A szabadság szerelmese

Ha Suzuki, akkor örökéletű szívó, benzines motor – tartja a közvélekedés, nem is alaptalanul. De most itt a dízel Vitara, ami pajkos lovacskaként nyargalászik az aszfalt utakon. Suzuki Vitara GLX 1.6 4WD dízel teszt.

Az M7-esen hajtottam Pest felé, amikor Fehérvár környékén a kora őszi mezőn őzike nyargalászott át. Akkor már több napja társamul szegődött az a tesztre kapott 1.6-os Suzuki Vitara, ami olyan könnyedséggel szelte a kilométereket, ahogy a környéken ritkán feltűnő bájos vad ugrándozott a barázdák között.

Az, hogy mi a magyar piacon mit látunk, nem jelenti mindig azt – sőt -, hogy egy-egy gyártó mit is tud, kínál valójában. A Suzuki például mostanában vezeti be a turbómotorokkal felszerelt modelljeit nálunk, miközben már évtizedek óta futnak turbómotoros benzines autói a szigetországban. Természetesen a dízel változat sem újdonság a palettán, de mifelénk még kifejezetten ritkaságszámba megy. Úgy látszik azonban, hogy a szegmensében idehaza mindent taroló Vitara kapcsán olyannyira felbátorodott, hogy korábban nem látott konfigurációkkal – a háromféle motor mellé a felszereltséget és a hajtásláncot tekintve mintegy 20 féle variációs lehetőség társul -, is növelni akarja vásárlóinak táborát.

Ebbe a sorba tartozik a négykerék meghajtású 1,6-os duplakuplungos automata váltós Vitara, GLX csúcsváltozata is, a maga dízel motorjával. Ami a drágább kategóriába emeli a legnagyobb hazai eladással büszkélkedő magyar gyártású kompakt crossovert. De a jó kis plusszokért – duplakuplungos váltó, összkerékhajtás, dízelmotor -, elkért felárért legalább olyan extrák járnak, amelyek kifejezetten élvezetesebbé teszik az autózást.

Nincs vita: a Vitara egy jól eltalált konstrukció, ahol a minőségi belbecshez ezúttal egy kifejezetten mutatós külcsin és praktikus magasság, méret arány is társul. Olyan, ami a Suzuki hívók számára is elhozta a trendi menőség érzetét. Sőt aki ciffrázni is akarja, nem sokkal több, mint százezer forintért még a két színben pompázó fényezést is magáénak mondhatja, amivel a Vitara már a divatautó kategóriába is megváltotta a jegyét.

A belbecs tekintetében persze ketté kell választani az utas és a motorteret. Az utastér ezúttal is puritánul elegáns, jelezve, hogy a Suzuki az általa igazi értéknek tartott praktikusságra, megbízhatóságra koncentrál. A műszerfal teteje matt fekete műanyag, alján fémutánzatú diszbetét fut végig, a középkonzolon pedig a zongoralakk fekete betét éke az érintőkijelzős audio és információs infotainment rendszer. Ahol a betáplált rádióállomások mellett a régimódian jelölt hullámhossz vonalon szörfözve kereshetünk rá a többi adóra. A telefon azonnal csatlakozik a bluetooth-szal és a kormánykerék baloldali kapcsolójával is indítható, befejezhető a hívás. Ahogy a rádió hangereje és a sávváltás is szabályozható innen.

Különféle kapcsolókkal amúgy sincs híján az autó, igaz használatuk – miként a tempomat esetében – nem mindig magától értetődő. Nem úgy, mint az ülésfűtés, ami gyengébb és erősebb fokozatban fűti a kellemes kialakítású bőr, velúr kombinációjú ülést. Ennél a felszereltségnél az is öröm, hogy amíg az olcsóbb konfigurációk esetében felül, középen a két légkürtő között csak egy Suzuki emblémás vakdugó szerénykedett, itt már klasszikus kerek órán követhetjük az időt. Ami azért is jó, mert az érintőképernyős infotainment csak alapállásban mutatja az időt, a műszerfalon pedig igencsak apró és eldugott helyen van a digitális óra.

Ha már az árnál tartunk: a magasabb felszereltség húzósabb tarifájához már olyan figyelemreméltó extrák is hozzátartoznak, mint a 7 légyzsák, az ESP+ABS+ vészfékező rendszer trió, a radaros tempomat, tolatóradar,  és a ledes – a távolsági fény esetében halogén megoldással kombinálva -, világítás. Üröm az örömben, hogy a radaros fékezés kicsit – nagyon hangos – és több más márkához hasonlóan itt is gyakran inkább idegesítő, mint a vezetést támogató.

Ami a motorház tartalmát illeti, az 1,6-os turbó motor szinte kierőszakolja a sebességet. Mivel a tempomat beállítása kézikönyv nélkül nem volt kis feladat, finom pedáltaposással akartam 130-on tartani a kocsit, de mindig azon vettem észre magam, hogy a felsőkategóriás luxusragadozókat példaképnek tekintve, a dízel Vitarával mindenféle félelemérzés nélkül már 160 körül áll a mutató. Amikor pedig meg-megállt, majd felgyorsult a hétvégén telített M7-es, az autó a nagymercikkel minimum tempót tartva, könnyedén gyorsult fel akár 60-ról 130-ra. Sőt, az igazság az, hogy  Fiattól jött, a japán mérnökök által „suzukisított” motor már az 1300-as fordulatnál is alig bír magával, 1500-nál pedig – ha nem akarunk gyorshajtási bírságokat fizetni -, érdemes a tempomattal féken tartani. Különösen akkor, ha a felturbósított hangzást is produkáló sport fokozatba kapcsolunk. (Ami mellett még a havas tájakon jó megoldásnak számító snow fokozat is elérhető.) Már csak azért is, mert még a visszafogottabb autósokat is óhatatlanul magával ragadja a klasszikus balatoni sztrádaélmény, a könnyed előzés és a tempó öröme, amiben a könnyűtestű 1870 kilós autó igazi partner.

Mivel a duplakuplungos automata dízel GLX felszereltséggel egész mást ad, mint egy benzines alapmodell –  az 1.6 GL listaára 4.590.000 Ft, a valódi, vagyis kedvezményes ár 3.890.000  – nem érdemes ahhoz hasonlítani egy olyan plusszokkal megtűzdelt, dízel, automata modellt, ami csak a márkajelzést tekintve hasonlít hozzá. Ezért álljon itt külön a tarifa: Suzuki Vitara 1.6 GLX 4WD dízel, 6MT listaár 7.010.000 kedvezményes ár 6.410.000, Vitara 1.6 GLX 4WD dízel, 6TCSS listaár 7.610.000 kedvezményes ár 7.010.000 forint.

érsek m. z.