A kultúrák útkereszteződésében: Szíria

A Budapestről 3 órás repülőút után Damaszkuszba érkező utazót az arab világ egyik legépebben megmaradt, ma is jórészt fallal körül vett régi városa várja. Damaszkusz egyben a világ legrégebb óta lakott városa címért is versenyben van. A szűk sikátorokban úgy érezhetjük, hogy időutazás részesei vagyunk: a bazárba ma is sokszor szamárháton juttatják el áruikat a kereskedők, az utcákat belebegi a fűszerek és a friss kenyér illata, a hajdani kereskedők pazar házaiban pedig – az utcák felé hajló erkélyek mögött – most is ínycsiklandó illatokkal és ízekkel ejtik ámulatba a közel-keleti gasztronómia szerelmeseit.

Damaszkusz kétségtelenül legfontosabb nevezetessége az Omajjád-mecset, amely a mekkai és medinai mecsetek után az iszlám második legszentebb helye, amelynek helyén már mintegy 3000 évvel ezelőtt az arámiak is templomot építettek, amit az Ótestamentumban, a Királyok könyvében is említenek. A római uralom idején itt állt Jupiter temploma, később pedig keresztény templom: belső szerkezetének falaira emelték a mecsetet, amelyet az arab világ legpompásabb épületének szántak. Az arab birodalom idején a keresztények a mecset keleti részén tovább gyakorolhatták vallásukat. Ma is itt található Keresztelő Szent János síremléke, amelyet a muzulmán hívők ugyanúgy tisztelnek, mint mi, keresztények.

A mecset mozaikjai, amelyek a Mohamed által meglátott Paradicsomot festik le, az évszázadok „viharai” ellenére is lélegzetelállítóak. Mint minden mecsetben, a vallásgyakorlás mellett az emberek szocializálódása itt is nagyon fontos. Miközben hívők csoportjai imádkoznak közösen, vagy az imámok olvasnak fel a Koránból, a gyerekek önfeledten játszanak, és asszonyok pletykálnak a díszes perzsa szőnyegeken ülve.

Persze Damaszkusznak van egy másik oldala is. A keresztény negyedben kendő nélküli fiatal lányok beszélgetnek vidáman, a keresztény boltokban a jobb alkoholos italok beszerzése sem okoz gondot, az óvárost körülölelő modern negyedekben pedig hangosan szól az Európában is egyre népszerűbb (főleg libanoni és egyiptomi) arab popzene. Az utcákon ma is futó „old timer”-ek mellett egyre több új autót láthatunk, miközben a város elkelő negyedeinek villáit bármelyik világváros gazdag lakói megirigyelhetnék.

Szíria fővárosának méltó vetélytársa az ország északi részén található 3 milliós nagyváros, Aleppo, ahova mintegy 5 órai buszozás után lehet eljutni, de aki akarja, akár itt is kezdheti Szíria felfedezését, mert a Malév buszjáratot üzemeltet oda. Aleppo, csakúgy, mint Damaszkusz, a világ legrégebben lakott városai közé tartozik, és évezredek óta a Közel-Kelet egyik legfontosabb kereskedővárosa, amelynek élettel teli fedett bazárjában arab, örmény és számos keresztény kisebbséghez tartozó kereskedő árulja színes portékáját. A bazáron átsétálva megcsodálhatjuk a részben még ma is használt kereskedőházakat, és láthatjuk, hogyan is dolgoznak számos, nálunk ma már kihalt foglalkozás mesterei: köztük a szappankészítők, akiknek olívaalapú termékeiből szinte kötelező a vásárlás. A bazáron átsétálva juthatunk el Aleppo citadellájához, amelynek tetejéről pazar kilátás nyílik a városra. S ha elfáradtunk az egész napos sétában, aligha lehet jobb helyet elképzelni testünk kényeztetésére, mint a Yalbougha an-Nasry Hammant, amely a hagyományos közel-keleti fürdők egyik legszebb példája. Ide akkor is érdemes eljönni, ha nem fürdünk, bár „nagy hiba” lenne a megmártózást kihagyni. A fürdőben külön-külön napszakokban fürödhetnek a nők és a férfiak: ha belépünk, jó alaposan átcsutakolnak és átmasszíroznak minket, miközben a forró gőz kellemesen száll fel körülöttünk. Fürdés után friss teával várnak minket, és jót pihenhetünk a gyönyörű előcsarnokban.

Aleppo a bazáron és a citadellán kívül számos látnivalóval várja az utazót: az itteni Nagymecset alig tíz évvel a damaszkuszi után épült, a Nemzeti Múzeumban pedig megcsodálhatjuk a mai Szíria területén létező ókori kultúrák legjelentősebb kincseit. Aleppo örmény negyedének felkeresését szintén ne mulasszuk el. Nem csak a helyi keleti keresztény templomok érdekesek, de az itt lakók is nagyon barátságosak. Ezért ne lepődjünk meg, ha egy csésze teára vagy kávéra, esetleg egy kiadós vízipipázásra invitálnak minket. S ha esetleg a tea az ingünkre ömlik – mint e cikk szerzőjével is történt –, azon se lepődjünk meg, ha a boltos esetleg egy új ingért beszalad a boltba, amit azután ajándékba ad nekünk.

