Szlovákiában járva, a szépséges Lőcse (Levoča) és Eperjes (Prešov) felfedezése mellett, különlegesen történelmi élményben lehet részünk, ha a két város között vezető 18-as főútról letérve Szepesváralját és az egész kontinens legnagyobb várai közé sorolt szepesi várat is felkeressük.
A Szepesi-medencében járva garantáltan nem lesz nehéz dolgunk, ha Lőcse felől 15 kilométerre, a tájat figyelve, a szepesi erődítményt keressük. Amely 634 méterrel a tengerszint feletti magasságban, a környezete fölé 200 méterrel magasodó mészkőszikláról uralja a vidéket. Négyhektáros (41 426 m²) kiterjedésével a szepesi Közép-Európa egyik legnagyobb várának számít, amely zsigrai Szentlélek templomával, a Szepesi Káptalannal, Szepesváraljával és Lőcse városával együtt 1993-ban került fel az UNESCO-világörökség listájára.
A grandiózus erődítmény felé tartva az egykor a legfejlettebb szepességi városok közé tartozó apró Szepesváraljára (Spišské Podhradie) érünk. Amely a XV. század végén, a várdomb mentén húzódó utak vonalának mentén vette fel végleges formáját. Mivel lakói a várban élők számára végzett különféle szolgáltatásokból tartották fenn magukat, a múltban több céh is működött a településen. A legismertebb iparosok a posztósok, a kelmefestők, a cipészek és a csizmadiák voltak, de nagy tekintélyt élveztek a hentesek is, akik a messze földön híres, kiváló minőségű szepesi virslit gasztronómiai különlegességként egészen az első világháborúig napi rendszerességgel szállították a budapesti szállodákba és éttermekbe.
Időutazás sasokkal, sólymokkal
A város szabálytalan alakú főterét a jó állapotban fennmaradt, gótikus és reneszánsz stílusú polgári házak díszítik, amelyek jellegzetes eleme a nagykapuval ellátott bejáró. A településen a II. világháborúig nagyszámú zsidó közösség is élt, amiről a Szepesváralja mögötti zsidó temető mellett a városközpontban álló, mór elemekkel díszített, 1875 körül épült zsinagóga is tanúskodik. Amely a jelenlegi felújítás alatt is számos kulturális rendezvénynek ad otthont.
Ha Szepesváralján járunk, kihagyhatatlan látnivaló a solymászat, amely a maga nemében egyetlenként várja a látogatót Kelet-Szlovákiában. Sokat megtudhatunk itt a Szlovákiában és másutt élő ragadozó madarakról, köztük a sasokról, sólymokról, az egerésző ölyvről, baglyokról és ezenkívül a hollóról vagy a Harris-ölyvről is. Ráadásul a solymászok bemutatója minden generáció számára különleges élményt kínál.
Szlovákia legfotogénebb helyszíne
A várhegyen álló szepesi vár (szlovákul: Spišský hrad, németül: Zipser Burg) impozáns sziluettjét nézve biztosak lehetünk abban, hogy az erődbe érve akaratlanul is rabul ejt bennünket a régmúlt idők szelleme, felidézve a királyok és jobbágyok korát, a középkori fegyverek és lovagi páncélok csikorgását.
Az erőd, amelyről a legrégebbi írásos emlék 1209-ből származik, végvárként működött a kora feudális Magyar Királyság északi határán, majd később nemesi székhellyé vált. Mivel a tatárjárás idején a szepesi vár is kitűnően szolgált, a várépítéseket szorgalmazó IV. Béla 1249-ben a szepesi püspöknek ajándékozta azt a területet, ahol az felépíttethetett egy tornyot és egy palotát. Ekkor született meg az a helytartói palota, amely első hozzáépített objektumként csatlakozott az eredeti várhoz. Miközben a vár vidékén számtalan csatára került sor, a vármegye központjává vált vár jelentős személyiségek lakhelyéül szolgált az idők folyamán. Az erődöt 1275-ben, a király ellen fellázadt Roland gróf foglalta el, majd Kun Erzsébet, IV. (Kun) László király anyjáé volt. Birtoklásáért a 14. század első felében is folyt a harc: 1312-ben Csák Máté vette a fejébe, hogy elfoglalja, de a védők sikerrel álltak ellent a várban, amit ezután kibővítettek és gótikus stílusban átépítettek.
A végső formáját fokozatosan elnyerő erődítményt a huszita háborúkban Giskra Jan foglalta el, aki a vár alatti lejtőn egy kisebb erődöt építtetett, majd a nagy várudvart erősítette meg. Az addig királyi várat 1464-ben adományozta az uralkodó Zápolya Imre és István főnemeseknek, akik – miközben a család több mint 70 másik várat is birtokolt – a szepesit tartották a családi várnak, és oda is tették székhelyüket, miközben tovább is építették azt. Itt született meg az utolsó magyar király, Zápolya János, akitől, miután a magyar trónért vívott harcot elvesztette, 1528-ban a Habsburgok elkobozták a várat. Amit 1531-ben Thurzó Sándornak ajándékoztak, akinek családja azt reneszánsz stílusúvá alakította. Miután 1636-ban a Thurzó család férfiágon kihalt, a várat a Csáky család szerezte meg, amely 1945-ig birtokolta, annak ellenére, hogy más helyen lévő kastélyaikba költöztek. Az erődítményt így már csak egy helyőrség védte, amelynek katonái 1780-ban, pálinkafőzés közben lerészegedve akaratlanul az egész várat felgyújtották. Az így rommá lett építményt, gondos kutatások után, csak néhány éve kezdték el konzerválni, miközben néhány részét újjá is építik.
Az egykor dicső erődítmény megmaradt falai között így is akad érdekes látnivaló, hiszen a múltat idéző kiállítás részét olyan korabeli helyiségek képviselik, mint a konyha, a fegyvertár, a hálószoba, illetve a kínzókamra. Melléjük társul a 15. század harmincas éveiben épült Árpád-házi Szent Erzsébet-kápolna. Ez a miliő adott ihletet ahhoz, hogy a szepesi várban forgassák a Sárkányszív és Az utolsó légió című filmet, utóbbit Colin Firth és Ben Kingsley főszereplésével.
A várdomb északkeleti lejtőjén egy gigantikus kőrajzolat látható, a szepesi várban feltárt kelta érmén ábrázolt lóval. A 2008-ban, Andrew Rogers ausztrál művész vezetése mellett született közel 100×100 méteres rajzolat körvonalát egy 1 méter magas és 1 méter széles, szepesi travertinóból álló kőfal alkotja, amelyben a kövek szabadon, kötőanyag nélkül illeszkednek egymáshoz. A kőfal hossza 800 méter, az építésében 40 kőműves és 80 helyi lakos vett részt.
Ahol gejzír fakadt Szepesváralja közelében található a Sivá Brada – Szürke Szakáll – néven ismert mésztufa domb, ahol néhány évtizede két méter magasra tört fel egy gejzír, amelynek vize egy pezsgő tavacska formájában a mai napig látható a domb mindkét oldalán. A Szürke Szakáll tetején 1675 óta áll a barokk stílusú Szent Kereszt-kápolna, a domb alatt pedig a természet teremtette friss ásványvízzel tölthetjük fel palackunkat.
