Minden autónak megvan a maga színe – szokták mondani, aminek igazságtartalma újra és újra visszaigazolódik. Pontosan úgy, ahogy a Ford sportos családi kombijánál, ami fekete színben pompázva pontosan azt adja vissza, amit első ránézésre gondolunk róla. Brutál erős, biztonságos és mellé kényelmes. Ford Mondeo 2.0 TDCi biturbo PowerShift ST Line teszt.
Ki akarna egy film negatív figurája lenni? – kivéve persze, ha nagyon jól megfizetik. Meg mondjuk akkor, ha imádjuk az erős és gyors autókat, amit – általában fekete színben – a rossz fiúk feneke alá tolnak, hogy azzal tudjanak menekülni az innen-onnan váratlanul felbukkanó üldözőik elől. Nos a Ford sportvonalának minden erényét felvonultató ST Line Mondeóra hangszerelt változata ugyan még nem kapott szerepet filmekben, de azt biztos, hogy a jó és a rossz fiúk kezében is ütős autó lenne. De egy sportos családapának sem kell szégyenkeznie vele a família apróbb nagyobb tagjai előtt, miközben az üzleti világban mozogva is visszafogottan kiélheti a sebesség iránti szenvedélyét.
Nem feltétlenül csak a biztonságra meg a praktikumra kell alapozni egy családi kombit, lehet az dögös és szélvész gyors is – lényegében ez próbálta igazolni a Ford a Mondeo 2.0 TDCi biturbo PowerShift ST Line verzióval. Jelentjük: a gyár teljesítette a küldetést, ez a kombi – különösen a karakterét legjobban tükröző fekete színben –, tényleg más mint a többi.
Van annak bája, hogy a Ford legyárt egy 210 lóerős, bődületesen nagy, 450 Nm méter nyomatékú, ennek megfelelően szélsebes autót, és miközben a futóműtől kezdve az optikai elemeken át az abroncsokig minden a dinamikus haladást szolgálja, mégis arra hívja fel a figyelmet: ez valójában nem sport-, hanem csak sportos verzió!
Márpedig épp erről van szó a Ford Mondeo 2.0 TDCi biturbo PowerShift ST Line esetében. A márkánál az ST betűjelzés a csúcskiadások számára fenntartott „kód”, a tesztre kapott Mondeón azonban az ST mellett ott a Line szócska is, ami elvileg arra utal, hogy ez a modell főként látványában sportos. A hangsúly persze az elvilegen van: mert vannak ugyan 300-400 lóerős sportkombik, de valójában a lendületesen hajtó, vezetni szeretni családapák számára aligha kell több, mint amit ez a Mondeo tud.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy amíg a legtöbb kombi esetében a külsőről a biztonság meg a jó nagy csomagtér ugrik be az embernek, addig ennél a Mondeónál egészen más. A gyárilag ültetett futómű, a 18 colos felnigarnitúra, a rendkívül széles gumiszett, az agresszívabbra vett orr-rész meg a hátsó spoiler együtt inkább száguldásra csábít, mintsem óvatos kirándulásokra. A látszat pedig nem csal, hiszen a 210 lóerő és a 450 Nm nyomaték brutálisan viszi a kocsit: bár bő másfél tonnás az autó, mégis alig 8 másodperc alatt ugrik százra, végsebessége pedig majd 230 km/h.
Noha városban sem nehéz boldogulni vele – különösen a kiválóan működő parkolásautomata könnyíti meg az urbánus sofőr életét –, méretei alapján természetesen az országúton, autópályán, hosszú utakon ideális a sportos Mondeo, amiben úgy érzi magát az ember, mint egy acéllal körbevett sportos tankban. A feszesebb futóműnek hála még nagyobb tempónál is rendkívül magabiztosan fekszi az utat, és lényegében minden sebességtartományban megindul a bőséges erőtartaléknak hála.
Persze nem csak menetteljesítményei teszik ideális utazóautóvá a Mondeót. A hatsebességes PowerShift automata tökéletesen teszi a dolgát, miközben megannyi vezetést segítő rendszer teszi könnyebbé a sofőr dolgát. Ezek közül is ki kell emelni a rendkívül jól programozott adaptív tempomatot, amely pont akkor és éppen annyira úgy kezd lassítani mint, ahogy a vezető tenné, és ha újra szabad az út, akkor késlekedés nélkül, kellő dinamikával veszi fel újra az utazósebességet. Különösen hosszú utakon jön jól a sávtartó elektronika, ami ma már – különösen eben a szegmensben – nem újdonság, mégis meg kell említeni: megnyugtató, hogy a rendszer magabiztosan és hiba nélkül kormányozza vissza a sávba a kocsit, ha elkalandozik a sofőr figyelme.
A pihentető és nyugodt utazáshoz jó partner a koncerttermi élményt adó hifi, a jól működő, a telefonokkal könnyen szinkronizálható multimédiás rendszer. Mindezt pedig nagy kényelemben élvezhetjük: a csomagoknak biztosan jut hely a több mint 500 literes raktérben, a szövet-bőr ülések remek ergonómiájúak, az ötméteres hossz és a közel kétméteres szélesség pedig garancia arra, hogy nem csak az elől, hanem a hátul ülőket is helybőség várja.
Erős, gyors, dögös, nagy és luxusszinten felextrázott – ennek a kombinációnak persze ára van: úgy 11 millió forintot kell fizetni érte. Igaz, ezért valójában három autót is kapunk: egy üzleti kocsit, amivel lehet akár prezentálni is, egy tökéletes utazótársat és egy sportgépet, amivel olykor kiélheti magát a családapa. Emellett a Fordnál azokra is okosan gondoltak, akik a cégautó kiválasztásánál úgy szeretnének az extrák és az értékhatár tekintetében kompromisszumot kötni, hogy azért a vezetés öröme is teljes mértékig megmaradjon számukra.
é-z
Legyél az első hozzászóló "A sportos erőgép – Ford Mondeo ST Line teszt" című cikkhez