A funkcionalitás felépített diadala – 100 éves a gyűlölt és szeretett Bauhaus

A Bauhaus több, mint művészeti iskola és nem egyszerű stílusirányzat. Filozófia, szellemiség. Olyan a németeknek, mint Goethe vagy Beethoven. Kultúrájuk zászlóshajójának tartják. Büszkék rá, hogy a XX. század egyik legmeghatározóbb szellemi irányzata német földön született, így nem véletlen, hogy gazdag ünnepségsorozattal készülnek a Bauhaus 100. születésnapjára.

Mint a forradalmi kulturális irányzatokat gyakorta, a Bauhaust is értetlenség fogata. Sikk volt szidni. „Rideg acélbútorok, fantáziátlan betonformák” – tartotta a neves német filozófus, Ernst Bloch.

Szidták és ezzel naggyá tették

„Szardíniásdobozok” – minősítette a Bauhaus-épületeket kollégája, Theodor Adorno. „Barbár támadás a jóízlés ellen” – fogalmazott sommásan a múlt század húszas éveinek neves építésze, Peter Meyer. Másoknak steril, monoton, sőt, ronda volt, ami a Bauhaus jegyében készült.

Az éles elutasítás nem zavarta az alapítókat. Tudták, a fontos, hogy beszélnek róluk, megismeri őket a világ. Érezték, az ellenségeskedés összetartó csapattá kovácsolja őket.

A Bauhaus ma már az egész világon becsben áll, az alapító, Walter Gropius Luther Mártonhoz mérhető nemzeti ikon Németországban.

Az alapító és követői

A szellemi alapokat William Morris rakta le a XX. század hajnalán. Az iskolaalapító azonban Walter Gropius volt. Intézményében a múlt század legmeghatározóbb művészei nevelkedtek. Eszméjéhez a korszak sztárjai közül is sokan csatlakoztak: Josef Albers, Wassily Kandinsky, Paul Klee és nem utolsó sorban a magyar Moholy-Nagy László. Nagyon különböző karakterek. Vitában álltak egymással. „Ha Kandinsky igent mond, nekem nemet kell” – fogalmazott Albers. Ez a mentalitás a Bauhaus, a világ változásira reflektáló, mindig megújuló iskola.

Németország büszkesége

Kiállítások, szimpóziumok, új tudományos publikációk és fényképalbumok, vezetések, három új múzeum – ezek fémjelzik a 2019-es „100 éves a Bauhaus” rendezvénysorozatot. Az iskola szellemiségéhez hűen vitákkal, kísérletezéssel, formabontó kiállításokkal készül Németország. A szervezők nem csak Weimarra, Dessaura és Berlinre koncentrálnak. Szeretnék, ha az egész világ tudná, hogy Németország a Bauhaus hazája.

A programokat koordináló Német Turisztikai Központ (DZT) szerint jók a kiindulási feltételek. A Bauhaus, mint építészeti irányzat az egész világon ismert. A cél megmutatni, hogy ez a különleges építészeti stílus több önmagánál: máig ható eszmei áramlat. A németek ezt is adták a múlt században a világnak.

Több mint iskola, filozófia

„A Bauhaus nem egy definiálható stílus. Mindig megújuló filozófia, amely helytől és kortól függetlenül a változás, a modernség és a fantázia szépségét hirdeti, aktuális társadalmi kérdésekre reagál” – hangzik Gropius definíciója.

A Bauhaus követői elutasították az elvont szellemi vitákat. Gyakorlati problémákra kerestek megoldásokat. Kényelmesebb otthonok, a mindennapokat megkönnyítő használati tárgyak, amelyek szépsége a funkcionalitásban áll.

A Bauhaus alapítása elválaszthatatlan a történelmi háttértől. Az első világméretű háborún volt túl az emberiség. Minden változott. Országok, rendszerek omlottak össze, forradalmak törtek ki, szabadságjogok szélesedtek ki. Új, ismeretlen világ volt születőben. Gropius és követői irányítani akarták a folyamatot, tenni azért, hogy a XX. század boldogabb jövőt hozzon. Ezt az eszmeiséget követi a Bauhaus-év mottója is: „A világ újrafelfedezése”.

Jövőt a múltból

Gropiusék radikálisan újat akartak, de nem vetették el a hagyományokat. Ezt az iskola proklamációjának dizájnja is tükrözte: középkori katedrális állt a címlapon.

A középkort nagy becsben tartották. Amikor a műalkotások még nem a jómódúak játékszerei, hanem a mindennapok részei, a művészek pedig nem a valóságtól elszakadt bohémek, hanem kézművesek voltak.

Rövid és zaklatott történet

A Bauhaus Művészeti Iskola 1919 áprilisában nyitotta meg kapuit Goethe és Schiller városában, a német kultúra közép-németországi bölcsőjében, Weimarban.

Története rövid és zaklatott, hatása mégis óriási volt. Hamar meghatározó lett az iparművészetben, a festészetben, a szobrászatban, a fotóművészetben majd az építészetben is. Igazodva ezzel céljához, a középkor óta külön úton járó művészeti ágak egységének helyreállításához. A képzés és a tanterv is univerzális, nem művészetek szerint elválasztott volt. Legalább ennyire fontosnak számított a gyakorlatiasság. Gropius az anyagok megismertetésével új művészeti eszközöket adott tanítványai kezébe.

A Bauhaus befolyásolni, jobbítani igyekezett a társadalmat. Eszmeiségéhez híven az iskola származástól és vagyoni helyzettől függetlenül minden tehetség számára nyitva állt.

