Hajózzunk a Níluson!

Így tehát tévképzeteink egyikétől hamar megszabadulunk. A Nílusból már évtizedek óta hiányzik a hüllő, legfeljebb a Nasszer-tó vizében bukkanhat fel. A folyó vize első látásra nem olyan koszos, mint korábban gondoltuk, a Dunához képest pedig még tisztának is tűnik. Fürödni benne azért felelőtlenség lenne, helyette bőven megteszi a hajó kis medencéje. Azt is túlzás lenne állítani, hogy menet közben kellemesen imbolygunk a Níluson, mert e hatalmas, négy-öt szintes hajókat stabilizátorral látták el. Inkább a motorzúgásból lehet hallani, mint a hajótest ringatózásából érezni, hogy elindultunk a kikötőből, ha épp az étteremben vacsorázunk, és nem a fedélzeten nézzük a tájat. Mintha piciny szállodai szobában lennénk, úgy érezhetjük magunkat az ízlésesen berendezett, fürdőszobával ellátott kabinokban. Az igazi élményt persze az jelenti, ha az ablakon kipillantva azt látjuk, hogy fut a táj, pálmafák suhannak el a parton, ahonnan olykor emberek integetnek felénk.

Talán így képzeltük el, talán nem, mindenesetre nagy élmény: a világ egyik leghosszabb folyóján, a csaknem hétezer kilométer hosszú, megzabolázott Níluson hajózunk. A sivatag közepén, a Nílus-völgyben vagyunk, abban a térségben, ahol évezredekkel korábban, hála a termékenységet adó víznek, virágzó élet és kultúra alakulhatott ki, ahol emberek millióinak adott táplálékot a rendszeresen kiöntő folyó nyomán termékennyé váló föld. A Nílus-parti tizenöt-húsz kilométer szélességű öntözött földsáv ma is az életet jelenti az itt élők számára. Igaz, ma már nem a folyó kiömlő hordaléka, hanem műtrágya teszi termékennyé a földet. Egyiptom területének kilencvenhat százalékán ma sem élnek emberek, a Nílus menti négyszázaléknyi földrészen viszont, beleértve az északi Delta-vidéket is, körülbelül hetvenmillióan élnek, és évente nyolcszázezerrel nő a népszaporulat.

 

Hajóturizmus

A turista Kairóból másfél-két órányi repülőút után érkezik meg a fővárostól 670 km-re, délre fekvő Luxorba, vagy a 850 km-nyi távolságra lévő Asszuán városába. Hurghadából vagy Sharm El Sheikh-ből, e két népszerű tengerparti üdülővárosból pedig vagy hat-nyolc órányi, sivatagot átszelő autóbuszozással jut el e két város kikötőjébe, hogy egy nílusi hajóra szállhasson. Asszuán és Luxor között kétszázhetven(!) luxushajó közlekedik oda-vissza. A magyar utazók általában három éjszakát töltenek el e kényelmes vízi szállodákban; a hajók valójában többet töltenek a kikötőkben, mint menet közben, hisz a megannyi part menti látnivaló a szárazföldre vonzza a turistát. A XIX. században a jómódú európai, valamint az amerikai utazók körében a legvonzóbb utazásnak az egyiptomi, nílusi kirándulás számított. Kairóból gőzössel három hét alatt értek fel Asszuánig, miközben ők is kiszálltak, hogy megcsodálják a folyó közeli ókori emlékeket – már amelyek akkortájt a homoktakaró alól kilátszódtak. Ma nagy bátorság kellene ahhoz, hogy ezt a hosszú utat meg lehessen ismételni. A helybéliek szerint ugyanis Kairótól Luxorig kevéssé biztonságos vidékeken is át kellene hajózni, ezért inkább marad a Luxor–Asszuán útvonal.

