Bayreuth persze nem csak Wagner városa… Liszt Ferenc (és leánya, Cosima) városa is, aki Wagner második házasságának következtében apósként évekig itt lakott. És persze Mozart városa is, a zeneköltő itt töltötte életének utolsó éveit vejénél, aki postakocsi-szolgáltatást működtetett a Friedrichstrassén. És persze – pusztán a kuriózum kedvéért említjük – Joseph Tambosi komornyik városa is, aki a „megbízható” intrikák szerint II. Ludwig valódi apja volt. És persze Bayreuth nem csak az Ünnepi Játékok városa, s nem csak a világ zenerajongóinak nyújt feledhetetlen élményeket, hanem az idelátogató vendégeknek, turistáknak is.
Wagner szentélye
Bayreuthban a zeneszerzőről elnevezett, 1976 óta múzeumként működő Wahnfried-villában szóban, képben és hangban dokumentálják a Wagner család életét, a mester tevékenységét, a múzsákat és szerelmeket, sikereket és fiaskókat, kapcsolatát a bajor királlyal és szellemi körét, amely a társadalmi élet középpontja volt. S ha már itt járunk, elengedhetetlen a szomszédos Liszt Ferenc Múzeum felkeresése, valamint a Friedrich von Brandenburg-Bayreuth őrgróf által 1753-ban építtetett Neues Schloß megtekintése. A kastélyt körülölelő kert tavaival és útvesztőivel a XVIII. századi angol kerteket idézi. Mellesleg az őrgrófnak köszönhető a csodálatos operaház felépíttetése is… Feleségével, Wilhelminével olasz énekeseket és udvari muzsikusokat láttak vendégül, és meghívták a kor neves színházi építészét, Giuseppe Galli Bibienát, hogy elkészítse a bayreuthi Udvari Opera tervét. Az operaház káprázatos gazdagsága láttán ma is elakad a látogató lélegzete, s a város hírnevét erősítette, hogy Wagner ezt a csodálatos szentélyt választotta ki magának „saját operaházként”: 1860-ban itt mutatták be a Tannhäusert. A fából faragott rokokó díszítőelemek rendkívüli akusztikát kölcsönöztek a színháznak, színpadtechnikája pedig párizsi gépmesternek köszönhető: a gyors helyszínváltoztatások és az előadás folyamatosságának biztosítása érdekében egyidejűleg négy különböző színpadképet lehet felállítani. No és természetesen még ma is működik.
A sör és a kastélyok birodalma
Egy bajorországi kalandozás azonban nem csak Bayreuth miatt vonzó. Nincs olyan utazó, akinek ne jelentene élményt a bajor „sör- és kastélyútvonal”, a folyóvölgyekben és hegyvidékeken felkereshető, mesterien restaurált történelmi várak és kastélyok, melyek a bajor és türingiai építőmesterek munkájának és a német történelem nagy korszakainak mesteri dokumentumai. Ahol pedig utas van, ott szükségszerű a pihenés, egy korsónyi nedű elfogyasztása a sörök birodalmában, a Passau és Bad Frankenhausen közötti ötszáz kilométeres útvonalon. A sör útjához hasonló a kastélyok több száz kilométeres útvonala is: a Bajor Állami Kastélyigazgatóság negyven olyan épületet gondoz, melynek nagy része kulturális világörökség és évente ötmillió látogatót vonz. Bajorországban különösen sokat fordítottak az elmúlt évtizedekben műemlékvédelemre. A haladó ipari városok hangulatához, városképéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az ezeréves történelem fennmaradt emlékeinek őrzése, ápolása.
A söriparáról és sörmúzeumáról világhírű Bayreuth közeli Kulmbach első írásos említése például 1135-ből származik. A középkorban már nevezetes erődítmény és végvár a középkori utcácskákkal manapság szabadtéri múzeumra emlékeztet. Már 1882-ben huszonhat sörfőző vetélkedett itt egymással a bajor és Bajorországon kívüli sörfogyasztók kegyeiért. A sör hagyományos ünnepe július utolsó szombatja, amikor egy kilencnapos kóstoló és bemutató kezdődik. Egyébként a Prága és Krakkó felé vezető, továbbá a délnémet városokat a Keleti-tengerrel összekötő egykori kereskedelmi útvonalnak köszönhetően a kulmbachi grófok már a XI. században birodalmi hercegi címet kaptak, hogy megkezdjék Plassenburg védelmi várának építését, melyet a későbbiekben, 1430-ban szerencsére még Jan Hus huszitáinak sem sikerült elpusztítania. 1806-ban a Napóleonnal szimpatizáló bajor csapatok szállták meg Kulmbachot, a vár tábori kórházként, majd hírhedt börtönként szolgált, s végül 1810-ben a Bajor Királyság integrálta. A Hohenzollern-nemzedékeknek emléket állítandó, újra felújították a várat, s a XX. század első felében itt gyűjtötték össze Johann Christian Allgeyer, XIX. században élt mester nevezetes cinkfiguráit, melyek már a párizsi világkiállításon is elismerést és nagydíjat kaptak.
