Miközben Tunézia csodás tengerpartjával, a régmúltat idéző óvárosaival és piactereivel hódította meg a turisták szívét, vonzerejét erősíti, hogy az ország kilenc helyszíne érdemelte ki azt, hogy az UNESCO Világörökségi helyszínévé váljon. Közülük nyolc a kulturális jelentősége, az Iskul Nemzeti Park pedig természeti jelentősége miatt vált érdemessé a kitüntető címre. Nézzük melyek azok az UNESCO értékek, amelyeket valamelyikét semmiképp sem érdemes kihagyni egy tunéziai nyaralás során.
Tunisz Medinája. Tuniszt 698-ban alapították az Észak-Afrikai Magreb régió egyik első arab városaként. A 12. és 16. század között, az Almohádok és Hafszidok alatt érte el fénykorát, amikor az iszlám világ egyik leggazdagabb városa volt és – ahogy a wikipeida írja -, elhelyezkedésének köszönhetően összekötő pont volt a Maghreb, Európa és a Kelet között. Medinájában vagyis óvárosában máig számos szépséges műemlék maradt fenn, köztük több városkapu, a Kasbah-mecset, a nemesi házak és a turisták kedvenc helyének számító hagyományos arab piacok, a szukok.
Karthágó régészeti lelőhelye. Az i. e. 9. században a föníciaiak által alapított Karthágó úgy fejlődött a Földközi-tengeren kereskedelem meghatározó birodalmává, hogy ezzel a Római Köztársaság egyik fő riválisává vált, ami háborúk sorozatát eredményezte, míg végül a város i. e. 146-ban elpusztult. Később, az i.sz.1 században a rómaiak Új Karthágó néven új várost emeltek a lerombolt település fölé, amit Africa provincia fővárosává tettek. A területen különböző korszakokból származó épületek maradványai maradtak fenn, köztük templomok, színház, nyilvános fürdők, nekropoliszok, ciszternák és lakóépületek.
El-Dzsem-i amfiteátrum. Észak-Afrika legnagyobb amfiteátrumának romjai az egykoron Thysdrusként ismert El Dzsem falu mellett találhatók. A római Colosseum mintájára épült amfiteátrum mintegy szerint 35 000 néző befogadására volt alkalmas. Iskul Nemzeti Park. A nemzeti park területe Észak-Afrika legfontosabb mocsárvidékének számít, amely az Ichkeul-tavat és a Dzsebel Ichkeul-hegységet is magába foglalja. A tavat a Mogod-hegy forrásai táplálják de mivel a tengerrel is összeköttetésben áll keveredik benne a sós és az édesvíz. A tó – amelynek sótartalma ingadozik, nyáron megnő télen lecsökken – és a környező lápvidék fontos telelőhelye több százezer vonuló madárnak, különösen a libáknak, a ludaknak és olyan különlegességeknek, mint amilyen a fehérfejű réce, a vasorrú réce és a márványréce. A számtalan madárfaj között a gólyák és a flamingók is előszeretettel keresik a vidéket.
Kerkaván pun város és nekropolisza. Kerkaván, amely a szakemberek szerint az Első pun háború idején i.e. 250- körül néptelenedett el, a Bon-fok csúcsához közel, a tengert uraló sziklán helyezkedik el. Különlegessége, hogy a föníciai és pun várostervezés kivételes jegyeit egyaránt magán viseli. Attól is egyedi, hogy Karthágóval, vagy más városokkal ellentétben a rómaiak nem építették újjá, így egyértelműen megmaradt olyan föníciai városnak, a kikötővel, a sáncokkal, a lakónegyeddel, az üzletekkel, műhelyekkel, utcákkal, terekkel, templomokkal és a nekropolisszal, ahogy az az i. e. 3. században létezett. Szúsza medinája A tengerparti Szúsza a 9. században vált fontossá az Aghlabidák alatt, a kalózkodás és más tengeri támadások elleni védelmi rendszer részeként. A jó állapotban megmaradt medina vagyis az óváros műemlékei közül a Ribat egyszerre erődítmény és vallási épület, miközben kihagyhatatlan látnivaló a Nagymecset, a kasbah, a Bou Ftata mecset és az erődítmény is.
Dougga / Szuugga A római várost amely a bizánci és az iszlám korszakban indult hanyatlásnak egy fontos líbiai-pun település helyén alapították, amely valószínűleg a Numidiai Királyság első fővárosa volt. Kiemelkedő műemlékei közé tartozik a római színház és a libikói-punai mauzóleum. A helyszínen számos regionális nyelvű feliratot találtak, amelyek betekintést nyújtanak a Római Birodalom peremvidékének mindennapi életébe.
Kairouan Kairouant az iszlám egyik legszentebb városát 670-ben alapították a Maghreb egyik első arab-muszlim városaként. Öt évszázadon át Ifriqiya fővárosa volt, és a 9. században az Aghlabidák alatt virágzott. A városban számos műemlék található, köztük a Nagymecset, a Három ajtó mecset, valamint a medina.
Dzserba A több részből álló világörökségi helyszín egy olyan településszerkezetet mutat be, ami a 9. század környékén félszáraz és vízhiányos környezetben alakult ki Dzserba szigetén és a térség legfőbb jellemzője az alacsony népsűrűség volt. Később a sziget területe egymáshoz lazán kapcsolódó önellátó egységekre vált szét, amelyek összetett úthálózaton keresztül kapcsolódtak egymáshoz, valamint a sziget vallási és kereskedelmi helyeihez.
A környezeti, társadalmi-kulturális és gazdasági tényezők keverékének eredményeként Dzserba szigetén az évszázadok alatt egy olyan jellegzetes letelepülési forma alakult ki, ahol a helyi lakosok életmódja messzemenőkig alkalmazkodott a vízhiányos természeti környezet körülményeihez.