A korabeli luxusgőzösök belső terét az angol arisztokrácia ízlésének megfelelően alakították ki, s sok mai hajó szalonja is ezt a világot idézi. Erről meggyőződhet a magyar turista is, mert rövid utazása során sok hajóbelsőt ismerhet meg. A kikötőkben ugyanis a sok vízi hotel nem fér el egymás előtt vagy mögött, csak egymás mellett, egymáshoz erősítve. Emiatt egy-egy állomáson olykor négy-öt hajón is át kell kelni ahhoz, hogy ki lehessen jutni a partra, így van idő megtapasztalni: mindegyik hajó egyéni belső tervezésű, sajátos hangulatú, csakúgy, mint a szárazföldi szállodák.

 

Kirándulások

Miután elfoglaltuk a hajón kényelmes szállásunkat, megismerkedtünk az étteremmel, a kávézóval, a szalonnal, körbesétáltunk a napos fedélzeten, lássuk, mit kínál a part. Kezdjük sétánkat mondjunk az asszuáni kikötőből, ám előtte alaposan nézzük meg, hol is parkol a mi hajónk, s éppen melyikről kellett kilépnünk a kikötőbe, hogy vissza is találjunk… Igaz, már a fedélzetről, a medence mellett sorakozó nyugágyból körbepillantva fenséges látvány tárul elénk: a folyóparton várakozó hatalmas luxushajókhoz képest eltörpülnek a Nílus közepén felbukkanó felukkák, a kis fehér vitorlás hajók. Szemben a kikötővel, a nyugati parti dombtetőn Aga kán mauzóleuma áll, a dombok oldalában pedig a nemesek sírjai sorakoznak. A Nílussal párhuzamosan fut több kilométer hosszan a híres asszuáni bazár, ahol az egzotikus fűszerek gazdag választéka és olcsósága ejti ámulatba az utazót, de gyümölcsök, vízipipák, szobrok, sálak, ajándéktárgyak, bizsuk, ékszerek is tízezerszámra kaphatók. Busszal juthatunk el az ókori gránitbányába, melynek különlegessége az Újbirodalom korából származó, 41 méter hosszú, három oldalán már kifaragott befejezetlen obeliszk, ami megrepedt, így a munkálatokat félbehagyták, és az anyasziklától már nem választották el. Szintén busszal, majd kis motoros hajóra szállva vízen közelíthetjük meg a Nasszer-tó kis szigetét, az Agilika-szigetet, ahol a Philae-templomot csodálhatjuk meg. Az épületegyüttes egyike azon tizenötnek, melyeket megmentettek a gátépítés miatt megemelkedő áradattól. Az elmerült közeli Philae-szigetről helyezték át a hetvenes években az UNESCO támogatásával. Az Ízisz-kultusz ókori temploma és a hozzá vezető oszlopsor jó állapotban maradt meg, s a templom mellé még a rómaiak is építettek templomot és kaput.

Búcsút intve az asszuáni kikötőnek, észak felé negyven kilométert haladva, elsőként a keleti part közvetlen közelében álló Kom Ombó-i templomnál köt ki mozgó szállodánk. A görög-római templomot két istennek, Hórusznak és Szobeknek, a krokodilistennek szentelték. Az edfui Hórusz-templom, félúton Asszuán és Luxor között a nyugati parton, szintén megér egy kiszállást. A kikötőből konflis viszi el a látogatót az ókori egyiptomiak egyik legszentebb helyére, ahol a legenda szerint Hórusz, a sólyomisten és Széth vívta meg véres csatáját. A Ptolemaiosz kori épületet Kr. e. 237-ben kezdték el építeni, és bő százötven év alatt fejezték be. Csaknem kétezer évig homok fedte be, így jó állapotban maradtak meg falai, oszlopai, hatalmas méretű domborművei, és ép Hórusz gránitból készült szentélye és szobra is.