Tornyok, girbegurba utcácskákkal
A leglátogatottabb német város, Rothenburg a duplaboltozatos híddal büszkélkedő Tauber folyó völgye fölé magasodik. A település minden második háza szálloda vagy fogadó, s a turista úgy érzi, mintha visszaforgatták volna a történelem kerekét. A Habsburg Rudolftól szabad királyi város címet kapott település történelmében az egyik legfontosabb – és legtragikusabb – esemény az volt, amikor a lakosság a hercegi seregekkel szemben összefogott Florian Geyer parasztvezérrel, hogy demokratikus intézkedéseket vezethessenek be: az 1525. évi csatavesztés sok ezer ember halálát okozta. A ma is tekintélyt parancsoló patríciusházak a főtéren évszázadok politikai találkozóira és véres hatalmi viszályokra emlékeztetnek: itt fogadta Frigyes császár 1474-ben III. Christian dán királyt, a Florian Geyer-féle parasztlázadás vezetőit látványos módon itt végezték ki, Gustav Adolf svéd király seregei itt ütötték fel táborukat, a Bűnügyi Múzeumban pedig a kemény büntetések, kínzások fajtáit, eszközeit látva valamelyest csökken a középkor iránti lelkesedésünk. Még szerencse, hogy a július-augusztusi történelmi játékok csak a szépre emlékeztetnek.
Számos mai újgazdag álmodik magának olyan kacsalábon forgó kastélyt, mint amilyent a XIV. században élt híres polgármester, „Rothenburg királya”, Christian Toppler építtetett a politikai találkozók helyszíneként. A városban szebbnél szebb szobordíszítésű kutak, a céhmesterséget látványosan szemléltető kovácsoltvas céhtáblák, romantikus virágdíszes belső udvarok, a középkori építészet jellegét megőrző kávéházak, vendéglők csalogatják a vendégeket. Érdemes betérni a XII–XIV. században épült templomokba, a Szent Jakab-templomban megcsodálni Tilman Riemenschneider faragott szárnyas oltárait, bejárni a városka bástyákkal megerősített tornyos kapuit, és letekinteni a girbegurba utcácskákra.
A szerelmes koronaherceg
Már csak a Sisi-kultusz miatt is ajánlatos II. Ludwig király szülői (Wittelsbach) kastélyának, a Hohenschwangaunak a megtekintése. Az 1832-ben neogótikus stílusban helyreállított középkori vár újjáépítése Max koronaherceg – II. Ludwig atyjának – nevéhez fűződik. A kastély ma is magántulajdonban van, de egy része megtekinthető, akárcsak II. Ludwig festői szirtekre épített várkastélya, a Neuschwanstein. A soktornyos, világhíres „játékvár” Ludwig egyik Richard Wagnerhez írt levele szerint „igazi német lovagvárak romantikus stílusában épült.” A várkastély Christian Jank színpadi dekoratőr és festő nevét is dicsőíti: a dísztermek belső falait az uralkodó által támogatott Wagner Tannhäuser és Lohengrin című zenedrámáinak története és a Parsifal mondaköre díszíti. A trónterem bizánci stílusú kupolát hordoz, olyant, mint a müncheni Residenz és az Alleinheiligenhofkirche. A nagystílű építészeti megoldások Isten kegyelméből származó királyi hatalmat szimbolizálnak, ahogy azt a művészeteket kedvelő, Sisibe reménytelenül szerelmes, szerencsétlen sorsú, korán elhunyt uralkodó képzelte. Neuschwanstein egy csodálatos mesekastély, körbe-körbe csodálatos hegyek és tavak, s tiszta időben meg a Zugspitze csúcsa is látszik.
Innen már csak egy ugrás München, ahol megtekinthető a Residenz-kastély, amely egy 1385-ben épült, szökőkutakkal díszített, nyári, udvari lakból fejlődött „hatalmassá”, és 1818-ig a Wittelsbach-uralkodók lakóhelye volt. A kastélyútvonal tetszés szerint bővíthető Nürnberg, Heilbronn, Heidelberg, Coburg irányába, de akár keletre, Csehország felé is. Bajorországban nemcsak a várak, kastélyok szépsége, történelmi eseményeket hordozó értéke a vonzó, hanem a mindenütt szembetűnő rend, tisztaság, jó hangulat és a szívélyes vendéglátás. A szálláslehetőség választékos, a gasztronómia kinek-kinek pénztárcája szerint megoldható. A konyha pedig Németországban garantáltan errefelé a legjobb.
Legyél az első hozzászóló "Romantikus lovagvárak, mesekastélyok" című cikkhez