Márciusban két, Pécsről érkezett fiatal nősténnyel bővült a Nagyerdő fái alatt élő Bennett-kenguruk csapata. Mint utóbb kiderült, az új jövevények nem egyedül érkeztek.
Erszényükben már akkor ott cseperedett egy-egy 3-4 hetes utód, akik mindössze 30 nap vemhesség után jöttek a világra alig 1 grammosan, majd sikeresen bemásztak a védelmet és táplálékot nyújtó erszénybe. Bár a két kis zsebibaba egyre gyakrabban merészkedik ki a külvilágba, még hosszú ideig, egészen bő kilenc hónapos korukig vissza-visszajárnak majd az erszény rejtekébe. Velük együtt immár nyolctagú a debreceni erszényesek csapata.
A Tasmania szigetén, illetve Ausztrália keleti és délkeleti részén őshonos Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) a partvidéki erdőket és bozótosokat lakja. Köznapi elnevezése kissé megtévesztő, mivel bár számos tekintetben hasonlít közeli rokonaira, a kengurukra, a náluk kisebb termetű, zömökebb és fényesebb bundájú, erdőlakó wallabyk alnemébe tartozik. Jellegzetessége a vöröses nyak- és vállszőrzet, illetve a nagy és mozgékony fül – a természetben főként erre és kiváló szaglására hagyatkozik, mivel látása viszonylag gyenge. A táplálékát képező fűfélék, termések és gyökerek után főleg szürkületkor és éjszaka kutat, nappal pedig az árnyékban pihen. Vadon élő populációja egyelőre stabil, élőhelyének csökkenése és minőségbeli romlása miatt azonban a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajokat tartalmazó Vörös Listáján.
