Mennyire ferde Pisa tornya?

Sokak „bakancslistáján” szerepel, hogy egyszer ellátogasson Pisába, ott felkapaszkodjon a ferde torony lépcsőin, a kerek kilátóban megérintse a harangokat és megcsodálja a pazar kilátást. És közben átérezze, milyen is egyenesen állni egy ferdén álló épület legtetején…

A csaknem százezer lelket számláló, a Tirrén-tengertől alig hét kilométernyire fekvő toszkán kisváros ma már évente több mint egymillió turista célpontja. Toscanában csak Firenze városa népszerűbb e középkori hangulatot árasztó kisvárosnál. Pisa hetven kilométernyire fekszik Firenzétől nyugatra, vonattal egy óra alatt elérhető, s óránként legalább két járat indul oda- és vissza.

A város világhírű nevezetessége a fehér márványból épült egyedülálló, nyolcszintes, román stílusú torony, mely nem egyedül áll a Csodák mezejének (Prato dei Miracoli) nevezett hatalmas téren.

Itt különben még további három jelentős márványépítményt találunk: a székesegyházat – ehhez készítették a különálló, eredetileg természetesen egyenesnek szánt harangtornyot –, a gótikus kupolával megsüvegelt keresztelőtemplomot, valamint a középkori temetőt, mely valójában négyszögletes kolostor kerttel, gótikus árkádsorral.

Így épült:

1173-ban kezdődtek meg a harangtorony építési munkálatai, egy olyan időszakban, amikor Pisa az aranykorát élte. A Földközi-tenger nyugati medencéjét Pisa városa már uralta, a hadizsákmányok pedig lehetővé tették a nagy építkezések finanszírozását. Mivel azonban a torony mocsaras területre épült, már a munkálatok közben, 1178-ban a tervezett magasságának egyharmadát elérve dőlni kezdett. Az építkezést három szint elkészültét követően felfüggesztették, és csak száz évvel később, 1272-ben folytatták – ekkorra a talaj leülepedett –, s egészen 1284-ig újabb négy emeletet húztak fel. Az utolsó emeletet viszont csak 1372-ben fejezték be. A torony ferdesége azonban nem csökkent, sőt… Dőlésének megszüntetése évszázadokon át foglalkoztatta az itáliai tervezőket, építészeket, politikusokat. Az aranykorban, a XI–XIII. században építették fel a Csodák mezején álló székesegyházat és a keresztelőtemplomot is is.

Ahogy a turisták többsége, mi is a nyolcszintes torony iránt mutatjuk a legnagyobb érdeklődést.

A legalsó szintje 15 zárt márvány boltívből álló árkád, majd a következő hat szint 30–30, a harangokat tartalmazó legfelső szint 16 boltívet foglal magában. Sokadmagunkkal együtt csodáljuk ferdeségét egyik oldalról, másik oldalról, alulról, és viszonylag kevesekkel felülről. Félóránként engednek fel egyszerre harminc érdeklődőt, évről évre borsosabb áron. 2015-ben a tarifa már személyenként 18 eurót kóstál. Azonban sokakat nemcsak az ár riaszt el, hanem a csaknem háromszáz lépcsőfok is, ami a viszonylag széles csigalépcsőn vezet fel a tetőre, a harangokhoz. De akinek nincs tériszonya, és egy hajóutazás során sem szédült korábban, bátran nekivághat gyalog a bő tízemeletnyi magasságnak. De azért érdekes, ahogy fokról fokra leküzdjük a lépcsőfokokat, mert bizony, érezni a ferdeséget. Olykor olyan érzésünk támad, mintha dülöngélnénk, és enyhén ittasak lennénk. Ezt azonban feledteti a mámorító érzés, hogy tudatában vagyunk: a világ egyik leghíresebb, legérdekesebb, leglátványosabb tornyában lépdelünk felfelé. A legfelső szintig egyszemélyessé szűkülő lépcsősorrá csökken a szélesség, de hipp-hopp, máris fenn vagyunk a torony tetején.

A torony jellemzői:

magassága: 58,36 méter az alaptól a magasabbik oldalon, 55,86 az alacsonyabb oldalon, a föld felett

dőlésszöge délkeleti irányba: 3,99°, a korábbi 5,5° helyett

falvastagsága: az alapnál 4,09 méter, a tetején 2,48 méter

tömege: 14 453 tonna

súlypontja: 22,6 méterrel az alapszint fölött

az alap külső átmérője: 15,4 méter

az alap belső átmérője: 7,3 méter

a kör alakú alapozás összterülete: 285 négyzetméter

a tetőre vezető lépcsőfokok száma: 294

Hogy irigyelhetnek minket azok, akik szívesen megmászták volna a tornyot, de zárva volt előttük! Egészen pontosan 1990 januárja és 2001 decembere között zárták le az épület belsejét a látogatók elől. Sőt, az építményt még kordonnal is körbevették. (Ekkoriban csaknem felére csökkent a Pisába látogató turisták száma!) A tornyot ugyanis az összedőlés réme fenyegette, és egy építészbizottság próbált rájönni, miként lehetne megakadályozni a torony további ferdülését és ledőlését. Tizennyolc acélgyűrűt erősítettek a torony alsó szintjére, és azokat földalatti acélkötelekkel rögzítették mélyen a talajba. A talapzatot igyekeztek megerősíteni, majd John Burland földmérnök professzor, a tizennégy tagú bizottság egyetlen brit – és egy amerikai társával másodmagával nem olasz – tagja azt javasolta, hogy a déli irányba dőlő torony északi oldaláról emeljenek ki iszapos földszeleteket. Harminctonnányi földet sikerült eltávolítani, mely láthatóan tetszett az épületnek: nem dőlt tovább, sőt egyenesedni kezdett, s a korábbi 5,5°-os dőlésszög 3,99°-nyira mérséklődött. Miután újra biztonságban lehetett tudni az épületet, a kordonokat elbontották, és a tornyot újra megnyitották a látogatók előtt. Sőt, 2008-ban befejeződött a hétezer négyzetméternyi külső márványlap megtisztítása is, így azóta hófehérben pompázik a különleges épület.

Mi is John Burlandnek és csapatának köszönhettük, hogy megmászhattuk a ferde tornyot, melynek tetején hét hatalmas harang függ – elvégre harangtoronyról van szó.

Körbesétálva a kilátót, valóban pazar a kilátás a városra, és lábunk alatt hever a keresztelő kápolna, a dóm, és a temető is. Alattunk turisták hemzsegnek, sétálnak, fényképezkednek. A tetőn is kattognak a masinák, és készülnek a szelfik is a különböző méretű harangokkal.

A négyszáz-ötszáz éves harangok közül a legkisebb háromszáz, a legnagyobb, ember nagyságú háromezer-négyszáz kilogrammot nyom. Ha minden irányba kibámészkodtuk magunkat, elkészítettük fényképeinket, elindulunk lefelé. Az út már jóval rövidebb ideig tart, és persze ki sem fáradunk. Kilépve az épületből még újra felnézünk, hol is jártunk, és ismét rácsodálkozunk ferdeségére. A mostani, körülbelül négyfokos dőlésszög azt jelenti, hogy a magassághoz képest 3,9 méterrel tér el a torony teteje az egyenestől. A szakemberek állítják: néhány száz évig ez a dőlés nem fog növekedni. Akkor meg a szakértők csak kitalálnak valami újabb megoldást.

Fotó és szöveg: Falus Tamás