A termékeny félhold

A szőnyegek, damasztáruk, bőrdíszművek a világszerte elismert damaszkuszi kézműipar termékei, bár a bazárokban egyre több a kommersz, külföldi turistáknak szánt szuvenír. Az utcán édességeket is kínálnak a mozgó árusok – ez általános szokás Közel-Kelet arab városaiban. De ha kedvünk támad, bárhol találhatunk egy kellemes kávézót.

Mint mondtam, ősi város ez. Régészeti leletek ugyan főleg a római korból maradtak fenn, domborművek, szobrok, szarkofágok, amforák, épületmaradványok formájában, de az egyiptomi papirusztekercsek már a Krisztus előtti XVI. századból említik Damaszkuszt. Az óvárost övező 6-8 m magas városfal több mint 4 kilométer hosszúságban megmaradt, a modern város főútvonalai az ősi falakon kívül épültek ki – ma már a peremkerületekkel együtt 2 és fél millió lakosa van Damaszkusznak. Az óváros utcái szűkek, sokszor girbegurbák, csak a helybeliek nem tévednek el a labirintusban. Az arabok Krisztus után 660-ban foglalták el Damaszkuszt és az Omajjád-kalifátus székhelyévé tették. Az óvárosban 50 mecsetet, 30 fürdőt, 12 karavánszerájt és 7 iskolát tartanak nyilván a török hódítás előtti korszakból. S bár Szíriában a lakosság 90 százaléka iszlámhívő, azon belül főleg szunnita, közel 10 százalékban hívő keresztények is élnek az országban. Ez magyarázza az arab óvárosban megbújó kápolna fennmaradását is.

A nyilvános fürdőt nők csak külön időpontokban látogathatják. Ők sokkal kötetlenebbül élhetnek, járhatnak-kelhetnek Szíriában, mint azokban az iszlám országokban, ahol iszlám törvények szabályozzák a mindennapi életet. Az utcai öltözködésben is keveredik az európai és a hagyományos szíriai viselet. Ez a viszonylagos lazaság abban is megmutatkozik, hogy múzeumokban, sőt a mecsetekben is hagyják a gyerekeket futkározni.

Az Omajjád-mecset tágas udvara olyan, mint nálunk a Hősök tere a hét végén. A monumentális mecset építése előtt, a rómaiak idején, Jupiter temploma állott errefelé, amely később Keresztelő Szent Jánosról elnevezett bazilikaként szolgált. A mai mecsetet Al-Valid kalifa kezdte építeni Krisztus után 715-ben. Ritka értékű építészeti emléke az iszlám és egyúttal az Omajjád-uralom korai időszakának. A Mekka felé néző mihráb közelében van Keresztelő Szent János kápolnája, amelyhez nemcsak a keresztények, hanem a mozlim hívők is elzarándokolnak. A kápolnát az ottomán uralom idején, a 19. század végén állították helyre.

Az Omajjád volt az első nagy mozlim dinasztia, amelyet időnként arab királyság néven is emlegettek.
Az Omajjádok a mekkai kurajs törzs egyik, főleg kereskedelemmel foglalkozó családját alkották, akik eleinte még elutasították az iszlám tanait. Erre a hitre csak 627-ben tértek át. A mecsetben az arany, a különböző ékkövek és üvegek színes kavalkádja tárul a szem elé. Az idegen minden további nélkül sétálhat a hívők között, akik maguk is otthonosan mozognak itt, a földön ülnek, beszélgetnek, van, aki mobiltelefonját használja. A hatalmas imádkozócsarnokban a puha szőnyegek elnyelik a léptek zaját, szűrt fény teremt különös hangulatot. Hogy 1517 és 1920 között az oszmán-török uralom viszonylagos biztonságot, rendet, gazdagodást hozott a korábbi zűrzavaros évszázadok után, azt kiállítások, múzeumban őrzött tárgyak serege bizonyítja, a menyasszonyi ruháktól, porcelánokon, üvegtárgyakon keresztül.

Az utcakép békét, biztonságot tükröz. E mögött azonban – rejtve ugyan – ott a diktatúra, lényegében hasonló a mi hajdani szocializmusunkhoz. Talán az a lényegi különbség, hogy itt, Szíriában nagyobb teret és szabadságot adtak a vallásnak. Az 1973. évi alkotmány szerint Szíria szocialista népi demokrácia, tervgazdálkodással. Az államfői tisztet azonban csak muzulmán ember töltheti be.

A szíriaiak legnagyobb nemzeti hősének, Szaladinnak a lovas szobrát a városfal közelében állították fel. 1138-ban az iraki Tikritben született, kurd szülők gyermekeként, és a keresztes hadakkal vívott csaták miatt vált hőssé az arabok körében.

