Varsó, igazi csoda Európa közepén

 A gyönyörűen felújított Chopin reptérre érkeztünk a LOT menetrendszerinti járatával. Helyi ismerősömtől megtudtam, a fapadosok már az újjáépített katonai reptéren, Modlinon landolnak. Miközben a reptérről a hét kilométerre fekvő belvárosba tartott a taxink, feltűnt a lengyel Manhatten, megépítésének koncepciója hamar világos lett, a tervezők módszeresen eljelentéktelenítették a varsói eget uraló 231 méter magas Kultúra és Tudomány Palotáját, amit Lengyelország népe Sztálintól kapott ajándékba 1952-ben. (Testvérei Moszkvában állnak, legismertebb a Lomonoszov Egyetem. A szovjet propaganda szerint Varsó választhatott, ezt a sztálinbarokk monstrumot kéri vagy metróvonalat, és bizony előbbire esett a kultúrára éhező nép választása.)

Varsó és Budapest sok mindenben hasonlítanak egymáshoz: mindkét város kb. 1,7 millió lakosú, egy folyó két partján épültek. Talán csak az más, hogy a Visztula keleti partján fekvő modern, paneltengeres Praga városrész nem kapcsolódik szervesen a város másik feléhez, az óváros a túlparton egy nem túl nagy körben koncentrálódik. Magát a folyópartot is most kezdik kihasználni, ottjártunkkor már láttunk pár fürdőzőt.

…….

A város csak a 16. századtól játszik szerepet Lengyelország életében, III. Vasa Zsigmond 1596-ban ide helyezte át a királyi udvart Krakkóból. Az uralkodónak állítólag orvosai javasolták a falusi levegőt, a krakkóiak máig falusinak tekintik a fővárosiakat (és persze vica versa). A valóság persze ennél racionálisabb, a választott király, Zsigmond közelebb akart lenni Svédországhoz, aminek a trónját 1594-ben örökölte meg apja, III. János halála után. A város a 17. században indult igazán fejlődésnek, és bár Krakkó 1734-ig koronázó város maradt, egyetem, paloták és számos hivatal épült Varsóban. Virágzása 1795-ig, az ország három részre szakadásáig tartott, és az új Lengyelország 1918-as létrehozásakor ívelt fel újra. A német megszállás aztán végleg megpecsételte a sorsát, már elfoglalásakor szétlőtték jelentős részét, majd a varsói felkelés után szisztematikusan a földdel tették egyenlővé. (Az önjáró bombák egyikét örök mementóként befalazták a katedrális oldalába.)
A háború után teljes egyetértés volt az újjáépítésről, nagy műgonddal, tervek és fényképek alapján, a lakosság aktív közreműködésével rekonstruálták az óvárost. A világon egyedülálló módon, Varsó újraépített városként került fel az UNESCO Világörökségi listájára 1980-ban.

Az óváros

A városnézést a Starówskaban, az óvárosban érdemes kezdeni, amit vöröstéglás fal vesz körül. A Barbakánon (olasz tervezésű erődítménykapu) belépve hamisítatlan középkori város látványa tárul elénk. Mintha eltévedtünk volna, inkább mondanám Hanza városnak vagy éppen toszkán kisvárosnak, semmint szláv metropolitannek. A Nowomiejska utcán haladva érjük el a főteret, a Ryneket. A szabályos négyszög alakú piactér közepén a várost jelképező sellő szobra áll, kezében karddal és pajzzsal. Körbepillantva megdöbbentem azon, milyen alapos munkát végeztek a restaurátorok, a díszes házak, aranyozott motívumok több száz évesnek tűnnek. (A rekonstrukcióban sokat segítettek a várból elrabolt és később visszaszolgáltatott Bernardo Belotto festmények is.) A korstílusok keverednek, késő gót, reneszánsz és barokk motívumok épültek egymásra. A főtéren ma már nem sikk lakni, az itteni lakások általában 50 négyzetméternél kisebbek.

…….

A következő látnivaló a vár, útközben vessünk egy pillantást a Kanonok sor keskeny házaira, itt található Varsó legkisebb háza, emeletenként egy-egy ablakkal (állítólag ablakok száma alapján vetettek ki adót a tulajdonosra, az utcafronton ezért lett ilyen pici 10/12/14-es számú ház). A tér közepén egy törött harang várja a szerencsére szomjazó Varsóba látogató idegent. A vár előtti téren áll a 22 méter magas Zsigmond oszlop, emlékeztetve a város alapítójára.

