Pozsonyban az egykor élénk városközpontot Száraz vámnak nevezték (Suché Mýto), az itt lakók a 19. század végén akár két pék közül is választhattak: a Drevená („Fa”) utcával határos sarkon (egykor a 14. szám alatt) állt Franz Kastner péksége, amelyet jó messzire jelzett az az óriási kifli, amely a bejárat felett himbálózott.
A 13-as szám alatt hosszú évtizedek óta Schwappach család péksége állt. Leghosszabb ideig August (1837−1914) vezette, akit a maga idejében a presporoki/pozsonyi Beugelbäckerek–pékek nem hivatalos királyaként tiszteltek. A Schwappach család egy régi bajorországi eredetű pék-dinasztia volt; Bajorországban még mint Schwabachokat ismerték őket.
A 18. század végén August nagyapja, Martin Schwabach vándorolt be, majd telepedett le Pozsonyban, és lett valamivel később pékmester. Az ő nyomában haladt fia, Ferdinand, aki 1834-ben tette le a mestervizsgáját, és változtatta meg a vezetéknevét Schwabachról Schwappachra. Abban az időben kezdődött el a híres pékség önálló történetének írásbeli megörökítése is. Ezt apja halála után özvegy édesanyjától August Schwappach vette át1862-ben. Az ő vezetésével határozottan a beigelek gyártására összpontosítottak, amelyek neki köszönhetően lettek világhírű exportcikké.
Schwappach beigeleinek támogatói között több fontos személyiség is volt, például 1885-ben a budapesti táj-/vidékkiállításon I. Ferenc József császár aranykeresztet adományozott neki a világban való jó hírnevünk terjesztéséért, az ehhez való hozzájárulásáért. A cég legmagasabb szóbeli elismerését Rudolf koronahercegtől és Stefánia hercegnőtől kapta. A beigeleket minden évben érdemérmekkel és oklevelekkel tüntették ki a világszerte megrendezett kiállításokon − Londonban, Budapesten, Velencében, Párizsban és más nagyvárosokban. A beigelek szó szerint értve ámulatot keltettek a chicagói Nemzetközi Higiéniai/Egészségügyi Kiállításon (1893), ahová egyéb különféle akadályoztatások miatt csak mintegy két hónapos utazás után érkeztek meg.
A vizsgabizottság elnöke Georg Kesselbauer volt, a híres kekszgyártó. Ennek a ténysorozatnak köszönhetően termékei nagy hírnévre tettek szert, a beigeleket gyakorlatilag az egész világba −Olaszországba, Angliába, Ausztriába, Németországba, Franciaországba, az USA-ba és sok más további országba −exportálta. Ezért a termékeket egy aranyéremmel, számos oklevéllel és egy tiszteletbeli csillaggal jutalmazták a tartósságukért és az zamatos ízükért.
A hetvenes évek közepén a régi Száraz vámot a kor eseményei elsodorták, hogy utat engedjenek egy szintbeli kereszteződés létrejöttének, és Schwappach péksége is eltűnt. Mindezt túlélték azonban a pozsonyi kiflik, August Schwappach öröksége, amelyet a házasszonyok is megsüthetnek az alábbi recept alapján.
Bódi Ágnes
Források: Slovákia.travel
A Pozsonyi Kifli receptje: 20 perc előkészítés, 12−15 perc sütés, minimum 200 °C-on A tészta összetevői: 300 g sima liszt, 300 g rétesliszt, 5 g só, 180 g vaj, 2 tojássárgája, 40 g élesztő, 60 g porcukor, 100 ml langyos tej, 2 tojássárgája a kifli bedörzsöléséhez/bekenéséhez Mákos töltelék: 200 g őrölt mák, 80 g porcukor, citromhéj, 1 vaníliás cukor, forró víz − szükség szerint Diós töltelék: 100 g darált dió, 50 g porcukor, 1 leveseskanálnyi rum, 1 vaníliás cukor, forró tej - szükség szerint Az elkészítés módja A pozsonyi kifliknek védjegyük van, és a régió hagyományos specialitásai közé tartoznak. A kiflik tésztájának a felhasznált liszt mennyiségének mintegy 30 százaléknyi mennyiségű zsiradékot kell tartalmaznia, azaz mintegy 6oo g liszthez kb. 180 g vaj szükséges. Az eredeti kifliknek vegyi adalékanyagoktól menteseknek, illetve kézzel készítetteknek kell lenniük, és csak mákból vagy dióból készülhetnek, alakjukban/formájukban azonban egymástól különböznek. A mákos patkóalakú, a diós pedig C betűt formáz. A kifli tömegének mintegy 40% -át a tölteléknek kell kitennie. A tészta kelesztése/megkelése után két „kukoricacsőt/levelet” kell készíteni, majd körülbelül 25 g-os darabokra vágni, golyókat formázni és hagyjuk megkelni. Ideális esetben érdemes megmérni a tészta tömegét, hogy a méretük azonos legyen. A tojássárgájához adjunk kevés tejet, keverjük össze, kenjük be vele a kifliket, és mintegy fél órára helyezzük huzatos helyre, hogy megszáradjanak. Ezután helyezzük át őket meleg helyre, hogy megkeljenek, és ekkor képződik rajtuk a repedezett máz. Ezután a töltelékeket formázzuk hengerré, és töltsük meg vele az alaptésztát. Vegyen el a töltelékből, készítsen gömböt, borítsa be nádcukorral, és formázza patkó vagy C betű formájúvá. Ezután a mintegy 200 ° C-ra előmelegített sütőben kb. 12 percig sütjük.
