Képzelj el egy sor hatalmas hajóablakot, mely egy élénk, élettel teli zátonyra néz – és természetesen ne felejtsük ki a jobbnál jobb ritmusokat biztosító DJ-t és a remek koktéloktól roskadozó bárt sem. Sügérek, ajakoshalak, szellőrózsák, papagájhalak egyvelege pislog a padlótól mennyezetig érő üveg mögül. Kíváncsian szemlélnek, minden bizonnyal a villogó diszkófények csalogatták ide őket.
A Subsix 2010-ben, a felszínen nyitotta meg kapuit, ám állandó helyére a tengeri kertben talált rá. Az építkezés természetesen különösen nagy körültekintéssel ment végbe, tengeri biológusok biztosították a természet sértetlenségét. A közelmúltban végzett átalakításokat követően a klub augusztustól várja újra vendégeit.
A mennyezetről lógó, tengeri csillagra hasonlító hatalmas olasz csillár, és a kagyló formájú, hullámokat idéző világítótestek tökéletes atmoszférát teremtenek. A reflektorok töviskoronás tengericsillag alakzatba rendezettek, a bárszékek tengerisün- és csillag formában sorakoznak, mindemellett – a megannyi kiegészítővel egyetemben – mégsem kelt giccses hatást. A fergeteges bulik pedig egészen addig folytatódnak, ameddig az utolsó vendég úgy nem dönt, hogy megtámadja a felszínre vezető lépcsőket és egy hajóval visszatér Niyamara. Van, amikor erre csak napfelkeltekor kerül sor.
Talán a kissé mesterkélt és autentikus dolgok keveredése tette, de pont olyan csillogónak és elbűvölőnek találtam ezt a klubot, mint bármelyik szórakozóhelyet a New York-i Tribecán vagy a londoni Sohón. Minden kezdeti aggályom ellenére – környezeti hatások, a viszonylag magas árak – életem egyik legjobb buliján vettem részt. Vagy talán az oxigénhiány idézte elő ezt az érzést? Erről mindenki győződjön meg saját maga.
Legyél az első hozzászóló "A buli, amit életed végéig emlegetsz majd" című cikkhez