Újratöltött telitalálat!

Comeback kid tartják Amerikában arról, aki a vesztes pozícióból győztesen tér vissza. Igaz a Hyundai Tucson sosem vesztet, mégis felváltotta az ix35, hogy most új erővel visszatérve taroljon a régi ismerős, a Tucson. Hyundai Tucson 1.6 T-GDi teszt.

Aki járt már Amerikában, sokáig nem értette, hogy az ott, a SUV kategóriában megbecsült szereplőnek számító Hyundai itthon miért esetlenkedik. Nem ragoznánk: a korábbi hazai forgalmazó bizony finoman szólva is elnagyolta a bevezetéshez kötődő munkát. Az elmúlt években, az új importőr, Hyundai Holding Hungary jóvoltából azonban már nálunk is több kategóriában szép eredményeket mutathat fel a márka, amelynek régi-új modellje a Tucsoon megjelenése többet hozott egy egyszerű névviszatérésnél.

Nagyon jó döntést hoztak Hyundai-nál, amikor az ix35-ös nevű szabadidőt a nevével együtt frissítették, s visszatértek a nagy sikerű modell eredeti elnevezéséhez, a Tucsonhoz. Egyfelől azért, mert a titokzatos kódnál sokkal jobban passzol az Arizona állambeli várostól kölcsönzött név az utazásra termett négykerekűhöz, másfelől pedig a teszt során hamar rögzíthettük: megjelenésében, minőségében és technológiáiban is tiszta Amerika a dél-koreai Tucson.

Noha a Tucson hivatalosan a compact crossover kategóriába sorolható, a compact jelzőt érdemes idézőjelbe rakni, hiszen a Hyundai kisebbik – a Santa Fe alá pozicionált – terepes-szabadidőautója is közel négy és fél méter hosszú, és majd 1,9 méter széles. Csak összehasonlításul: VW Golfnál úgy 30 centiméternél hosszabb. Valós méreteinél ráadásul nagyobbnak is tűnik a Tucson. Szemből a tekintélyes mérettű, hatszögletű hűtőrács ad masszív megjelenést az autónak, amelynek összhatásáról sokat elárul az is, hogy oldalról nézve még a hatalmas, 19 colos alufelnik sem tűnnek túlzónak. Különös módon keverednek az autó karosszériáján a sarkos, egyenes vonalak az ívekkel, homorú és domború formákkal: a Hyundai „továbbfejlesztett folyékony szobrászatnak” nevezi ezt a design-trendet, ami nyilván így helyes, a magunk részéről viszont kevésbé fellengzősen csak annyit tehetünk hozzá ehhez: kifejezetten trendi és vagány a Tucson.

A méretekre és a látványra a – csúcsfelszereltség mellett közel tízmillióba kerülő – tesztautónk utasterében sem lehet panasz, ahogy a karosszéria vonalait is friss lendülettel, de ízléssel és túlzások nélkül húzták meg, úgy bent is az lehetett a vezérelv: evolúciót revolúció helyett. Noha a műszerfal egyes részleteinél – és egyes anyagok kiválasztásánál – talán jobb lett mégis egy kicsit több forradalom, összességében könnyen áttekinthető, élhető a beltér. Különösen a 8 colos kijelzőn megjelenített új generációs navigációs rendszert kell dicsérni, amely gyorsan, pontosan működik ráadásul a Hyundai – a Comfort felszereltségi szinttől felfelé – hétéves, ingyenes előfizetést kínál a TomTom LIVE szolgáltatásokra. S ha már új generációs technológiák: a mérnökök remekül fejlesztették tovább a csomagtér ajtajának érintés nélküli nyitását. Az „intelligens elektromos csomagtérajtó” rendszer automatikusan felnyitja a csomagtérajtót, ha legalább három másodpercen át mögötte tartózkodik valaki, akinél ott a kulcs nélküli nyitási rendszer jeladója. Az okos ajtó jól működik, ráadásul valóban nagy könnyebbség úgy zárni a nagybevásárlást, hogy a kocsi magától nyitja – az átlagos használathoz bőven elégséges az alapállapotban 513 literes – csomagtér ajtaját.

A teszt végére maradt a kipróbált Tucson legellentmondásosabbnak tűnő eleme: a motor. A másfél tonnás, négykerékmeghajtással és automata sebességváltóval szerelt Tucsonhoz a mai trendek szerint egy nyomatékos dízel passzolna leginkább. Tesztautónkba azonban egy turbós benzinmotor került, annak is az erősebbik változata. Bár elsőre furcsának tűnik a motorválasztás, de hamar kiderült, hogy ebben a kategóriában is van élet a dízeleken túl: a pörgős 177 lóerős motor kifejezetten lendületesen mozgatja a Tucsont, amely a százas sprintet kilenc másodperc alatt abszolválja, és akár kétszázzal is repeszthet. Nehéz jobb láb idején a fogyasztás persze megugrik, de kényelmesen utazva elérhető a gyárilag megadott 7-8 literes átlagfogyasztás. (Az pedig aki már „kinőtt” a gyorsulgatásos korszakából, és megelégszik a takarékos, nyugodt haladással, négy dízelmotor közül választhat.) S bár a Tucson a városi terepjárók kategóriáját erősíti, nyugodt szívvel rögzíthetjük: a négykerékmeghajtásnak és nagyobb hasmagasságnak hála könnyebb terepen, hóban, sárban biztosan nem vall szégyent, s ami talán ennél is fontosabb: jól állja a hazai kátyútengert is.

Ahhoz, hogy Tucson az eladások terén, a maga kategóriájában kifejezetten taroljon az sem mellékes, hogy a tisztes termetű autó jó felszereltségű belépő kategóriája, a Life benzines, 132 lóerős 1,6 GDI változata már 5.8 millió alatt elérhető. A csúcsmodell a 136 lóerős dízel, Exclusive 2.0 CRDi LP ára pedig 9.5 millió – a két véglet között pedig bőven akad még választási lehetőség.

é-z