A I. világháború előtt Aleppo az Orient Expressz végállomása volt, s ma is beülhetünk a vonat egyik vasúti kocsijába, amelyen Budapest neve is látható. Annak idején az ide érkező utasok a hajdan patinás, bár ma már megkopott fényű, de így is történelmi hangulatot árasztó Baron Hotelban szálltak meg. Az illusztris vendégek között volt Arábiai Lawrence, Theodore Roosevelt és Agatha Christie, aki itt írta meg a Gyilkosság az Orient Expresszen című krimi első fejezetét. Érdemes hát egy kis múltidézésre betérni, inni egy helyi sört, s aki hajlandó lemondani a luxusról, az jutányos áron az éjszakát is itt töltheti.

Aki pedig a nagyvárosi nyüzsgés mellett egy kis nyugalomra vágyik, vagy az ország más részeit is szeretné megismerni, annak jó tudni, hogy Szíriában találhatók például a keresztes hadjáratokkal kapcsolatos, legépebben megmaradt emlékek. A számos muzulmán és keresztes lovagvár (Qala’at Marqab, Qala’at Salad ad-Din) közül kiemelkedik Krak des Chevaliers, amit állítólag a mi Szent Andrásunk alapított, és a legépebben megmaradt lovagvár, hatalmas falakkal és bástyákkal, kiterjedt föld alatti termekkel, raktárakkal. Fénykorában mintegy kétezer keresztes állomásozott itt, akik még akkor is, amikor számuk már alig 200 főre csökkent, évekig voltak képesek kitartani a muzulmán túlerővel szemben.

Kevés olyan romváros található a világon, ahol annyira háborítatlanul érezhetnénk át a hely szellemét, mint a sivatagban fekvő Palmürában. A napkeltekor és napnyugtakor vörösben ragyogó romváros, amelyet sokan ma is régi ókori nevén Tadmornak hívnak, már az i. e. XIX. századtól jelentős állomása volt a Selyemútnak. Fénykorát a rómaiak idején élte, amelynek csúcspontja 269 és 273 között volt, amikor is a helyi katonai vezető intelligens és tehetséggel megáldott felesége, Zenóbia nemcsak hogy elszakadt Rómától, de Egyiptomot és Kis-Ázsiát is elfoglalta, s saját birodalmat alapított. Ezt a római császárok nem igazán tűrhették: a város Zenóbia legyőzését követően hanyatlásnak indult és feledésbe merült. A káprázatos romok feletti hegyen ma is áll a később épített arab erőd és a romok körül szétszórva számos halottas torony, ahova hajdanán egymás felett több szinten temették a halottakat.

Az ország látnivalóinak részletes bemutatását hosszasan lehetne még folytatni, de mindenképpen érdemes felkeresni az épen maradt, bár ma már arab erődbe épült római színházat Boszrában, a római-bizánci oszlopos sugárutat Apameában, a hatalmas, nyikorgó fából készült vízikereket és malmokat Hamában, innen északra pedig a még mindig csak felszínesen feltárt halottak városait. A szíriai partvidék ugyan kevés embert csábít strandolásra, de számos régi kereskedőváros – mint amilyen Tartus, Lattakia – igazán izgalmas történelmi emlékeket rejt. Különlegesek a török határ közelében található, ma is lakott kaptárfalvak, a sárból tapasztott csúcsos házaikkal, s aki még több kalandra vágyik, az utazzon végig az Eufrátesz mentén, ahol nemcsak Szíria egy kicsit más arcát, de az ókori folyóvölgyi civilizáció emlékeit, köztük Rasafát is felkeresheti.

Mindennapra

Szíria ma is egyike a legolcsóbb országoknak, ami talán a tömeges turizmus hiányának köszönhető. A repülőjegy mellett a majd’ 20 ezer forintos vízum a legdrágább tétel. Tiszta, meleg vizes fürdőszobás szállást már 10 dolláért is kaphatunk, 20-30 dollárért pedig már nagyon jó körülmények között szállhatunk meg. A belső utazás szintén olcsó: néhány dollárért az ország bármely pontjára eljuthatunk 5-6 óra alatt a gyakori és elég kényelmes buszokkal. A szíriai konyha igen változatos és ízletes. Az elegáns éttermekben már fejenként 10 dollárért mezzét kaphatunk, amelyben többfajta saláta, kebab, rizs és kenyér is benne foglaltatik. Az italért általában külön kell fizetni. Aki szereti a fagylaltot, semmiképpen se mulassza el Damaszkuszban a Bekdach fagylaltozót felkeresni, ahol egyfajta pisztáciával szórt vaníliafagylaltot árulnak, aminek íze biztosan utunk egyik legemlékezetesebb gasztronómiai élménye lesz, miként elkészítésének technikája is. A belépőjegyek a magyar belépőjegyek árához hasonlóak, diákigazolvánnyal pedig a normál ár huszadrészéért válthatunk jegyet: 100 forintért igazán nem drága megnézni Palmürát vagy Apameát. Ha vásárolni van kedvünk, egész olcsón vehetünk keleti szőnyeget, intarziás fatárgyakat és kisebb bútorokat, valamint réz- és aranytárgyakat.