Maga a királyi vár, a Zamek Krolewski több korstílus nyomait őrzi.1795-ig volt a királyok rezidenciája, és itt ült össze a parlament is. A németek már a város elfoglalása után le akarták rombolni a lengyel államiság szimbólumának számító várat, de a varsóiak lefényképezték, hová fúrták a robbanóanyagok elhelyezéséhez szükséges lyukakat, és a képeket nyugatra jutatták, egy időre megakadályozva a kegyetlen vandalizmust. Az épület ugyan nem kerülhette el sorsát, 1944-ig szerencsére volt idő a kincsek kimenekítésére. A földig rombolt várat csak 1970-ben kezdték újjáépíteni, közadakozásból. A gondos újjáépítést már úgy kezdték el, hogy tudták, az épület múzeumként fog funkcionálni, így kisebb-nagyobb módosításokat tettek, például egy lépcső kedvéért elhagyták a várat a katedrálissal összekötő folyosót. 1984-ben nyitotta meg a kapuit az épület, bár egyes részeit még mindig fejlesztik. A háború alatt kimenekített kincsek nagy része visszakerült köszönhetően a helyiek lokalpatriotizmusának. A múzeum bejárására érdemes 3-4 órát szánni, lehetőség szerint kerüljük a vasárnapot, amikor vezetés nélküli, ingyenes belépés van, ahogy az ilyen lenni szokott, óriási tömegeket vonzva.

…….

A zeneköltő, Chopin

Nehéz úgy írni Varsóról, hogy ne térjek ki a város nagy fiára, Chopinre, születésének bicentenáriumát két éve ünnepelték. Kötelező látnivaló a Chopin szalon az Akadémia közelében, az Újvárosban. A kis Fryderyk 16 éves volt, amikor szüleivel a ma Chopin Szalonként ismert lakásba költöztek, és négy évet élt itt, mígnem engedve a kor szavának, Párizsba költözött, ahol George Sand írónővel élt együtt egy darabig. A berendezés korabeli, de nem sok köze van a művészhez. Sokkal fontosabb talán az a zongora, amin barátja, Liszt Ferenc játszott. (A múzeumban tilos fotózni.)

A művész 1849-ben halt meg, húga Ludowika – bár a várost megszállás alatt tartó orosz cártól erre ajánlatot kapott – holttestét nem vitette Varsóba, csupán alkoholban tartósított szívét csempészte haza. (Chopin sírja a Per Lasez temetőben található Párizsban). A szívet később befalazták a szomszédos Szent Kereszt templom egyik oszlopába. Ez a templom sem úszta meg a háborús pusztítást, de a helyi plébános kimenekítette az ereklyét, így az épségben átvészelte a világégést. Maga a templom igen népszerű, innen közvetítik a vasárnapi szentmiséket is. És hogy magyar vonatkozását is említsem, II. Rákóczi Ferenc 1701-ben bécsi börtönéből menekülve itt talált menedéket. (A közös múltra utaló tábláknak se szeri se száma Varsóban, nem csoda sok közös királyunk és történelmi személyiségünk volt, Hedvig, Báthory, Bem apó és még sokan mások.)

A parkok városa

Varsóban nagyon sok a zöld terület. Az egyik legjelentősebb park a Park Lazienkowski, a Királyi Fürdőpark a 17. századból. Gyönyörű klasszicista épületeket és számos szobrot csodálhatunk meg a 80 hektáros területen. A park végében a Chopin emlékműnél rendszeresek a zenei események. Ha időnk engedi, érdemes betérni a Vízre épített palotába, amely két tó közé épült, és királyi nyári lakként szolgált. A legizgalmasabbak az itteni esti koncertek, amelyeket villanyvilágítás híján gyertyafényben tartanak. A parkokba kutyát tilos behozni, nem csoda, hogy gyerekekkel is ideálisak egy hétvégi sétához.

A modern Varsó

A Tudományok Palotáját ma már nem akarják eldózerolni, nem is lenne értelme, lehetetlen pótolni 120 ezer négyzetméter hasznos teret, 3900 helyiséget. Múzeumok, színházak, kiállítótermek, mozi, koncertterem, sőt még uszoda is található itt. Toronyóráját az ezredfordulón adták át, a világon a második legnagyobb, csak a Big Ben előzi meg.

A szocialista időkből itt maradt monstrum tőszomszédságában, a központi pályaudvarhoz kapcsolva épült meg az Arany Teraszok nevű bevásárlóközpont, számos márkás üzlettel és megszámlálhatatlan kávézóval. Igazi, jó értelemben vett pláza.

Varsó pár nap alatt leveszi a lábáról a látogatót. Ugyan a krakkóiaktól mindig azt hallom, hogy a helyiek magasan hordják az orrukat, az a vendégszeretet és ezernyi csoda, ami alig egy órás repülőút után fogadott, megér egy, vagy akár több hosszúhétvégét.

Hasznos tanácsok

Közlekedés:
A reptérről a 175-ös busszal lehet bejutni a belvárosba, a menetidő 25-30 perc, a jegy 3 PLN-be kerül. (Éjszaka a busz N32 néven közlekedik). Ha valaki taxival szeretné megközelíteni a szállodát, bátran választhat a reptéren álló autókból, a hiénákat nem engedik be. A taxi viteldíja kb. 30 PLN.
Modlinról vonattal érhető el a belváros.
A varsói tömegközlekedés kiváló, már épül a kettes metró is (ez időnként fennakadásokat okoz a közlekedésben a zárások miatt).

Amit mindenképp meg kell nézni:
Az óváros és a középkori Barbakán
A vár
Szent Kereszt templom
Királyi Fürdőpark
Willanow – Kis Versailles
Varsói Felkelés Múzeuma

.

Szöveg és fotó: Posztós János

.

Magazinunk következő számában a Mazuri Tavakról olvashatnak!