Luxortól már csak 54 km-re, a nyugati parton fekszik Esna kisvárosa, melynek kikötőjében általában hosszú órákat kényszerülnek várakozásra a hajók, hogy átjuthassanak a közelben lévő zsilipen. Tizenöt méternyi szintkülönbséget egyenlít ki a 150 x 15 méteres zsilip, mely két szállodahajó befogadására képes. (Már épül mellette az újabb, hasonló méretű zsilip, így a várakozási idő hamarosan a felére csökkenhet.) A várakozás azonban nem unalmas, hisz van idő a parton nézelődni: átsétálva a bazársoron máris a görög-római korban emelt Hnum-templomban csodálhatjuk a mennyezeten a csillagképeket, az épen maradt huszonnégy oszlop hieroglifáit, olykor színesben fennmaradt szépséges domborműveit.

Már hosszú órák óta Luxor város partjainál áll a hajó, mire felébredünk. Érdemes korán kelni, mert megannyi csoda várja itt az utazót. A Nílus völgyének legismertebb és legtöbb műemléket rejtő városa Luxor, az egykori Théba, az Újbirodalom fővárosa, mely Kr. e. körülbelül 1550-től vagy ötszáz éven át volt a fáraók központi települése, temetkezési helye, a gazdasági, művészeti élet központja. Annyi itt a látnivaló, hogy akár egy hetet is eltölthetnénk, mivel azonban a nílusi hajóutazónak csak egy-két napi ideje marad a városra, szaporáznia kell lépteit. A Nílus keleti partján, a város közepén áll a luxori templom, bejáratának bal oldala előtt huszonöt méteres vörös gránit obeliszk magasodik (ennek egykori párja áll ma a párizsi Concorde téren). A bejárat előtti falakat II. Ramszesz három ülőszobra díszíti. Vétek kihagyni a karnaki templomegyüttest, melyet több dinasztia bővített hatalmassá. Máig megmaradtak a hatalmas díszített oszlopsorok, csarnokok, óriás szobrok II. Ramszesz kolosszusával, valamint a szerencseállat, a szkarabeuszbogár szobra. A Nílust motoros kishajóval átszelve máris a nyugati parton járunk, ahol meg kell néznünk a Királyok völgyét, a mészkőhegyek között kialakított fáraósírokat. Az eddig feltárt hatvankét sír közül csupán néhány meglátogatására van idő, de például IV. Ramszesz sírját bejárva, hosszú folyosójának és sírkamrájának színes festményeiből képet kaphatunk, hogyan is temetkeztek az Újbirodalom korának fáraói. A nyugati part híres látványosságai a busszal hamar elérhető Memnon-kolosszusok, a két, tizennyolc méter magas ülő szobor, a lépcsős Hatsepszut halotti templom, a Ramszesszum halotti templom maradványa, a Királynék völgye további sírokkal. Ezernyi látnivaló sok ezer évvel ezelőtti virágzó kultúrából.

Amikor szomorúan kiköltözünk vízi szállodánkból, megfogadjuk: ide egyszer még visszatérünk: nem elsősorban a folyó miatt, hiszen a Nílus alatt már nem csupán magát az életet adó nagy vizet értjük, hanem egyben mindazt a kultúrát is, melyet közvetve teremtett.

 