Karavánutak és újkori alkuk

Késő délután barátaimmal felmegyünk a város felett emelkedő hegyre. A hegyoldalból érzékelhető, mekkorára duzzadt napjainkra Damaszkusz. Az óvároshoz először a két világháború között épült, európai jellegű negyedek csatlakoznak. A II. világháború után felhúzott lakó- és iparnegyedek a környező oázisokig terpeszkednek. A májusi forróság elől, aki teheti, alkonyatkor feljön a hűvösebb, bár elég kopár hegyoldalba. Az út mentén üdítőitalt, édességet árusítanak, a pavilonokból zene hallatszik. A város lényegében a mészkőből álló Antilibanon-hegység egyik nyúlványának, az 1220 méter magas Kasziun-hegynek a délkeleti lábánál terül el. A Kis-Ázsiából Egyiptomba tartó, a hegyvidék és a sivatag határán vezető ősi karavánút itt találkozik azzal az ugyancsak ősrégi úttal, amely a hegyvidék hágóin át a Földközi-tenger partjára vezet. Az oszmán-török időkben Damaszkusz volt a Mekkába tartó zarándokoknak is az egyik legfőbb megállóhelye.

Hogy ekkora nagyváros nőtt ki ezen a félsivatagi tájon, annak legfőbb oka, hogy az Antilibanon hegyvonulatai felől érkező kis Barada folyó oázisokat varázsol a Szír-Arab tábla sivatagába. A folyó utolsó csepp vizét is öntözőcsatornákba vezetik.

Barátaimmal meghívást kapunk a Damaszkusz Rózsadombjának is nevezhető, a hegyoldalba épített lakónegyedbe. Sofőrünk, Saha is velünk jön. Őt tipikus szíriainak tartjuk, míg Valid nevű házigazdánk szíriai beduin, egészen más fizimiskával. Ízléses, sőt elegánsnak nevezhető garzonlakásban él. Valid Palmirában, a világhírű sivatagi oázisvárosban született, ott járt középiskolába, majd Damaszkuszban az egyetemen angol irodalom szakra iratkozott be. Később hat évig Kanadában dolgozott, de szíve visszahúzta Damaszkuszba, amit – s ezt a szoba falán látható, az óváros hangulatát tükröző képek is bizonyítják – imád.

2005-ben a libanoni határ felé közeledtünk a gyér forgalmú damaszkuszi úton. Forgalom alig volt akkor. Ha egy évvel később jártam volna erre, az izraeli támadások elől Libanonból menekülő emberáradat lassította volna az előrejutást. Szíria már kétszer szenvedett vereséget Izraellel szemben, 1967-ben és 1973-ban. Ekkor vesztette el a Golan-fennsíkot, amely azóta is izraeli ellenőrzés alatt áll. Szíria és Libanon határa a nagyhatalmak megállapodásának eredménye. Mindkettő az első világháború után népszövetségi mandátumterületként francia igazgatás alá került, és csak a második világháború vége felé sikerült megszerezniük a tényleges önállóságot. A határállomáson hosszadalmas az ellenőrzés, de van gyorsbüfé és szuvenírbolt.

Ókori istenek nyomában

A libanoni oldalon Aanjart keresem fel először, amely a híres, sokat emlegetett Beeka-völgy centrumában van, mindössze 60 kilométerre Bejrúttól, nagyjából 900 méter magasságban a Földközi-tenger szintje fölött. Aanjart I. Valid kalifa alapította a VII. században. Alapvetően különbözik Libanon többi régészeti lelőhelyétől, mert épületei egyetlen történelmi időszakot, az Omajjádok korát képviselik. Abban az időben az egyik legfontosabb kereskedelmi központ volt a birodalom belsejében. Virágzása kérészéletű volt, már 744-ben romba dőlt, és Csipkerózsika-álmát aludta a homokhordalék alatt, míg csak 1940-ben az ásatások szenzációs eredményekhez nem vezettek. Először 600 kisebb üzletet tártak fel, majd két palotát, egy mecsetet, lakóházat, valamint egy fürdőt, utóbbit a hárem szomszédságában.

