Franciaórán a Golf-osztály

Hosszú évtizedeken át a Volkswagen Golf határozta meg a kompakt kategóriát, ám mára a szegmens egyik vezéregyéniségévé vált a Renault Megane is. Különösen a legújabb, negyedik generációs Megane, amely egy minőségi ugrás nyomán már tökéletesen ötvözi a német precizitást és minőséget a francia stílussal. Renault Megane Zen Energy DCI 90 teszt.

Mindenekelőtt kezdjünk egy kulisszatitokkal: az esetek többségében a gyártók nagyon jól felszerelt modellekkel gyarapítják bemutatóflottájukat, hogy a bivalyerős, szélvészgyors, alaposan felextrázott típusokkal levegyék lábukról a tesztelőket. Ehhez képest a Renault-nál szokatlan módon úgy döntöttek, hogy az új Megane-ból egy olyat is beválasztanak a tesztflottába, amely közelebb áll az átlagemberek pénztárcájához, vagyis messze nem túlextrázott. A Renault Megane Zen Energy dCi 90 – vagyis az alap dízelmotorral szerelt és alulról a második felszereltségi szintű – modell bevetése már csak azért is merész lépésnek tűnik, mert a Megane a Renault egyik húzómodellje, így sok múlik azon, milyenek a premier visszhangja. Az első kilométerek után azonban gyorsan világossá vált, hogy a tesztmodell kiválasztása mögött még véletlenül sem a Renault marketingeseinek bátorságát kell keresni, hanem sokkal inkább a francia gyár fejlesztőinek hozzáértését, magabiztosságát. Az új, immár negyedik generációs Megane ugyanis luxus-extrák nélkül is azonnal meggyőző.

Külsőre azt tűnhet fel elsőre: miként az előző három generáció esetében, úgy most sem csak egyszerűen korszerűsítették az elődöt, hanem teljesen új dizájnt választottak helyette a tervezők – jó érzékkel, jó ízléssel tesszük is hozzá gyorsan. Divatos és látványos lett az orr-rész, különösen az, hogy az embléma szokatlan módon „belevág” a motorháztetőbe, és nem lehet nem észrevenni, az extravagáns, formabontó lámpatesteket. A bő 4,3 méter hosszú autó oldalról is elegáns lendületet sugároz, hátul pedig a középen majdnem összeérő lámpaburái vonzzák a tekintetet. Ahogy a forma, úgy a beltér is telitalálat: a műszerfal kialakítása kellően friss, egyedi jegyeket sem nélkülöz, ugyanakkor mentes a túlzásoktól. Mindez  a gyakorlatban azt jelenti: minden kezelőszerv jó helyen van, használatuk logikus, emiatt pedig rögtön otthon érzi magát a volán mögött az ember. Ebben óriási szerepe van a látványra is szép, kényelmes üléseknek, a jó fogású bőrkormánynak és a kézre eső – nem mellesleg: feltűnően pontosan működő – sebességváltónak.

A Megane belterében a komfortérzetet erősíti azt is, hogy sokat javított a Renault a felhasznált anyagok és az összeszerelési nívóján. Puha, jó tapintású anyagok és precíz illesztések fogadják az utazót elől és hátul is. A minőségről sokat elárul az is: még az alaphelyzetben 434 literes, tehát igen tágas csomagtér kárpitozásán sem látni, hogy spóroltak volna… A beltérben talán csak egyetlen megosztó elem akad, mégpedig a középkonzol: a tesztelt Zen felszereltségű modellhez még nem jár a 7-colos érintőképernyő, hanem „csak” a hagyományos gombokkal ellátott kezelőfelület. Kétségkívül lehetnek olyanok, akik szerint a jókora téglalap alakú blokk nincs teljes harmóniában műszerfal többi elemével. Az ugyanakkor egészen biztos: funkcionálisan tökéletes a középkonzol minden eleme, s kiderül, hogy azért még 2016-ban is van élet az érintőképernyőn innen, nem törik le az ember keze, ha tényleg tekerni, nyomni, húzni kell egy gombot…

Ahogy az érintőképernyő hiánya, úgy az 1,5 literes 90 lóerős alap dízelmotor is visszaránt minket a túlzások nélküli világba. Noha a kompakt osztályban már szinte eretnekségnek számít a száz lóerő alatti teljesítmény, a Megane ráébreszt arra: a hétköznapi használatban még egy majd 1300 kilogramm súlyú családi ötajtós mozgatásához is bőven elegendő 90 lóerő. Noha ez a teljesítmény vagy épp a 13,4 másodperces nulla-százas gyorsulás papíron kevésnek tűnik, valójában a nyomatékos motor kellő lendülettel mozgatja a Renault Megane-t, sőt – bár ebben a remek futóműnek és a jó fokozatkiosztású hatgangos váltónak is nagy szerepe van – kifejezetten élvezetessé teszi vezetést. Ha pedig kényelmesen hajt az ember, akkor a motor – amelynek hangjából, rezgéséből szinte semmi nem jut el az utastérbe – a négy-öt literes átlagfogyasztás is könnyedén elérhető.

Korábban a Megane-ok esetében gyakorta lehetett hallani azt: az árához képest jó kocsi. Az új modellnél azonban már nincs helye efféle viszonylagosságnak: a negyedik Megane abszolút értelemben véve és a konkurensekhez viszonyítva is remek autó. A Megane alapára – akciók nélkül – 4,8 millió forint alatt marad, míg a tesztelt, már takarékos dízelmotorral szerelt és kevésbé felextrázott modell ára sem éri el az 5,5 millió forintot. Ezzel pedig alighanem tendenciát fordított a Renault, hiszen az új Megane esetében visszájára fordult a korábbi kritika: nagyon jó ára van ahhoz képest, hogy milyen jó kocsi.

-sek-