A smaragd sziget

A hosszú ideig érintetlen édenkertet 975-ben arab tengerészek fedezték fel, és előbb Ezüst-, majd 1507-től Domingo Fernandez portugál tengerész jóvoltából Hattyú-szigetnek nevezték. Nem sokáig: Wareyck holland admirális itt szakította meg fűszerkereskedő útját, s ha már errefelé járt, Princ Maurice Nassau hercegéről keresztelte el a szigetet. Az első, többnyire angol telepesek rabszolgákat hoztak, ébenfát termeltek ki, s mellettük a hollandok és a franciák is egyre jobban megkedvelték a szigetet. De Labourdonnais kormányzó az 1700-as évek elején jogot és törvényt teremtett, de az 1810. évi Grand Port-i csata után a brit birodalomhoz került a sziget. Nem sokkal később az angolok visszaadták Franciaországnak Réuniont; Mauritiust, Rodriguest és a Seychelle-szigeteket viszont megtartották. Port Louis szabad kereskedelmi központ lett, 1833-ban megszűnt a rabszolgaság, majd közel százhatvan évvel később, 1992-ben pedig a szigeten kikiáltották a köztársaságot.

Szőrös licsi és óriásteknős

A kicsinyke sziget – legmagasabb csúcsa, a Piton de la Petite alig 828 méter magas – hegyei különleges formájúak, mintha csak a természet groteszk gyurmajátékkal alakította volna ki alakzatukat: a délkeleten kiszögellő Bambous-hegy különösen érdekes, fekvő oroszlánra emlékeztet.

Vegetációja trópusi, éghajlatára csupán a két meleg évszak jellemző, s az utazásra legalkalmasabb a május és november közötti száraz, kellemes időszak. Januártól áprilisig ciklonok veszélyeztethetik a térséget, melyek nagy kárt okozhatnak. Pompás gyümölcsei, egzotikus virágai közül az édeskés frangipani, a skarlátvörös flamboyant, a rózsaszín és lila cassia, a lila, piros és rózsaszín bougainvillea, a hibiszkusz és kanna, a banán, ananász és papaja, a zöld guava, a sárgásvörös mangó és a szőrös licsi a legismertebbek. A húsféléket külföldről hozzák be.
Egykori ébenfaerdőinek nagy részét kiirtották a holland és francia telepesek a cukornádültetvények miatt. A mai szigetlakók filaonnak nevezett fenyőfélét ültetnek tengerpartjaira, hogy a szél elől védjék strandjaikat. Őslakos madarai, a dodó és a szoliter rég kihaltak, ma már csak a rózsaszínű galamb, az óriásteknős, a beszélő papagáj és a színes trópusi madarak honosak errefelé. Majom, nyúl és szarvas is akad, mérgező hüllő viszont nincs, a turisták nagy örömére. Búvárkodni annak is érdemes, aki e sportot nemigen műveli: a sekély mélységű, meleg vizű tenger színes koralljai, a szivacsok és lebegő anemonák, színes halak és polipok, tengeri csillagok a természet különleges fantáziavilágát alkotják.

Névre szóló étlap

A turisták legjobban a sziget északi oldalán található Grand Baie-t és környékét kedvelik, itt találhatók Mauritius legszebb strandjai a Teknősbéka-öböllel s a Mon Choisy hangulatos fürdőhelyével.

És itt található a Triolet nevezetű városka, melynek hét kilométeres főútja a leghosszabb út a szigeten. Apropó, utak! Mintha csak az egykori gyalogutakra öntötték volna a betont, vagy éppenséggel ültetvénytől ültetvényig vezetnének a sokszor veszélyesen keskeny huppanós utak. Járda sehol!
A strandok körül számtalan apró utazási iroda található, melyekről ugyan nehéz elhinni, mégis megszerveznek minden egyéni utat, teljesítenek elképesztő kívánságokat és sorban állás nélküli különböző galérialátogatásokat. A sziget gazdag mondavilága a sokféle vallásból is adódik, közöttük a legismertebb a „Cap Malheureux” (Szerencsétlenség foka): az 1744-ben a közelben elsüllyedt San Geran és a vízbe fúlt Virginie (aki túl erkölcsös volt ahhoz, hogy ruháját levetve ússzon) tragédiája ihlette St. Pierre regényét.

A tengerparton dél felé haladva találjuk a hollandok által alapított Trou d’Eau Douce romantikus halászfalut, továbbá a félsziget csúcsán a Le Touessrok Sun Hotelt, a filmsztárok, királyi családok, gazdag üzletemberek, valamint névtelen orosz milliomosok 7 csillagos paradicsomát.

Mellesleg néhány óra alatt a sziget körbejárható. A szállodavendégek a búvárkodástól az ejtőernyős vízisíelésig mindent kipróbálhatnak. Aki inkognitóban kíván maradni, őrzött magánvillák közül választhat. A csodás éttermekben a VIP-vendég tiszteletére még névre szóló étlap is készül.

Vízesések múzeumokkal

A déli országrész kedvelt látványossága a szavannás cukornádültetvények között kialakított La Vanille Krokodilpark, ahol láthatóan jól érzik magukat a lusta óriásteknősök is. De kihagyhatatlan a turistaprogramból a Rochester- és a Chamarel-vízesések megtekintése, s persze a buja növényzetű Black River-szurdok felkeresése, ahol újabb vízesés, az Alexandra látványa nyújt felejthetetlen élményt.

A legromantikusabb hegyképződményeket Flic en Flacnál láthatjuk, melynek tengerpartját a szörfözök paradicsomaként emlegetik. Port Louis városát korábban csak a britek és a franciák formálták, ma már a kínaiak és az indiaiak is, de ami nem változott: a hihetetlenül színes és gazdag választékú piac száznyolcvan esztendeje híres friss árukészletéről.
Azoknak pedig, akik nemcsak a tenger kedvéért mennek Mauritiusra, ajánljuk a Pamplemousses fantasztikus botanikus kertjét, a floreáli múzeumokat és a Trou aux Cerfs kialudt kráterének felkeresését.