felépítése 1719-ben kezdődött meg Wittwer Márton karmelita építész tervei alapján. Két lakható szoba volt a kolostorban, és egyházi szertartás céljaira csak az altemplomot lehetett használhatóvá tenni. A középkori épületeket elbontották, s több mint három évtized alatt fölépült a kéttornyú barokk templom és új kolostorépület, de II. József császár a bencés rendet is feloszlatta. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba csakúgy, mint Pannonhalmára. 1950-ben, a szerzeteseknek ismét el kellett hagyniuk a monostort, ám 1990-ben visszatérhet- tek. Tihany másik nevezetességét Csokonai Vitéz Mihály énekelte meg A tihanyi ekhóhoz című versében. Főszereplője az apátság közelében elterülő Visszhang-dombon tiszta időben néha még ma is megfigyelhető.
-dunay-