Aanjar azonban ismertség szempontjából elbújhat Baalbek mögött, ahol földön heverő, félig kifaragott monumentális kőtömbök fogadják az embert. A romok körül nagy a zaj és a forgalom. Baalbeket a föníciaiak alapították a Beeka-völgy legmagasabb pontján. Szent hely volt számukra, ahol három istenség kultuszát ápolták: Baálét, Amatéét, a feleségéét, valamint fiáét, Aliyanét, aki a források védőszentje volt. Maga Baál eredetileg Kánaán termékenységistene volt, aki minden esztendőben meghalt és újjászületett. Tőle függött, milyen lesz a termés. Halála és feltámadása a természet megújulását szimbolizálta. Ez vagy más hasonló kultusz a Közel-Kelet minden földművelő népének kultúrájában megtalálható. Baál a telet a pokolban töltötte, ahonnan tavasszal tért vissza a földre. A számunkra a görög Pantheonhoz hasonlóan tarka hitvilágban Baál, mint isten, helyettesítette apját, Élt is, az ég istenét, felesége pedig Astartét, Él hitvesét. Vallási központ szerepét Baalbek a Római Birodalom korában is megőrizte. A római császárok a vallások és művészetek sokféleségét okosan ötvözték a soknemzetiségű birodalom összetartása érdekében.

A Bekaa-völgy, a nyáron is hófoltos Libanoni-hegység és az Antilibanon hegyvonulatai között a mai Libanon az egykori Fönícia legtermékenyebb vidéke volt. A Földközi-tengertől a szíriai sivatagig terjedő sávot nem véletlenül nevezték termékeny félholdnak. A völgyben dél felé a Litani, észak felé az Orontesz folyó vizével öntözték a földeket. Erre vezettek az ősi karavánutak is a sivatag és a Földközi-tenger között. Baalbek azonban elsősorban vallási központ volt, a föníciai kereskedelem és gazdaság a tengerparti városokban koncentrálódott.

A Keresztények völgye

Visszatérek Szíriába, abba a völgybe, amelyet régen a Keresztények völgyének hívtak, most az Édenvölgy nevet kapta Szíria legújabb kori történelmében. Ebben a völgyben van a szíriai keresztények egyik legcsodálatosabb, Szent Györgyről elnevezett kolostora. Felső szintje modern, 1857-ben épült, alsó szintje a XIII. században. A sárkányölő György az egyik legnépszerűbb szent a Közel-Keleten. Kappadókiából származó katonatiszt volt, aki a keresztényüldözés idején halt vértanúhalált Lyddában. A hagyományok szerint Dadianosz perzsa király börtönében borzalmas kínokat kellett elszenvednie. Mint fogolynak látomásában maga Krisztus adta tudtára, hogy szenvedései 7 évig fognak tartani, és ezalatt háromszor meghal és feltámad. Volt, hogy egyszerre 60 szöget ütöttek a fejébe. A sárkányölő Szent György-motívum, amely elsősorban a költőket és ikonfestőket ihlette meg, csak jóval később jelent meg a nyugati legendákban, a legrégibb Szent György-változatokból hiányzik.

A finoman faragott ikonosztáz képei Jézus életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Az ikonosztáz az ortodox templomokra jellemző. Itt, Szíriában görög, szír és örmény ortodox vallás is létezik, de vannak római és görög katolikusok, protestánsok, sőt egyre kisebb számban zsidó vallásúak is.

A kolostor felől Szíria legnagyobb lovagvára, a Crak de Chevaliers látható. A keresztes háborúk idején épült, magyar király is részt vett az építés finanszírozásában. A keresztes háborúk, a nyugati kereszténység hadi vállalkozásai, a XI. század végétől a XIII. századig tartottak.

Fő céljuk a Szentföldnek, más néven Palesztinának az arab iszlám hódítóktól való visszafoglalása volt. A név onnan ered, hogy a hadjáratokban részt vevő lovagok jobb vállukon és fegyverzetükön vörös keresztet viseltek. A hadjáratokat a római pápák irányították. Történelmi szemlélettel azt mondhatjuk, hogy a háborúk válaszok voltak az iszlám támadásaira a nyugati és keleti kereszténység ellen. A hadjáratokat közvetlenül az váltotta ki, hogy az ún. szeldzsuk törökök 1076-ban Palesztinát meghódították, az araboktól addig tiszteletben tartott keresztény szent helyeket meggyalázták, és a keresztény zarándokokat bántalmazták. Az első keresztes hadjárat 1096-ban kezdődött. A nemes cél gyakran deformálódott, egyes csoportok dúltak, raboltak a Szentföld felé tartó hosszú úton. A későbbi rendezett hadsereg létszáma a 300 ezret is elérte. A végső cél Jeruzsálem elfoglalása volt. A következő évszázadokban több hadjáratot vezettek a Szentföldre, átmeneti sikerekkel. E hadjáratok során építették fel a Crak de Chevaliers-t, a Földközi-tengertől a hegyvonulatokon át a szíriai sivatagok felé vezető fontos hadiút közelében. Ez a hatalmas erőd volt a leglátványosabb a keresztesek által épített várak közül. A mai jórészt romos vár helyén régebben egy kisebb erődítmény állt. Erőd a lejtőn: ez volt a neve. Majd 1011-ben kurd várvédők teljesítettek szolgálatot falai között. Ezt a kisebb erődöt foglalták el a keresztesek 1110-ben és építették fel a ma romjaiban is tekintélyes méretű várat. Benne hatalmas élelmiszer- és ivóvíztartalékokat halmoztak fel ostrom idejére, így a várvédők sokáig bírták az arabok ostromát, bár végül megadásra kényszerültek.