Idővel egyre erősödött az iskola társadalomkritikai szellemisége, ami egyre balrább tolta a Bauhaust. Így lett az iskola tüske a nácibarát weimariak szemében.

1925-ben Dessauba kellett költözniük. Gropius a Bauhaus stílusában épült iskolaépülettel gazdagította a Weimartól 150 kilométerre északra fekvő álmos kisvárost. A nácik itt is megkeserítették az életüket. Az alapító az iskola fennmaradását biztosítandó, Mies van der Rohe-nak adta át az igazgatói posztot. Rohe-t hidegen hagyták a társadalmi kérdések, így nem esett nehezére politikailag semlegessé tenni az iskolát. Tartalmilag az építészet felé tolta a képzést és az egész Bauhaust.

Hiába a politikai semlegesség, ’32-ben Dessauból is menniük kellett. Az utolsó székhelyen, Berlinben már csak 6 hónapig működött az iskola. ’33-ban egy koncepciózus házkutatás során kommunista folyóiratokra bukkant a Gestapo az épületben. A Bauhaust bezárták.

A világ akaratlan meghódítása

14 éves működésé során mindössze 1250 diák végzett az iskolában. Többségük Hitler hatalomátvétele után emigrációba kényszerült. Így a nácik akaratlanul hozzájárultak, hogy a világban szétszóródva, mindenfelé terjesszék a Bauhaus eszméjét.

Egy város a Bauhaus jegyében

 1933 után sok zsidó származású tanítvány Palesztinába menekült. Tömegesen érkeztek ekkoriban a zsidó menekültek Európából. A 50 ezres Tel Aviv 5 év alatt háromszorosára nőtt. A Bauhaus növendékek a gyakorlatban próbálhatták ki, amit az iskolában tanultak. Nagy szükség volt a világos, kényelmes, szellős otthonokra a forró és zsúfolt Tel Aviban. Gyorsan, olcsón, egyszerűen kellett építeni. Ahogy azt a Bauhaus funkcionalitásra törekvő hívei is elképzelték. A luxust és az extravaganciát elutasító ideológia jól illett a többségében a szocializmussal szimpatizáló palesztinai zsidókhoz.

Néhány év alatt több ezer ház épült a Bauhaus jegyében. Tel Aviv nem csak nevében, épületei színében is fehér város lett. 4000 a mai napig fellelhető. 2013 óta ezek az UNESCO világörökség részei. A tel aviviak sokáig nem becsülték őket. A szmog, a párás-sós levegő és az ízléstelen bővítések nagy részüket a felismerhetetlenségig elcsúfították. Az idei jubileum kapcsán az önkormányzat, városvédők és építészek megpróbálnak minél többet eredeti formájában felújítani. Eleinte ellenálltak a lakók. Nem akartak múzeumban élni. De megbékéltek, amikor látták, hogy a felújítások a legjobb Bauhaus hagyományok szellemében a funkcionalitást és a lakók mindennapi igényeit figyelembe véve történnek.

Nem csak lakóházak és villák tanúskodnak a Bauhaus jelenlétéről a fehér városban. A Dizengoff Square a világ legjelentősebb, teljes egészében a Bauhaus stílusában kialakított tere.

A tanítványok világszerte terjesztették az ideológiát és alkottak a stílus jegyében. Mint iskolát azonban nem sikerült többé életre kelteni a Bauhaust. Oktatási elvei leginkább az ’53-ban alapított Ulmi Iparművészeti Főiskolán élnek tovább (Hochschule für Gestaltung Ulm).

A magyar Bauhaus

 A Bauhaus magyarországi térhódítása elválaszthatatlan az avantgárdtól. Leglátványosabb alkotásai viszonylag későn, az iskola bezárása után, a ’30-as években, az építészetben születtek.

A Horthy-rendszer nem kedvelte a balos, az avantgárddal keveredő Bauhaust. Az állami bérlakásprogramokban nem vehettek részt az iskola követői. Így paradox módon a feltörekvő felső- és középosztály villáit tervezték. Letisztult formák, nagy ablakok, rafinált terek és az egyszerű homlokzatokat izgalmassá tevő finomságok. Leginkább a II. kerületben találkozunk az ízig-vérig Bauhaus-épületeket. A pasaréti Napraforgó utcában tucatnyival is egymás szomszédságában.

Ahova érdemes ellátogatni

Weimar, a Bauhaus első székhelye áprilistól új múzeummal várja a látogatókat. A középpontban az ipar- és fotóművészet áll, amelyet 13 ezer tárgyon keresztül mutatnak be a kurátorok. A kiállítás részét képező multimédiás kísérletet Moholy-Nagy László ihlette.

Bauhaus-Museum Weimar, Stéphane-Hessel-Platz 1, 11€,

www.bauhausmuseumweimar.de/

Dessauban a Bauhaus ’96 óta a világörökséghez tartozó központja ma archívum, látogató- és továbbképzőközpont, valamint szálloda egyben. Szeptembertől új múzeumépülettel várja a látogatókat.

Stiftung Bauhaus Dessau, Gropiusallee 38, 15€

www.bauhaus-dessau.de

Berlinben az évforduló tiszteletére teljesen megújult Bauhaus-centrumot érdemes felkeresni. A látogatóközpont állandó és időszaki kiállításokkal várja a turistákat.

Bauhaus-Archiv und Museum für Gestaltung, Knesebeckstr. 1–2, ingyenes

www.bauhaus.de

Az összes program és a DZT által összeállított tematikus utak: www.bauhaus100.de

Petrus Szabolcs