James Cameron sikeresen végrehajtotta az emberiség második merülését a Föld legmélyebb pontjára

Az út 2 óra 36 percet vett igénybe, ennyi időbe telt, míg a 7 méter hosszú és 11 tonna súlyú Deepsea Challenger nevű speciális tengeralattjáró elérte célállomását, a Challenger Deep nevű vidéket, 10 898 méter mélyen.

Vízre emelekik a DeepSea Challengert (Fotó: National Geographic / Mark Thiessen)

Merülése során a lent található kőzetekből, esetleg élőlényekből hozott volna mintát a tengeralattjáróra szerelt robotkar segítségével, de a hidraulikus folyadék szivárgása miatt végül ez nem sikerült – emiatt végül a tervezett 6 órás merülés helyett 3 óra után a felszín felé indult.
A lent töltött három óráról Cameron úgy nyilatkozott, hogy úgy érezte, mintha egy teljesen más világba került volna, mintha elhagyta volna a Földet. Ugyanakkor hozzátette, hogy a több ezer méteres mélységekbe hatoló korábbi próbamerülései során tapasztalt gazdag élővilágra számított itt is, azonban alig látott mást, mint a szinte teljesen egyenletes tengerfeneket, csupán néhány úszó, rákszerű élőlénnyel találkozott.

A Deepsea Challenger percekkel az indulás előtt. (Fotó: National Geographic / Mark Thiessen)

A Deepsea Challengert különféle belső és külső kamerákkal szerelték fel. A fedélzeten megtalálható volt egy iMAX kamera is, mely egy külön ablakon át vette a külső eseményeket, emellett több hd kamera, és 3D kamera melyeket a hajó külsején helyeztek el.

A felfele tartó út rövidebb ideig tartott. A ledobott, mintegy 450kg súlynak köszönhetően, a víznél is könnyebb habból készült hajótest 13km/h-ás sebességgel haladt felfelé, így az indulástól számított 70 perccel később már a felszínen volt újra.

.

.

.

A biztonságot nagyon komolyan vették

A csapat semmit sem bízott a véletlenre. Íme néhány adat:
– A különféle elektronikai felszerelések és tartályok mellett Cameron ülése alatt helyet kaptak a tartalék akkumulátorok vészhelyzet esetére.

– Az összesen 7 órás (9 órásra tervezett) merülésre 56 órára elegendő oxigént tartalmazó tartályt helyeztek el.

– A filmrendező külön légzőgyakorlatokkal készült arra, hogy megnövelje a tüdőkapacitását, ha esetleg tűz ütne ki a kabinban és vissza kellene tartania a lélegzetét, míg felveszi a légzőmaszkot. Bár ennek valószínűsége csekély, mivel a kabinban minden berendezést és tárgyat az utolsó ragasztószalagig, beleértve Cameron ruháját is tűzálló anyagból készítették, így nagyobb tűz kialakulására szinte semmi esély sem volt.

– Egy hidrofon segítségével kommunikál a felszínnel a rendező, azonban ha ez mégsem működne, akkor írásban, chaten keresztül folytatták volna a beszélgetést.

– Cameron légáteresztő pólóban és nadrágban vágott neki az útnak, melyeket a lent uralkodó fagypont közeli hőmérséklet miatt igény szerint elektromosan fűteni is lehetett. Emellett hálózsákot és egyéb rétegeket is vitt magával, ha esetleg hosszabb időre lent ragadna.

– Habár élelem és folyadék bőven volt a kabinban, beépítettek egy olyan rendszert is, mely a lecsapódó párát és az izzadtságot összegyűjtik egy hűtőtartályban, melyből Cameron szükség esetén egy szívószállal inni tud.

– Mivel a kabinban szinte magzatpózban kellett elhelyezkednie a merülés teljes hossza alatt, így több hónapon át tartó jógagyakorlatokkal készítette fel az 57 éves rendező testét a megpróbáltatásra.

Don Walsh Gratulál James CAmeronnak a sikeres merülés után. (Fotó: National Geographic / Mark Thiessen)

A legelső merülés

A legelső merülést a Mariana-árokba 52 évvel ezelőtt, 1960. január 23-án hajtotta végre Jacques Piccard és Don Walsh Trieste nevű tengeralattjárójukkal. Ők mindösszesen 20 percet töltöttek a Föld legmélyebb pontján akkor, mert a nagy nyomás miatt repedés keletkezett az ablakuk külső részén, így kénytelenek voltak saját biztonságuk érdekében is a felszínre indulni. Azóta Cameron volt az első aki járt a fenéken.

James Cameron a merülés utáni első pillanatokban (Fotó: National Geographic / Mark Thiessen)

forrás: origo