A vízkerekek városa

Sárga taxik haladnak libasorban Hama városában az Orontesz folyó hídja felé. Ennek a folyónak a vize működteti a földkerekség legnagyobb vízkerekét, amelyet a kerékre szerelt lapátok forgatnak. A víz emelésére a kerék szegélyére erősített edények szolgálnak, amelyek a vizet a kerék legmagasabb pontjára emelik, és onnan vízelvezető vályúval csatornákba vezetik. A közelben egyébként római útszakaszok is megmaradtak.

Hama kisváros, Aleppo – viszonylag közel hozzá – nagy forgalmú modern város. Egy évszázaddal ezelőtt még így írtak róla: „Az utcák keleties képet tárnak elénk, de jól vannak kövezve, és faragott kőből épített házai nagyrészt igen csinosak.” Lakosai közül akkortájt 20 ezren keresztények, 5 ezren zsidók voltak. A damaszkuszi közösségen kívül itt volt Szíria legnagyobb zsidó közössége, amely külön városrészt alkotott. Külön városrészük volt a bennszülött keresztényeknek és az európai származásúaknak is. Ez az etnikai kép alaposan megváltozott, és a város másfél millió lakosának túlnyomó része ma arab, de megmaradt Aleppo forgalmi csomópont és üzleti jellege. Boltjai késő este is nyitva állnak, a hatalmas bazár közelében most is sok a járókelő. Ugyanakkor vannak csendes, meghitt pontjai is a városnak. Egy kisebb parkban esti festőiskola növendékeit oktatják a szabad ég alatt. Nyári estéken friss szél hoz enyhet a forró nappalok után, az emberek, fiatalok és öregek egyaránt barátságosak, érdeklődők. Igazából az esti órákban lehet megérezni ennek a nagyvárosnak az intimebb jelenségeit. Csendélet a termékeny félhold egyik legnagyobb városában.

Top Damaszkusz

Damaszkusz legalább két napot megér, de a legjobban akkor járunk, ha 5 napot rá tudunk szánni. Bármennyi időnk is van, semmiképpen nem hagyhatjuk ki a valódi keleti hangulatot árasztó, hagyományos piacot, a Souq Hamidiye-t, a Citadellát, a Nur al-Din kórházat és múzeumot, a Madrasas Zahiriye és Adiliye-t, a Salah al-Din-i sírkövet és az Omajjád-mecsetet. A keresztények számára különösen érdekes lehet a Dél-Kelet minaret, a Madhanat Issa, amit Jézus tornyának hívnak. A mozlim hagyományok szerint Jézus ezen a tornyon keresztül száll majd le a földre, hogy az ítéletnapon harcoljon az Antikrisztussal.

Szintén sokat ígér az Azem palota-múzeum és a Souq Assagha – az aranypiac. Ha tehetjük, mindenképpen keressük fel Hamman al-Malik al-Zahert, a török fürdőt, amely csak férfiakat szolgál ki, akik itt élvezhetik az arab kávé sajátos ízét és a nargilét – a vízipipát.

Hagyományos vásárok és fesztiválok Szíriában

Vásárok és fesztiválok Esemény ideje
Nemzetközi Virágvásár Damaszkusz, április–május
Műszaki Fesztivál, Palmyra május–június
Bor Fesztivál Sweida, július
Gyapot Fesztivál Aleppo, július
Damaszkuszi Nemzetközi Vásár augusztus
Szenvedély és Öröm Fesztivál Lattakia, augusztus
Arab Könyvvásár Damaszkusz, szeptember
Sivatagi Fesztivál (Albadiya) Deirezzor & Palmyra, szeptember
Időszaki Bosra Fesztivál kétévente, szeptember
Damaszkuszi Mozi Fesztivál kétévente, október
Tudományos Hét Damaszkusz, Aleppo vagy Latakia, november
Színház Fesztivál Damaszkusz, kétévente, november
Forma Művészetek Éves Vására Damaszkusz, szeptember
 

Nemzeti és hivatalos ünnepek
Hétvégi ünnepnapok: péntek
Január 1.: új év első napja
Március 8.: forradalom napja
Március 21.: anyák napja
Május 1. : munka ünnepe
Május 6.: vértanúk napja
Október 6.: októberi felszabadulás ünnepe
December 25.: karácsony

Legyél az első hozzászóló "A termékeny félhold" című cikkhez

Szólj hozzá

Your email address will not be published.


*