Az asszuáni nagy gát és a Nasszer-tó

Asszuán város neve szinte egybeforrt a nagy gáttal, melynek építése egykoron a világpolitikai csatározások homlokterébe is került. A britek már a XIX–XX. század fordulóján építettek egy gátat a Nílus szabályozására, melyet kétszer is megmagasítottak (1912-ben és 1934-ben), de az 51 méter magas és 2 km hosszú építmény kevésnek bizonyult. Az új gátat 1960 és 1971 között építette fel Egyiptom a Szovjetunió közreműködésével. A hatalmas munka eredménye révén megoldódott Egyiptom biztonságos energiaellátása, és a szabályozott folyó mentén kiszámítható lett a mezőgazdasági termelés. A gát valójában Asszuántól hat és fél km-re található. Hossza 3600 méter, melyből 520 méter épült a folyón át, a többi pedig a két oldalán. A gát szélessége a Nílus medrének alján 980 méter, a felszínén 40 méter. A gránitból, homokból és iszapból épült gát magassága 111 méter. A turisták a gátnak csak egy kis részét láthatják és fényképezhetik, a nagyobbik része stratégiai terület, biztonsági okokból nem tárulhat avatatlan szemek elé. De még így is remek kilátás nyílik a világ legnagyobb mesterséges tavára, a víztározó szerepét betöltő Nasszer-tóra. Hossza 500 km, átlagszélessége 10 km. Tizenkét turbina működik a hatalmas erőműben, mely az egész országot ellátja energiával: az egyenként 175 ezer kW teljesítményű turbinák 8 milliárd kW/óra energiát állítanak elő. A gát építése miatt az ókorból fennmaradt templomok sokasága került veszélybe. Egy részüket áthelyezték, de többségüket elnyelte a Nasszer-tó.

 

Abu Simbel: II. Ramszesz áthelyezett óriástemplomai

A nagygát építésekor az Asszuántól mintegy 280 km-nyi távolságra, délre fekvő Abu Simbel-i csodálatos templomegyüttest is a felduzzasztott Nasszer-tó fenyegette. Hogy e műemlékeket nem nyelte el a vízáradat, az ENSZ UNESCO szervezetének köszönhető, melynek támogatásával, hatalmas munkával 1964 áprilisa és 1968 szeptembere között kilencven méterrel magasabbra és kétszáz méterrel távolabbra helyezték át a két épületet. Több mint ezer, egyenként átlagosan harminctonnás darabokra vágták fel a szobrokat, falakat, és darukkal helyezték át ma látható, új helyükre. E núbiai, déli térségben tizennégy templomot sikerült megmenteni a tó vizétől. Közülük ez az Abu Simbel-i sziklafalból kivájt Amon, Ptah és Ré-Harahti istenek tiszteletére emelt templom a legmonumentálisabb, és ez maradt meg a legépebben, melyet II. Ramszesz a Kr. e. XIII. században építtetett. A 33 méter magas és 38 méter széles homlokzata 1813-ig rejtőzött homok alatt, ezért is maradhatott meg a bejárat előtt a négy ülő, egyenként 20 méter magas óriásszobor. Mindegyik II. Ramszeszt ábrázolja, trónján ülve, talapzatán a leigázott afrikai és ázsiai népek alakjaival.

Érdekesség, hogy az egyik szoborfej egy időszámításunk előtti földrengéskor letörött, s a templom áthelyezésekor úgy döntöttek, abban az állapotban hagyják a szobrot, ahogy megtalálták, nem illesztik vissza a helyére a földön fekvő fejet. A templomba lépve nyolc oszlopból álló oszlopcsarnok tárul az érdeklődő szeme elé; az oszlopok előtt az Ozirisz képében megjelenő Ramszesz tíz méter magas szobrai sorakoznak. A falakon a hettiták elleni hadjárat történései elevenednek meg. A templom szentélyét évente kétszer érik a nap sugarai. A kisebbik templomot Hathor istennőnek szentelve építtette II. Ramszesz legkedvesebb felesége, Nefertari számára. A templom homlokzatát hat, egyenként tíz méter magas szobor díszíti. A négy II. Ramszesz- és két Nefertari-alak bal lábával előrelép a sziklából. A templombelsőben Hathor-fejben végződnek az oszlopok, a falakon pedig olykor színesben megmaradt festmények ábrázolják Nefertarit, a királyi párt, valamint a harcoló fáraót.
Reméljük, hogy a két épület homlokzati szobrai most már évezredeken keresztül békésen néznek le az előttük elterülő hatalmas kék tóra, és csak a turisták ezrei bolygatják meg olykor az őket körülvevő történelmi csendet.