Dada és szürrealizmus – október 19-ig meghosszabbítva!

A dada és a szürrealizmus – mint a 20. század első évtizedeinek két nagy művészi irányzata – radikálisan megújította a művészetről való gondolkodást. A dada a hétköznapi tárgy átértelmezésével, a véletlen szerepének hangsúlyozásával, a hagyományos esztétikai érték megkérdőjelezésével, a szürrealizmus pedig a valóság újraértelmezése és a valóságfogalom kitágítása révén az alkotófolyamat új lehetőségeit teremtette meg. A dada és a szürrealizmus olyan új műfajokat hozott létre, mint az objekt (a művész által átértelmezett használati tárgy), a fotómontázs, a kollázs és az asszamblázs (mindkettő fotók, képek és egyéb tárgyak sajátosan új rend szerinti összeállítása), vagy a readymade, amely egyszerűen nem több, mint a készen talált használati tárgy művészi felhasználása.

Válogatásunk nagy hangsúlyt fektet a dada és a szürrealizmus sokféle műfajt, technikát és médiumot teremtő sokszínűségére és az irányzatokra jellemző változatos technikai kísérletekre. Az André Masson, Max Ernst, Jean Arp, Joan Miró műveire jellemző biomorf formák, valamint a véletlent is beépítő automatikus eljárások a szürrealizmus tudatalattira irányuló érdeklődésére reflektálnak, míg a René Magritte, Joseph Cornell, Salvador Dalí és Paul Delvaux műveiben megjelenő álom és vágy tematika a képzelet felszabadítását hangsúlyozza. Kurt Schwitters, Hannah Höch, Man Ray és a dadaista mozgalom képviselőinek szokatlan tárgyösszeállításai, kollázsai és fotogramjai a művészet és az élet határait feszegetik, akárcsak Duchamp provokatív readymade-jei, amelyek a 20. századi művészet későbbi fejleményeire is nagy hatással voltak. A kiállításon bemutatott több mint száz festmény, objekt, fotómontázs, kollázs, asszamblázs és readymade a dadát és a szürrealizmust meghatározó fogalmak, témacsoportok mentén kínál betekintést az irányzatok történetébe.

Noha kimondottan magyar dadáról és szürrealizmusról nem beszélhetünk, a Dada és szürrealizmus című kiállítás alkalmat teremt arra, hogy a két irányzattal kapcsolatba hozható sajátos magyarországi közelítésmódokat is bemutassuk. A magyar köz- és magángyűjtemények műveiből összeállított, Átrendezett valóság című válogatás egy, a Jeruzsálemből érkező kiállítás anyagához hol szorosabban, hol lazábban kötődő fogalmi párbeszédnek ad teret.

Az időrendben, illetve hívószavak mentén szerveződő tárlat olyan sajátos alkotói stratégiákat mutat be, amelyek a változó közép-európai, illetve magyar társadalmi és politikai valóság közepette felhasználták és (újra)értelmezték a dada és szürrealizmus tanulságait. Erre utal a magyar válogatás címéül választott „átrendezett valóság” kifejezés is, amely Erdély Miklós Bálint Endre fotómontázs-kiállításáról szóló írásából származik.

A nemzetközi dadával való kapcsolatkeresést az 1920-as években a MA folyóirat szűkebb és tágabb köreinek (többek közt Kassák Lajosnak, Moholy-Nagy Lászlónak, Bortnyik Sándornak) a művei és dokumentumai szemléltetik. A negyvenes években a „természet rejtett arca” felé forduló teoretikus, Kállai Ernő, illetve az „elvont művészek” (Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc) vagy az Európai Iskola tagjai (többek közt Korniss Dezső, Bálint Endre, Anna Margit) egyaránt a szürrealizmus egy-egy lehetséges irányát képviselik, akárcsak a különleges technikákat sajátos, szürrealisztikus képi világgal ötvöző Ország Lili vagy Gedő Ilka az 1950-es évektől.

A mindkét irányzatra jellemző szabad, asszociatív műfaj- és motívumkezelés, tárgy- és anyaghasználat folyamatos inspirációs forrást jelentett a későbbiekben is. Az így megszülető művek gyakran hangsúlyozottan személyes, illetve ironikus módon reflektálnak a közép-európai történelmi és léthelyzetekre. A dadaista látásmód Magyarországon leginkább az 1970-1980-as évek neoavantgárd irányzataiban érhető tetten.

A Dada és szürrealizmus-kiállítással egy időben kerül megrendezésre az Életre kelt (film)kísérletek. Az avantgárd első mozija című tárlat is. A válogatás a klasszikus avantgárd szürrealista és dadaista ihletésű filmművészet alkotásaiba, valamint más, kinematográfiai jellegű, a mozgókép médiaspecifikus lehetőségeit kutató, de nem celluloidszalagon rögzített ábrázolásokba nyújt betekintést.

A többek között Man Ray, Fernand Léger, Viking Eggeling, Hans Richter, Luis Bunuel és Salvador Dalí nevével fémjelzett ikonikus filmek párhuzamaként Magyarországon először kerülnek vetítésre a közép-kelet-európai avantgárd „abszolút film” jelzővel ellátott kísérletei. A tárlat érdekessége, hogy három korszakalkotó, de korábban soha nem látott mozgókép premierjére is sor kerül. Gerő György dadaista író a legelső hazai avantgárd filmként számon tartott és Bruce Checefsky által a közelmúltban rekonstruált alkotása mellett a kiállítás vászonra tűzi Bortnyik Sándornak egy szürrealista montázsként értelmezhető munkáját (amelyet a legkorábbi ismert magyar szerzői animációnak tartanak), valamint Gyarmathy Tihamér hatvan évig egy fiók mélyén lappangó fotogramfilmjét.

Dada és szürrealizmus. Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí
Válogatás a jeruzsálemi Izrael Múzeum gyűjteményéből
Kurátorok: Dr. Adina Kamien-Kazhdan (Izrael Múzeum, Jeruzsálem), Kumin Mónika (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria)

Átrendezett valóság
Alkotói stratégiák a magyar művészetben a dada és a szürrealizmus vonzásában
Kurátor: Kumin Mónika (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria)

Életre kelt (film)kísérletek. Az avantgárd első mozija
Kurátor: Orosz Márton (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria)

További információ:  www.mng.hu/